Ryo a csapat élére áll, és ész nélkül elkezd bemenni a fák közé. Shuu és Sakura felpattannak, hogy kövessék, én pedig a csapat végén kullogok. Úgy húsz perc Ryo megkérdezi, hogy jó irányba megyünk-e. Még csak hátra se fordul, hogy rám nézzen. Előrecsörtetek, és a kezébe nyomom a térképet, valami olyasmit motyogok, hogy nem jó az irányérzékem, ami végső soron nem is hazugság, és megint lemaradok.
Ryo viszont megtorpan, és dühödten mered a térképre, majd egy hátraarcot csinál. Ahogy elhalad mellettem, elkapja a karom, és magával rángat az élre. Túl gyors tempót diktál, és úgy rángat, hogy többször is kis híján orra esnék, ha nem fogná ilyen erősen a karom…
- A picsába, miért nem szóltál, hogy rossz irányba megyünk? – szegezi nekem a kérdést dühösen.
- Csak… Elgondolkodtam, nekem se tűnt föl… - magyarázkodok, mire gúnyosan kinevet. – A veszekedésünkön gondolkodtam…
Csendben marad. Vajon máris elege van, vagy várja, hogy folytassam?
- És… És… az jutott eszembe, amit az erdőben mondtál. Hogy te is meg tudsz őrjíteni. De azt nem gondoltam, hogy komolyan gondolod… - motyogom, mire kérdőn mered rám. – Nem véletlen van ráírva bizonyos gyógyszerekre, hogy nem szabad alkohollal együtt fogyasztani őket… Nem az zavart este, hogy ittál, hanem hogy engem is itatni akartál. Nem úgy tűnt, hogy megértenéd abban az állapotban, ha elmagyarázom, mi a baj… Úgyhogy inkább csak csendben kimentem, hogy… nos, hogy kihányjam a piát, mielőtt baj lenne. És mire visszaértem, már találtál… más társaságot. De én… nem azért mentem el, mert zavartál. Én mindig szeretek veled lenni…
- Ami meg a reggelit illeti… sajnálom. Nem akartalak felbosszantani… Mi csak… játszottunk. Én így engedem ki a feszültséget – élek a szavaival, hátha így jobban megérti. – Ráadásul… Namiko kezdeményezett, szóval… - nagyot nyelek, de összeszedem magam, és kimondom. – Szóval ez mégsem ugyanaz, mint amikor te elhívod Shuut… De sajnálom. Ha akarod, nem csinálom többet. Én nem akarok fájdalmat okozni neked… - mint ahogy te fájdalmat okozol nekem. Jaj, Ryo, nem akarom a szemedbe mondani, hogy képmutató vagy… De már ennyi is így felhergelt, szerinted nekem milyen valaki mással látni téged nap, mint nap?
DU LIEST GERADE
Új Leosztás [Befejezett 💙]
FanfictionCaste Heaven OC fanfiction. Seth Foster élete gyökeresen megváltozik, amikor japán édesapjával amerikából annak szülőföldjére költöznek. Az iskola, amibe kerül, korántsem olyan szokványos, mint amilyennek látszik, hiszen a pozíciót az osztályban eg...