Új Leosztás [Befejezett 💙]

Seth 30.

- S… Semmi – motyogom, és inkább felállok a tányérommal. Először vissza akarom vinni, de ahogy elhaladok Namikoék asztala mellett, megtorpanok. Ő rögtön észrevesz, és int, hogy menjek csak oda hozzájuk.
Az ő csapatukban csupa lány van, rajta kívül még egy pleaser, egy prep és egy otaku. Tegnap kicsit dühösek voltak rám, amiért Namiko az ő beleegyezésük nélkül engedett be, de aztán mutattam nekik egy ismerkedős játékot, amivel jól elvoltunk egész este.
- Nincs étvágyad? – kérdezi Namiko a tányéromra meredve, mire megvonom a vállam. – Gyere, ülj le hozzánk! – lelkesedik, de minden asztalnál csak négy szék van, úgyhogy kérdőn meredek rá, hogy ezt mégis hogy képzelte. Kihúzódik a sajátja szélére, én meg csak egy pillanatig hezitálok. Úgyis itt kell maradni a következő feladat bejelentéséig, a saját asztalunkhoz pedig nem akarok visszamenni…
Egy széken körülbelül semennyire nem férünk el ketten, de egyikünk sem panaszkodik.
- Seth! Nem játsszunk reggeli közben? – kérdezi Mika, az otaku, akinek különösen elnyerte a tetszését a tegnapi játék, és a többiek is lelkesen bólogatnak, úgyhogy előhúzom a zsebemből a lapokat, amik tegnap óta ott voltak. Megkeverem őket, és hagyom, hogy ők húzzanak, én csak elveszem, ami utoljára maradt.
Az első forduló után teljesen el is felejtem a rosszkedvem, és megcsinálom a második osztást is. Az előzőben a rendőr nyert. Közben lassanként nekiállok eltüntetni a rántottám, már sokkal jobban csúszik…
- Ajj, meghaltam! – nyafog Kimiko, és reménykedve néz végig a játékosokon. Még várok egy kicsit, aztán amikor senki nem figyel, csókot dobok neki. – Újra élek!
- Seth, csússz már arrébb, mindjárt leesek! – szól rám Namiko, és megpróbál lelökni a székről, de nem hagyom magam, én is visszalököm. Erősebb vagyok nála, úgyhogy valójában gond nélkül teljesen birtokba veszem a székét, és csak vigyorgok rá, de ő sem adja fel, az ölembe telepszik. Összerezzenek, aztán csak átkarolom a derekát, és durcásan nézek fel rá.
- Így nem tudok enni – mondom neki, mire felemeli a villám, rátűz egy darabka rántottát, és felém nyújtja. Egy pillanatig még hezitálok, de mielőtt elfogadhatnám, egy kéz nehezedik a vállamra, és ahogy oldalra fordítom a fejem, Ryoval találom szembe magam. A szeme villámokat szór.
- Szia, Ryu! – mosolygok fel rá, de megrezzen az arcom, ahogy az ujjai fájdalmasan kezdik markolni a vállam.
- Cicám, mindjárt bejelentik a feladatot…
- Majd ha bejelentik, visszamegyek a csapatunkhoz, ne aggódj – mondom, de aztán eltereli a figyelmem, hogy Namiko mocorogni kezd az ölemben.
- Seth, meddig várjak még? – kérdezi, mire gyorsan elkapom a villán ülő tojásdarabot.
Közben Namiko cselesen rám kacsint. Nagyon okos…
- Ahh… - sóhajtok, és ahogy Namiko visszafordul az asztaltársaságunkhoz, a hátára ejtem a fejem. – Meghalt a kurvátok.