Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 4.

-Ez lenne az. – lököm be az ajtót, és félre állok, hogy Seth is be tudjon jönni. A Király Szobája durván akkora, mint egy osztályterem fele. Van benne egy kanapé, két puff, néhány szekrény (hogy ezek minek, arról tippem sincs, én sose használtam őket) és egy dohányzóasztal.
-Hű, ez szuper. – néz körbe.
-Ez a te rezidenciád. – vigyorgok, miközben becsukom magunk mögött az ajtót. – te döntheted el, kivel osztod meg. Csak az jöhet ide be, akinek te megengeded.  Át is rendezheted, ha akarod. – csak ne éld bele magad túlságosan, mert sokáig úgysem fogsz itt királykodni. Persze, ezt már nem mondom hangosan. Egyszerűen nem tudom hova tenni a srácot. Egy szinte vadidegen megcsókolja, ő meg csak arra kíváncsi, hogy mit ettem? Annyira szórakoztató.
-Mit szokott itt csinálni a király? – fordul felém hirtelen.
-Hmm? – vonom fel a szemöldököm.
-Hát... te például mire használtad ezt a szobát? – kérdezi máshogy. Elvigyorodok, és teszek egy lépést felé. Témánál vagyunk.
-Főképp hancúrozásra.
-Mire? – néz rám értetlenül. Asszem nyelvi nehézségeink vannak.
-Szexre. – mondom.
-Itt a suliban? – mered rám kikerekedett szemekkel. Nem, baszki, majd hazaviszem Shuut vagy Namikot ha egy kis szórakozásra vágyok. Isten ments.
-Igen. Azt ne mondd, hogy te a barátnőddel sose csináltad a suliban.
-Hát, ami azt illeti... – elvörösödik. Leesik a tantusz. Elvigyorodok.
-Azt ne mondd, hogy másfél éve vagytok együtt, és még nem csináltátok...
-Hé, nem mindenki arra megy ám! – vet rám egy felháborodott pillantást. Nevetnem kell. A srác kajak totál ártatlan. Ez aranyos.
-Nem, persze. – hagyom rá a röhögéstől fuldokolva. Ismét sértődötten néz rám.
-Nem szép, hogy ezért kinevetsz.
-Nem persze. Bocs. – kényszerítem magam, hogy abbahagyjam. Sethnek láthatóan már totál máshol jár az esze. A szekrényeket nézegeti.
-Ebben tarthatnánk játékokat. – mondja.
-Hogy miket?  - meredek rá.
-Játékokat. – ismétli. – Malom, dáma, sakk, kártya...
-Ja, értem. – bólintok. – a te szobád. Ha azt akarsz a szekrényekben tartani, akkor tedd azt.
-Te tudsz sakkozni? Vagy kártyázni? – pillant rám. Elvigyorodok.
-Ami azt illeti, tudok. – az apám egy időben remek apa-fia programnak tartotta hogy ilyen idiótaságokat játsszon velem, amikor hétvégente hazakeveredett, szóval elég sok mindent ismerek. – de nem játszom tét nélkül. – vigyorodok el. – úgy unalmas.
-Pénzre gondolsz? – néz rám csodálkozva.
-Akár. – vonok vállat. – vagy másra. – közelebb lépek hozzá.
-Mi másra? – erőlteti. Lassan kezdem elhinni, hogy komolyan nem érti. Az álla alá nyúlok, és felemelem a fejét.
-Mondjuk csókra.
Ezúttal leesik neki, hogy mit akarok, és elhúzódik. Természetesen hagyom. Nem azért, mert nem kaphatnám meg erőszakkal, amit akarok, hanem mert úgy nem lenne benne semmi élvezet.
-Mondtam, hogy van barátnőm. – mondja összehúzott szemöldökkel. Vállat vonok. Ha nem most, Seth Foster, akkor majd legközelebb. Én tudok várni. És mindig megszerzem, amit akarok. Most pedig tudni akarom, hogyan néz ki a csinos kis pofid a dühtől kivörösödve... vagy mondjuk a kéjtől. Rávigyorgok.
-Lassan kezdődik a következő óra. – mondom. – én kihagyom, de te gondolom nem fogod. Matek lesz.... – ezzel kisétálok a szobából és magára hagyom.
Amikor hazaérek, szokásomhoz híven igyekszem hangtalanul felosonni a lépcsőn, de ezúttal nem sikerül.
-Rycchan? Te vagy az? – hallom anyám kásás hangját a kisebbik nappaliból, amit a szüleim kurva fellengzősen csak „szalon"-nak hívnak.
-Igen, anya. – nem úszom meg, hogy be ne nézzek hozzá. A kanapén fekszik, a kezében piásüveg. Ahogy belépek próbál rám fókuszálni. – Megint részeg vagy. – jegyzem meg savanyúan.
-Ugyan, már, drágám. Csak egy pohárkával ittam. – vihog, mire az üveg kiesik a kezéből, és elgurul, a tartalma pedig szétfröccsen a padlón. – hoppá... – néz utána zavartan.
-Szólok Kanakonak, hogy takarítsa fel. – sóhajtok, és kifordulok a szobából.
-Várj, Rycchan! – kiabál utánam. – miért nem beszélgetsz egy kicsit anyukáddal?
-Talán mert sose vagy magadnál. – morgom, csak úgy magam elé.
A cselédet a konyhában találom, éppen a vacsora elkészítésében segít a szakácsnőnek.
-Fiatalúr? – hajtja meg a térdét, amikor meglát.
-Kanako, anyám megint részeg. – mondom. – és ki is öntött egy csomó piát.
Jobban nem kell vázolnom a helyzetet. A személyzet már tudja a dolgát.
-Megyek, fiatalúr. – bólint, és elsiet. Most majd ágyba dugja anyámat, aztán összetakarít. Mint mindig.
Anyám iszik, mióta az eszemet tudom. Apám meg pont ugyan ennyi ideje kurvázik. Ez ilyen tyúk és tojás effektus. Nem tudom, melyikük kezdte, és őszintén szólva nem is érdekel.  Meg se lepődök, hogy apám nincs itthon. Hétközben sosincs. Ilyenkor dolgozik, vagyis a belvárosi lakásában hempereg a szeretőivel. Ezek a fiatal lányok, vagy épp fiúk általában titkárnő vagy titkár titulusban futnak mellette, csak hogy ne legyen feltűnő. Hétvégén majd hazajön, előadja nekem, hogy mennyire fontos, hogy tökéletes és makulátlan legyek, hogy majd a helyére léphessek, vagy még többre vigyem, én pedig úgy teszek, mint aki nem tudja, hogy mennyire egy gerinctelen alak, és rendes fiú módjára bólogatok egy sort. Évek óta ez megy. Unalmas.
A szobámba érve ledobom a táskám a sarokba, és végig dőlök az ágyon. A fejem alá teszem a kezem, és a plafont bámulom. Hogy a picsába provokáljak ki egy új osztást? És mihez kezdjek Seth Fosterrel?

Másnap azonban egyéb gondolatok is lekötnek, ugyanis kedvem támad egy kicsit szórakozni.
A folyosón várom Shuut. Amikor megjelenik, elkapom a karját, és berángatom a tisztítószeres raktárba.
-Mit akarsz, Ryo? – néz rám gúnyosan. Rávigyorgok.
-Pontosan tudod, mit akarok. És te meg fogod adni nekem.
-Miért tenném? – kérdezi flegmán. – Már nem vagy King.
Jaj, Shuu, annyiszor mondtam már mire használd a szádat. Közelebb lépek hozzá, és nekiállok kigombolni az ingét. Nem tiltakozik.
-Mert én azt mondtam. – mosolygok. - És mert te is akarod...
Hirtelen elkapja a karom, és magához ránt. Forró lélegzetvételét érzem az ajkaimon. Narancs illata van, mint mindig.
-Rendben, Ryo, csinálhatjuk. De most én leszek felül. – mondja.
Felnevetek.
-Ezt gyorsan verd ki a fejedből, kicsi Shuu. – megpaskolom az arcát a szabad kezemmel, miközben a másik karomat egy ügyes csellel kifeszítem a markából. – ha velem csinálod, sose leszel te felül. De cserébe – a hüvelykujjammal végig simítok az ajkain. – garantálom, hogy élvezni fogod. – a szája elé tartom a kinyújtott tenyerem, ő pedig engedelmesen beleköpi a rágóját. Nyertem. Rávigyorgok. – megőrzöm neked, jó cicám? – ezzel a számba dobom. Nem tudom, hogy csinálja, hogy ennek a szarnak sose megy ki az íze, de legalább finom. A vállára ejtem a kezem. – és most ha megtennéd...
Letérdel, és már az övemmel babrál. Nyögve dőlök a falnak, amikor végre a szájába veszi a farkamat. Igen, Shuu. Mondjuk ki, te ehhez értesz a legjobban. Belemarkolok a hajába, mielőtt még azt képzelhetné, hogy ő dönti el a tempót. Most nincs kedvem szarakodni.
Amikor már érzem, hogy nem fogom sokáig bírni, leállítom.
-Állj fel. – nézek le rá. Engedelmeskedik. A falhoz nyomom, és hozzá simulok. A nyakába harapok, mire felnyög. A kezem az ágyékára siklik, és érzem, mennyire kíván. Látod Shuu? Mondtam, hogy élvezni fogod.
Kiszívom a nyakát. Csak hogy ne felejtse el, hol a helye. Aztán lecibálom a nadrágját, mögé kerülök, és neki lököm az egyik polcnak. Durván egyforma magasak vagyunk, ami ilyenkor kifejezetten praktikus. Kissé széjjelebb rugdosom a lábait a jobb szög érdekében, majd megnyalom az ujjam, és végig simítok a vájatán. Várakozóan felnyög, és hátrébb tolja a csípőjét. A füléhez hajolok.
-Ez az, cicám... – suttogom. Átölelem a derekát, és belé hatolok. Zihálva, elfehéredő ujjakkal markolja a fémszerkezetet. Szépen felveszi a ritmust, amit diktálok. A körmeimet végig húzom a mellkasán. Jó kis kurva vagy, Shuu. Érzem amikor a teste megfeszül körülöttem, és pár másodperccel később én is elmegyek. Lihegve támaszkodik a polcnak, én pedig neki. Azután hátrébb lépek, és visszahúzom a nadrágom. Ő sóhajt egyet, és ugyan így tesz. Miközben az ingét gombolja, dühösen néz rám.
-Ez volt az utolsó, Ryo...
-Hát persze, cicám. – vigyorgok rá. A hajába markolva magamhoz rántom a fejét, és megcsókolom. Közben visszakapja a rágóját.
Ebben a percben kinyílik az ajtó. Érdeklődve pillantok oda, és szembe találom magam a megrökönyödött arcot vágó Sethel. Elengedem Shuut, és rámosolygok.
-Ha kicsit korábban jössz, beszállhattál volna te is.
-Én csak... azt hiszem, rossz ajtó. – mondja zavartan.
-Semmi gond. – rántom meg a vállam. – mi már végeztünk.
Kisétálok mellette, és futtában végig simítok az arcán, majd visszamegyek a terembe.