Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 36.

Másnap a suliban nem történik semmi izgalmas. Azonban ahogy hazaérek, anyám elém siet az előszobába, pedig nem szokása. Kérdőn nézek rá.

-Rycchan... az apád van itt. Beszélni akar veled. És nagyon dühös...

Micsoda? Kikerekedett szemmel meredek rá, de már hallom ahogy apám üvölt az irodából.

-Ryoji! Azonnal gyere ide!

Ledobom a táskám, és vállat vonok. Jöjjön, aminek jönnie kell...

A nagy Toshio Ryukai az íróasztala mögött ül, és próbál kurvára fenyegetőnek tűnni... de nekem csak szánalmas.

-Mit akarsz? - morranok rá az ajtókeretnek támaszkodva.

-Csukd be az ajtót, és ülj le. - dörren. Az ajtót becsukom, de továbbra se ülök le, csak az asztalával szemben álló fotel támlájára könyöklök.

-Jó így nekem. - vigyorgok rá. Látom, hogy megy fel benne a pumpa.

-Igaz, hogy viszonyod van azzal Foster-fiúval? - szegezi nekem a kérdést. Elképedek. Mégis honnan...?

Úgy tűnik a hallgatásomat igennek veszi, mert mérgesen mered rám.

-Tudtad, hogy az apja a közvetlen alkalmazottam?

Megrántom a vállam.

-Nem szoktam vele dicsekedni, hogy kinek a fia vagyok. Szóval nem. Nem tudtam.

Egy pillanatra látom, hogy valami árnyék suhan át az arcán, de aztán rendezi a vonásait.

-Ma az irodában ez a pletyka kezdett terjengeni. Hogy viszonyod van a fiával.

-És? - megrántom a vállam. - csak neked lehet viszonyod fiúkkal?

Ismét meglepve néz rám. Jaj, apa, komolyan azt hitted, hogy nem tudom?

-Engem nem az érdekel, hogy fiú. - mondja. - azzal hemperegsz, akivel akarsz. Fiúkkal, lányokkal... lényegtelen. De nem lehet viszonyod az egyik alkalmazottam gyerekével...

-Pedig nem csak viszonyom van vele, apa. - vigyorgok rá. - Szeretem.

-De ez komoly munkahelyi gondokhoz vezethet...

-Köpök a gondjaidra. - morranok rá.

-Akkor mondom másképp, Ryoji. - apám arcán szakasztott ugyan az a kegyetlen mosoly terül szét, amit a sajátomról már olyan jól ismerek. - vagy szakítasz vele, vagy kirúgom az apját.

Megdöbbenve meredek rá.

-Ezt nem teheted... - suttogom. Felnevet.

-Dehogynem tehetem. Az emberek az én pozíciómban bármit megtehetnek. Szóval a te kezedben van a dolog... ha együtt maradsz a sráccal, garantálom, hogy az apja a következő években maximum utcaseprőként dolgozhat...

Bevágom magam mögött az ajtót. A kétségbeesett arcú anyámmal mit se törődve a szobámba megyek. Végig fekszem az ágyon. Ahogy az arcomhoz nyúlok, érzem hogy nedves. Könnyek... az én könnyeim?!

Másnap reggelre elhatározom magam. Seth túléli, ha dobom. De ha az apja munka nélkül marad, azt nem biztos.

Nem mondhatom el neki. Amilyen állhatatos, addig erősködne, amíg meg nem gondolom magam. De ő nem ismeri az apámat. Nem tudja, milyen messzire elér a keze.

Késve érek be. Egész órán igyekszem tudomást se venni róla, pedig tudom hogy engem néz. Tetünek kell vele lennem. Nagyon tetünek. Ne haragudj cica... de ez kurvára fog fájni.

Amikor szünetben felállok, oda jön hozzám. Meg akarja fogni a kezem, de elhúzódok.

-Ryu... mi a baj?

-Semmi. - vigyorgok rá. Kurva jó színész vagyok. Hidd el, cica... olyan mintha a szívemet tépnék ki. - bocs, de most valami... keményebbre vágyom. - kacsintok rá, és elindulok kifelé. Tudom, hogy milyen arccal néz utánam. Elkapom Shuu karját.

-Gyere. - morranok rá. Engedelmesen felpattan. Az ajtónál álló szemétkosárba köpi a rágóját. Igen, így még jobb lesz. Ha eddig nem lett volna egyértelmű... azt az egész osztály tudja, hogy mit jelent, ha Shuu kiköpi a rágóját...

-Végre megjött az eszed, Ryo? - vigyorog rám, miközben a király szobája felé rángatom a folyosón.

-Kussolj. - morranok rá. Valójában most kurvára nincs kedvem ezt tenni. De kell... meg teszem.

A szobába érve falnak lököm, és hátra csavarom a kezét. Egyből nyöszörögni kezd, ahogy a fogamat végig húzom a nyakán. A testem nem hagy cserben, szerencsére. Ennyi előjáték elég is volt. Fél kézzel lecibálom a nadrágját, majd a sajátomat is, és a karját továbbra is hátra feszítve magamévá teszem. Legalább levezetem az indulataimat...

Gyorsan elmegyünk mindketten. Amikor elengedem, fintorogva teker párat a csuklóján.

-Mi a fasz... a szokásosnál is durvább voltál...

-Nem mindegy neked? - morgok. - amilyen beteg fasz vagy, így még jobban élvezted.

-Ez igaz. - vigyorog. Mielőtt kimenne, megint elkapom, és egy szép, lilás szívásnyomot hagyok a nyakán, jóval a gallérja fölött, hogy tutira az is lássa, aki nem akarja.

-Mi van ma veled... - mered rám.

-Semmi közöd hozzá, Jack! - csattanok fel.

A terembe visszaérve kielégült vigyort varázsolok az arcomra. Reménykedem benne, hogy ennyi elég volt Sethnek, de sajnos nem. Ahogy leülök, odalép a padomhoz.

-Ryu... ez.. mi volt?

-Semmi, cicám. - vigyorgok rá. Gyerünk, Ryo, meg tudod csinálni. - csak rájöttem, hogy ez közöttünk nem fog menni. Te sose fogod tudni azt nyújtani, amire nekem szükségem van...

Ez betalált. Látom ahogy könnyes lesz a szeme. Legszívesebben visszaszívnám az egészet. A karjaimba kapnám, és elmondanám neki, hogy ez hazugság, és hogy szeretem... de ehelyett csak vállat vonok és elfordulok. A szemem sarkából látom ahogy a padjához megy, felkapja a cuccát, és kirohan a teremből.

A padra hasalok. Hát, ezzel megvolnánk. Apám örülhet.

-Hé, Ryo... - Shuu tolla a vesémbe fúródik.

-Mi a faszt akarsz? - fordulok hátra.

-Hallottad a hírt? - kérdezi vigyorogva. - Sakurát kivették a szülei a suliból...