Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 5.

-Úgysem hisznek neked. – néz rám dacosan. Felvonom a szemöldököm.
-Úgy gondolod?
-Azt fogják hinni, hogy csak be akarsz mártani, hogy megint te lehess a király.
Rávigyorgok:
-Nem is vagy olyan hülye, mint amilyennek látszol. De – emelem fel a mutatóujjam, mert látom, hogy megint el akar indulni. – ha lenne bizonyítékom, hinnének nekem. És szerinted mennyire lenne nehéz kilopnom a dobozt a zsebedből, vagy a táskádból, amikor ide is be tudtam jönni anélkül, hogy észrevettél volna?
Nem szól semmit, csak dühösen néz rám. Kezdi kapisgálni a dolgot.
-Te elég nagy szemét vagy. – közli hirtelen. Felnevetek.
-Üdv nálunk. Egy percig se hidd, cicám, hogy a többiek jobbak nálam. Csak épp nincsenek olyan magasan. De mivel ilyen szépeket mondasz nekem, ezért tessék, van egy ajánlatom. Megígérem, hogy nem szólok senkinek arról a kis dobozról. Sőt ellopni se próbálom. Cserébe viszont...
-Mit akarsz? – ejejj, csak nem kezd felmenni a pumpa a kis dilisnél?
-Mondjuk hogy jössz nekem egyel. Jelenleg te vagy a király, tehát még jól jöhet, ha tartozol nekem egy szívességgel. Nos?
Látom hogy tétovázik, így félredöntöm a fejem, és türelmesen várok.
-Rendben. – egyezik bele végül. Ismét el akar indulni, de utána ciccegek.
-A megállapodást szokás megpecsételni.
-Mire gondolsz? – néz rám gyanakodva. Totál aranyos, komolyan mondom.
-Egy kézfogásra? – nyújtom felé a kezem. Egy pár pillanatig tétovázik, majd meglepő határozottsággal megszorítja a jobbomat.
-Árulj már el valamit. – néz rám.
-Hmm?
-Hogy hívnak?
Egy percig mérlegelem, hogy ezt most vajon komolyan kérdezte-e, aztán rájövök, hogy valószínűleg igen.
-Ryo. – felelem. – a nevem Ryo. Jobb ha megjegyzed. – kacsintok rá, majd megkerülöm, és kisétálok mellette. Eredetileg ugyan azért mentem a betegszobába, hogy aludjak egy kicsit az uncsi irodalom helyett, de most már valahogy egyáltalán nem vagyok álmos.
A következő folyosón, azonban két kellemetlen ismerősbe botlok.
-Nézd már, a bukott király. – Sakura Sazuki vigyorogva löki el magát a faltól. Elmaradhatatlan pincsije, Reiji Kagomi elállja az utamat.
-Sakura. – vigyorgok rá, és megtorpanok. – de szépen összerakták az orrodat. Mondhattad volna nekik, hogy csinálják szebbre, mert most is ugyan olyan csúnya görbe, mint eddig volt.
-Milyen nagy a szád, Ryo. – Sakura megcsóválja a fejét. – pedig most nincs melletted a cicuskád...
-De legalább neked megvan a tiéd. – vigyorgok fel Reijire. – mondd csak, megtanítottad már beszélni ezt a nagy majmot, vagy még mindig csak mutogatni tud?
Az említett dühösen felmorran, és meglöki a vállamat, mire összehúzom a szemem.
-Figyelmeztetlek, te kretén, ha még egyszer hozzám érsz, úgy szétbaszom a fejed, hogy az a kurva anyád se ismer rád.
-Ejnye, Ryo. – Sakura továbbra is úgy vigyorog, mint aki nyert a kaparóson. – vegyél egy kicsit vissza. Már nem vagy király, mint legutóbb. Most csak magadra számíthatsz.
-Legutóbb is tök egyedül törtem be azt a ronda nagy orrodat. – vonok vállat. Ez azért nem teljesen igaz, mert Shuu is mellettem volt, és lefoglalta a gorillát, amíg én Sakura arcát igazítgattam. – talán megtanultad belőle, hogy ne nézegesd más csaját. Vagy nem? – felemelem az öklöm. – igaz ami igaz, nem sikerült jól az átalakítás. Megpróbáljuk újra?
Sakura felröhög.
-Félreérted, rosszfiú. Itt nem lesz verekedés. Csak verés. – int egyet, mire az a nagy marha Reiji megpróbál orrba vágni. Szerencsémre olyan lassan mozog, mint egy vemhes lamantin, így időben kitérek a balhorga elől. Arra azonban már nincs időm, hogy meg is üssem, mert Sakura is nekem ugrik. Valószínűleg az arcomra pályázik, mert a fejemet célozza az öklével, de az ütése lepattan az alkaromról. Idióta. Próbálok úgy fordulni, hogy egyikük se kerülhessen a hátam mögé, de éppen elég négy ököl ellen védekezni, támadni már nem nagyon van alkalmam. Hirtelen elvétek egy mozdulatot, és egy ütés a halántékomba talál. Egy pillanatra megtántorodok, és mintha csillagokat látnék, ennyi pedig elég annak a böhöm Reijinek, hogy a hátam mögé kerülve lefogja mindkét karom.
Sakura vigyora beúszik a látóterembe.
-Na most, Ryo. Visszaadom a szívességed.
Érzem, hogy az ökle az arcomba csapódik. Az utolsó pillanatban félrerántom a fejem, így nem találja el az orrom, de ettől még fáj. A következő ütése megint lecsúszik, ezúttal az államra. Realizálom magamban, hogy ha fontos a szép pofim, akkor sürgősen ki kell találnom valamit. Kihasználva a karjaimba csimpaszkodó Reijit, mint elég jelentős ellensúlyt, gyomorszájon rúgom Sakurát, és amikor előre görnyed, teljes erőből beletérdelek az arcába. Hallom a reccsenő csont undorító hangját, és Sakura felüvölt, az arcára szorítva a kezét. Abból ítélve, ahogy ömlik a vére úgy tűnik, sikerült másodjára is eltörnöm az orrát. Hátha ezúttal szebb lesz...
Reiji bizonytalanná válik, látva a kis gazdija állapotát, és így sikerül kicsusszannom a szorításából. Már épp fordulnék, hogy az ő ronda ábrázatával is kezdjek valamit, amikor lépteket hallatszanak a folyosó felől. A nagy bamba egy pillanat alatt felnyalábolja vinnyogó társát, és öles léptekkel távozik vele. Arra gondolok, hogy nekem is le kéne lépnem, de megint elkezdek szédülni. A picsába. Nekitámaszkodok a falnak, és kiköpöm a számban összegyűlt véres nyálat. Mázli, hogy a fogaim egyben maradtak, azonban abból, hogy a bal szemem látótere rohamosan szűkül, arra következtetek, hogy csinos kis monoklit sikerült szereznem. Megtörlöm az arcom az ingem ujjával, és meglepve látom, hogy véres lesz.
A léptek egyre közelednek, majd megtorpannak. Pont mellettem. Valaki a hátamra teszi a kezét.
-Hé, öhm... jól vagy?.
Felpillantok, és Seth aggodalmasnak tűnő tekintetével találkozom.