Bepillantás a múltba
6 évvel korábban
- Csináljon már valaki valamit! Egy kölyök van a háztetőmön! Szedjék le mielőtt leesne! Siessenek!
- Kérem nyugodjon meg hölgyem, a tűzoltók már itt vannak!
Ekkora kalamajkát csinálni. Csak kimásztam a szomszéd háztetőre, hogy gyönyörködjek a naplementében. És már a tűzoltókat kell hívni, hogy leszedjenek!? Kész röhej...
Még mindig a naplementét bámultam. Aztán egy ismeretlen hang megszólal mögöttem:
- Gyere szépen ide, segítek neked lejönni!
Hátrafordultam a tűzoltóhoz:
- Nem kell. Én másztam fel ide. Le is tudok jönni.
Azzal fogtam magam, és elkezdtem lemászni, a lent bámészkodók kíváncsian nézték a történő eseményeket. Majd mikor földet értem, úgy néztek rám, mintha még sosem láttak volna embert. Elég furcsa volt, de nem foglalkoztam vele, gyorsan berohantam a házba.
Apám minden reggel eljárt az erdőbe vadászni, így egyedül hagyott itthon. Nem hagyhatom el az utcánkat, anyám kiskoromba meghalt, testvérem pedig nincs. Így egész nap egyedül vagyok a házban. Szóval időnként csinálok... na jó, mindig csinálok valami kalamajkát. De mit csinálhat egy 10 éves gyerek egyedül egy nagy házban? Nem sok mindent.
Apám egy óra múlva megérkezett a vadászatból, belép az ajtón és... nem tud tovább menni: az egész folyosót bekentem szuper erős ragasztóval.
- Helen! Mit csináltál már megint!?
Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Apám nagy nehezen az ajtó irányába fordult, majd kinyitotta: a szomszéd állt az ajtóban, keresztbetett kézzel, megvető pillantást vetve apámra.
- Mit csinált már megint? - kérdezte sóhajtva.
- A kedves lánya felmászott a háztetőmre! Még a tűzoltókat is ki kellett hívni miatta!
- Helen! - kiáltott apám.
Rohantam a hang irányába, és majdnem beleléptem a saját művembe: a ragasztóba.
- Igaz amit Mrs. Rusher mond? Tényleg felmásztál a háztetőjére?
- Igen. Le is tudtam jönni, nem kellett volna még a tűzoltókat is megzavarni! - válaszoltam.
- Mrs. Rusher csak elővigyázatos volt, ezért értesítette őket. - fordult bizakodó tekintettel a szomszéd nőhöz: Többször nem fordul elő, ígérem!
- Ajánlom is! Meg kéne nevelni-e ezt a gyereket! Vajon hányszor fogom még hallani ezt a mondatot!? - azzal dühösen elment.
Apám bezárta az ajtót, majd szólt, hogy takarítsam fel a ragasztót: mintha az olyan egyszerű lenne. Nevetve elfutottam.- Helen! Gyere vissza!
- Nyugi, csak elmegyek ragasztóoldóért. Ha már van olyan. - mosolyogtam, és kimentem a hátsó ajtón.
Felpattantam a bringámra, majd elmentem egy közeli írószer boltba:
- Jó napot! Árulnak esetleg valamilyen ragasztóoldót?
Az eladó furcsán nézett rám, de már megszoktam.
- Árulnak vagy nem? - kérdeztem újból.
- Nem, de a mellettünk lévő boltban igen.
- Rendben, köszönöm!
Elrohantam, és megvettem a ragasztóoldót, majd haza tekertem. Apám még mindig ott állt a ragasztóban:
- Itt a megmentőd! - mosolyogtam.
Befújtam a spray-vel apám cipőjét, majd az egész folyosót. Lassan elkezdett felengedni a ragasztó.
- Helen! Beszélni szeretnék veled.
- Itt vagyok, mond.
- Tudod, amíg itt álltam a ragasztóban, elgondolkoztam.
Kezdtem megijedni, hogy mit akar mondani apám.
- Minden egyes nap csinálsz valamit, ami miatt vagy a rendőrséget vagy a tűzoltókat kell értesíteni. Nem is beszélve a csínjaidról. - végül a ragasztó teljesen feloldódott, és apám újból "szabad" volt.
- Szóval arra gondoltam, hogy minden reggel eljössz velem.
- Csak nem azt mondod, hogy menjek veled a vadászatra!?
- Pontosan erre gondoltam...
YOU ARE READING
Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]
AdventureMegvolt a közös harmónia ember és természet között. Azonban ez a közelebbi kapcsolat egyre jobban megszakadt a két fél között... ,, Nem messze tőlünk megpillantottunk egy szarvast: kecses testtartása és égbenyúló agancsai büszke hatást adtak a terem...