A divat őrület
- Jesszus... ez az apám telefonszáma...
- Biztos vagy benne? - kérdezte Alex.
Scott megvető pillantással nézett Alexre:
- Még jó, hogy biztos vagyok benne! Csak megismerem az apám telefonszámát?!
- Hát igen, jogos érv. - mondta az orra alatt Alex.
- Mindenki nyugodjon meg! - csitított minket Sara.
- Én nyugodt vagyok... - válaszoltam.
Sara elmosolyodott, majd kiment, hogy kivegye a poharát.
- Későre jár már, szóval pihenjetek, ha pedig éhesek vagytok a konyhában találtok ennivalót. - mondta Alex.
- Rendben... Köszönjük Alex.
- Szívesen. - Alex is kilépett a szobából. Ott maradtam Scottal:
- Holnap elkezdődik a háború első csatája. Amit meg is fogunk nyerni.
Bólintottam, majd végül Scott is kiment. Egyedül maradtam a sok narancssárga színnel. Törökülésbe ültem, lehunytam a szemem, majd próbáltam kicsit relaxálni: de nem sikerült. Hiányzik az erdő, hiányzik hűséges társam, hiányzik a gondok nélküli világ. Habár... már nem is gond nélküli... De azért vagyok itt, hogy újból gond nélkülivé tegyem. Bármi áron...
Kicsit megéheztem, szóval Alex tanácsa szerint a konyha felé vettem az irányt. Mikor lementem, egy ideig néztem a szekrénybe épített szürke hűtőt:
- De rég láttam már hűtőt...
Kinyitottam, és megcsapott a hideg levegő és az étel illatának keveréke. Rég éreztem már ilyen szagot. Mindenféle étel volt a hűtőben, azt se tudtam, hogy mit egyek. Végül kivettem egy gyümölcsös joghurtot, és bezártam a hűtő ajtaját. Leültem egy székre, és felbontottam, majd elkezdtem enni/inni.
Scott bejött a konyhába, majd leült mellém, és mosolygott:
- Mi olyan vicces? - kérdeztem.
- Semmi. - felállt a székről, kivett az egyik fiókból egy kiskanalat, és elém tette - Ezzel könnyebb lenne.
Egy ideig néztem az előttem lévő kis ezüst kanalat, de nem vettem fel:
- Szeretem a kihívásokat. - tovább foglalkoztam a joghurttal.
- Értem. -mosolyogva leült mellém, és az előttünk lévő kosárból kivett egy almát, majd beleharapott.
- Ízlik a joghurt?
- Fogjuk rá.
Mikor befejeztem a joghurt evését/ivását, felálltam, és elindultam az ajtó felé.
- Hova mész Helen?
- Csak levegőzni.
- Rendben.
Kimentem a házból, és bezártam magam mögött az ajtót. Vettem egy mély lélegzettet, majd a számon keresztül kifújtam. Sétáltam az Alex háza körül egy kicsit, majd megálltam az egyik szomszédos ház kerítésénél: gyerekek játszottak az udvaron. Boldogok voltak és elevenek. Eszembe juttatták az én gyermekkoromat. Hirtelen egy piros labda repült át a kerítésen, ki az utcára. A gyerekek rohannak a kerítésig, majd bánatosan nézik az elguruló labdát. Majd meglátnak engem:
- Visszahoznád kérlek a labdánkat?
Elindultam a labda irányába, felvettem, majd vissza adtam a gyerekeknek. Szemük újból elkezdett csillogni a labda láttán.
- Köszönjük! - kiáltották egyszerre örömükben.
- Szívesen. - mosolyogtam rájuk.
Újból elkezdtek önfeledten játszani, de kilépett egy nő a házukból:
- Be a házba gyerekek! Mára elég volt a játszadozásból! - szólt kedves hangon a nő. Bizonyára a gyerekek anyukája volt. Mivel már nem volt több látnivaló, visszaindultam a ház felé.
Beléptem az ajtón, Scott és Alex a nappaliban TV néztek, Sara a lépcsőn ülve a telefonját nyomkodta, de mikor meglátott engem, felpattant a lépcsőről és elindult felém:
- Helen! Helen! Helen! - közben ugrált.
- Mi a ba... - nem tudtam befejezni, megfogta a karom, felrángatott a lépcsőn, be a szobájába. Mikor beértünk bezárta az ajtót:
- Még mindig nem hiszem el, hogy sikerült! - majd kiugrott a bőréből őrömében.
Nyugodt tekintettel néztem Sarat, már kezdem megszokni, hogy ilyen eleven. Régen én is ilyen voltam:
- Úristen! Úristen! Úristen!
Szerintem Sara csak a kérdésemre várt, szóval megkérdeztem:
- Mi történt?
Boldogan hátradőlt az ágyában:
- Engem választottak!
- ?
- Pár hónapja az egyik divatmagazin versenyt hirdetett, melynek nyereménye egy divatbemutató, melyre eljön az összes divat szakértő! És én nyeretem meg a versenyt! Jó érzés, hogy az a sok munka most kifizetődik!
- Örülök. - préseltem ki magamból.
- Én is! Jaj nee..... - Sara vidám arca hirtelen aggodalmassá vált - Jesszus! Ez még több szervezéssel jár! Már is munkához kell látnom! - felpattant az ágyból, elővett rengeteg papírt és ceruzát.
- Azt se tudom, hogy hol kezdjem!
- Talán nyugodj meg.
Sara tágra nyitott szemekkel nézett rám:
- Hogy nyugodjak meg?! De hisz ez lehetetlen! Ráadásul egy hónapom van rá!
- Miért csak nekem mondod?
- Alex és a szüleink tudta nélkül neveztem a versenyre... nem nagyon rajonganak a divatért. Nem akarják, hogy ezzel foglalkozzak... pedig én szeretnék.
- Oh, értem.
- Ezzel be szeretném bizonyítani nekik, hogy igen is értek hozzá! És hogy van hozzá tehetségem is! Kérlek ne mond el senkinek! Oké?
- Oké.... akkor nem is zavarlak tovább. Hagylak dolgozni. - kimentem a szobából.
Bementem a Sara szobájához tartozó fürdőbe:
- Hogy mik vannak?
YOU ARE READING
Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]
AdventureMegvolt a közös harmónia ember és természet között. Azonban ez a közelebbi kapcsolat egyre jobban megszakadt a két fél között... ,, Nem messze tőlünk megpillantottunk egy szarvast: kecses testtartása és égbenyúló agancsai büszke hatást adtak a terem...