Lelepleződés
Madarak csigerégésre ébredtem. Nyújtóztam egyet, mint egy macska, majd kimentem a barlangból. A nap állásából következtetve 7 óra körül lehetett. A szél kellemesen csörgette a faleveleket, amin a nap fénye csillogott. Elsétáltam a közeli tóig, ami kristálytisztán ragyogott. Ezek a dolgok eszembe juttatják, hogy miért is szeretem annyira a természetet. Egyesek pedig nem tudják ezeket a dolgokat észrevenni semmilyen mértékben. Meg kéne mutatni a világnak, hogy milyen is a környezet igazából.
Megakarnám nézni, hogy hogyan sikerült a futónövényekkel megakadályoznom a munkásokat. Ki tudja... lehet nem is sikerült. Túl kíváncsi vagyok, (milyen meglepő) ezért nekiindultam, hogy megnézzem.
Mikor odaértem, láttam, hogy a gépeket szinte teljesen beborították a növények. A dolgozók próbálták leszedni, de elég lassan haladtak, az én nagy szerencsémre.
***
- Gyerünk emberek! Siessenek! - kiáltotta a főnök.
- Sietünk főnök!
Scott a motorjának nekitámaszkodva nézte a történéseket és gondolkozott: Vajon honnan jutott hozzá ehhez a növényhez? Ez nem nő itt az erdőben. Nem értem...
A munkások tovább küszködtek a futónövények leszedésével, míg az egyik beszáll a gépbe, és beindítja.
- Mit csinál maga őrült! Tönkre akarja tenni a gépet?!
- Nem uram. Kiszabadítom ebből a növény csapdából...
Elkezdett előre, hátra menni a géppel, de nem nagyon sikerült kiszabadítania. Csak nagyobb felfordulást csinált.
- Befejezte végre?! Vigyázzon a kocsim...ra...
A gép nekiment a limuzinnak és súlyos kárt okozott benne. A főnök feje majd felrobbant a dühtől.
- Tolasson vissza azonnal!!!
- Igen uram... máris..
Hátratolatás közben össze-vissza ment a gép.
- Mit csinál maga örült! Állítsa le!
- Nem megy! Elvesztettem az irányítást a gép fölött!***
Épp visszaindultam, mikor hangos zajra lettem figyelmes: megfordulok, és egy hatalmas fa dőlt felém. Megijedtem, de szerencsére a reflexeimnek köszönhetően sikerült időben elugrottam, de a jobb lábamra ráesett a fa egyik ága. Felordítottam a fájdalomtól. Próbáltam kihúzni a lábam, de nem tudtam...
Az ordításomra felfigyeltek a munkaterületen tartózkodók is:
- Hallottátok? - közeledtek felém.
Jaj ne... el kell tűnőm! Kiakartam húzni a lábam, de akármennyire is próbáltam, csak még jobban fájt. Ne...
- Alfa menj el innen! Tűnés!
Alfa a parancsomra elszaladt. Pillanatok alatt eltűnt az erdő sűrűjében.
Eközben a munkások észrevettek. Még mindig próbáltam kiszabadítani a lábamat:
- Ni csak, ni csak kit látnak szemeim! A mi kis hátráltatónk!
- Most beleestél a saját csapdádba!
- Elég legyen! - szólt rá a főnök a dolgozóira.
Közelebb jött hozzám. Leguggolt mellém és egyenesen a szemembe nézett. Barna szemeiből csak úgy áradt a düh:
- Úgy látom elkélne egy kis segítség... Vagy nem?
Dühösen néztem az idegen férfire, de mikor gúnyosan elmosolyodott, haragom kiszabadult: fogtam, és kezeimmel hátralöktem az éppen guggoló férfit, aki egyensúlyát veszítve hátraesett. Scott felnevetett:
- Bocs apa! De azért ez vicces volt! Jó erőben vagy indián!
Most a fiúra néztem haragosan: Hogy én indián?! Nem vagyok az!
- Oh, nyugalom, nem mondtam semmit!
Eközben a főnök lesepregette magáról a piszkot:
- Scott! Menj haza!
- Miért is? - húzta fel a szemöldökét.
- Mert én azt mondtam!
- Jól van, jól van. De mi lesz vele?
- Az legyen az én dolgom.
- Rendben, úgyis találkozok a haverokkal, de azért remélem nem fogod bántani vagy ilyesmik.
- Sose tennék ilyet fiam. - a férfi gúnyosan nézett rám.
- Oké, akkor mentem. - a fiú motorja felé sétált, felvette a sisakját, majd felült a járműre.
A férfi újból rám nézett:
- Szedjétek ki és kötözzétek meg! Nem tudhatjuk, hogy mennyit tud!
A négy dolgozó felemelte faágat, ekkor a lábam még jobban fájt: ordítottam. Ketten felemeltek, próbáltam kiszabadulni, de ha sikerült is volna, akkor sem tudtam volna elmenekülni. Nem tudtam ráállni a lábamra. Szörnyen fájt. Majd a férfi akit az előbb fellöktem, elővett egy tűt, és egy gyors mozdulattal a nyakamba szúrta.
Valami hideg folyadék folyt a nyakamba. Kezdtem homályosan látni és szédülni... nem éreztem semmit... ekkor megláttam Alfát, amint kiugrik az egyik bokorból... rátámadt a férfire.
- Alfa... ne... - a földre estem.
Eszméletemet vesztettem.
YOU ARE READING
Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]
AdventureMegvolt a közös harmónia ember és természet között. Azonban ez a közelebbi kapcsolat egyre jobban megszakadt a két fél között... ,, Nem messze tőlünk megpillantottunk egy szarvast: kecses testtartása és égbenyúló agancsai büszke hatást adtak a terem...