Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

16. rész

Vissza a városba

Scott az erdő közelében parkolt le a kölcsönzött autóval, az építkezéstől távolabb, majd bement az erdőbe. Csak Scott éppen nem tudta, hogy merre menjen tovább.

- Na basszus... most merre?

Scott megkönnyebbült, mert meglátott egy fehér szőrzetű farkast, aki közeledett a felé, ekkor már Scott biztos volt benne, hogy Alfa az. De nem ő volt. Ez egy másik farkas volt, amely szinte teljesen hasonlított Alfára.

- Alfa... te vagy az?

A farkas mintsem törődve elment.

- Nagyon hasonlít... de nem ő volt. Mindegy. Valahogy meg kell találnom a barlangot.... Az építkezés környékére megyek, és onnantól tudom, hogy merre kell menni.

Scott visszament az autóig, majd gyalog elindult az építkezés területére. Mikor meglátta, bevágott az erdőbe, és onnan már tudta, hogy merre kell mennie. Rápillantott az építkezésre, és észrevett addig még ismeretlen embereket fekete öltönyben:

- Biztos apám emberei, akiket ránk állított. Ezt nem hiszem el. - Scott összeráncolt szemöldökkel nézte az öltönyösöket.

Rohamléptekkel siettet a barlang felé egy táskával: az erdő növényzete hátráltatta Scottot, de végül a barlanghoz ért.

Felkapom a fejem a nagy hangzavarra, amit Scott okozott:

- Itt vagyok Helen. Hoztam neked valamit...

- Mit?

Odaadja nekem a táskát, belenézek: sampon, fésű, ruha.

- A ruha a nővéremé... remélem jó lesz.

Scottra néztem felvont szemöldökkel, de nem szóltam semmit, kimentem a barlangból, és a folyót követve felmentem egészen a vízesésig. Bementem a vízbe, kicsit hideg volt, de legalább felébredtem tőle. Megmostam a hajam, majd kifésültem. Felvettem a piros pólót és a fekete nadrágot.

- Egész kényelmes... azt hiszem.

Visszamentem a barlanghoz, Scott a barlang falának támaszkodott, de mikor meglátott engem, kiegyenesedett:

- Khm.. Jól áll...

- Nem fura ezt mondani a nővéred ruháira?

Scott elgondolkozott, majd egy lépéssel közelebb jött:

- Nem... Bárkinek lehet ilyen ruhája.

- Oké, értem. - hátraléptem egyel - Jobb lesz, ha indulunk... nincs vesztegetni való időnk.

- Igaz.

Elköszöntem Alfától, majd az erdőtől: megmentem a második otthonom...

***

Visszaérvén az autóhoz Scott kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, jelezvén, hogy szálljak be.

- Hol van a motorod?

- Odaadtam az autóért cserébe...

Egy darabig néztem a kocsi belsejét, majd kinyitottam a hátsóajtót, és hátraültem. Scott furán nézett, de végül beült ő is az autóba és elindultunk. Nyugtalan voltam:

- Jól vagy Helen? - kérdezte Scott a visszapillantó tükörbe nézve.

- Persze, csak rég ültem már kocsiban...

- Húzd le az ablakot.

Lehúztam az ablakot teljesen, és kidugtam rajta a fejem: máris jobb volt. Vettem egy mély lélegzettet, és éreztem ahogyan a tiszta levegő beáramlik a tüdőmbe. Az utazás alatt végig így voltam. Scott arcán enyhe mosoly csillant fel.

2 órás kocsikázás után megálltunk egy háznál: hatalmas volt. Kiszálltam a kocsiból az ablakon át, majd felálltam a földről.

- Miért csináltad? Kiszállhattál volna az ajtón keresztül is...

Visszanéztem az autóra, majd Scottra: meghúztam a vállam.

Scott becsengetett a barna tölgyfaajtón, amin egy oroszlánfej díszelgett. Egy Scottal egyidős srác nyitott ajtót, farmert és szürke pólót viselt:

- Szia Scott!

- Szia Alex! - kezet fogtak.

- Mi hozott ide téged?

- Nos... Ő itt Helen. - rám nézett -Igazából miatta jöttünk ide. Szükségünk lenne egy ügyvédre.

- Oh, értem. Gyertek be!

Beléptünk a házba, és belülről is hatalmas volt. Felakartam fedezni a ház összes részét, de Scott összeráncolt szemöldökkel nézett rám, ezért megpróbálom valahogy türtőztetni magam. Leültünk egy fekete bőr kanapéra, ami számomra kényelmetlen volt: fogtam és leültem a földön lévő puhább barna szőnyegre.

- Miért ültél le a földre? - kérdezte tőlem.

- Nincs semmi gond Alex. - válaszolt Scott - Térjünk a lényegre.

- Rendben.

- Meg szeretnénk menteni a Greenstone erdőt.

- Miért? Mi baja az erdőnek?

- Hát... Emlékszel a képre amit még mutattam neked?

- Igen, fúrótornyot ábrázolt.

E szó hallatán rámorogtam az ismeretlenre, mire az tágra nyitott szemekkel nézett rám.

- Nyugi Alex. Szóval azok a fúrótornyok... nos az erdőben fognak megépülni.

- Honnan tudod?

- Onnan, hogy apám keze van a dologban. Meg kell állítani, mielőtt tönkreteszi az erdőt.

- Értem, de apám sajnos holnapig nem jön haza. Egy tárgyaláson van egy másik városban.

- Kár. De tudom, hogy te is konyítasz valamit az ügyvédséghez...