Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

7. rész

Rejtélyes idegen

- Ki kell találnom valamit...

Akkor hirtelen bevillant: egyszer a barlang bejáratát ellepték a futónövények. Egyetlen éjszaka alatt képesek voltak 2 méterre megnőni. Nagyon érdekes volt, ezért elraktam a magjaikat. Most fel fogom használni...

Megvártam míg elkezdett sötétedni. Az erdő közben átváltott ékszakai módba: az éjjel aktív állatok kezdtek felébredni. Az erdő tücsök ciripeléstől zengett, a farkasok vonyítottak összetartozásuk jeleként. A csillagok is egyre erősebben világítottak az ég besötétedésével. A hold is megjelent. Egyszóval csodálatos, de egyben veszélyes is. Óvatosnak kell lennem...

Eltettem a magokat, és elindultam lassú léptekkel: nem szabad az erdőt felébreszteni. Alfa mint mindig, most is elkísért. Sokszor vonyított az út alatt, és így én is kedvet kaptam hozzá: kezeimet a szám elé helyeztem, és vonyítottam. Nagyon felemelő érzés volt.

A munkafolyamatok leálltak. Minden gép egy helyben pihent. A dolgozok is elmentek már. Óvatosan elindulok a gépek irányába: a vasszörnyeket körbeszórtam a magokkal. Elég nedves volt a föld, ezért öntözést nem igényelt. Rögtön el is elkezdtek csirázni. Nem tudom, hogy milyen növény ez, de most hasznát veszem.

- Hééé! Ki van ott?!

Azonnal felfigyeltem az emberi hangra, amint közelít felém egy lámpával. Elkezdtem teljes erőmből az erdő sűrűje felé futni.

- Azonnal álljon meg!

Egy bokor mögé bújtam. A zseblámpás férfi egyre közelebb jött felém. Nem mertem mozdulni, mert féltem, hogy észrevesz. Csöndben lapultam meg a bokorban, és vártam. De a férfi kitartóan keresett:

- Tudom, hogy itt vagy! Mutasd magad!

Alfa a férfi elé állt, és vonyított. Az ismeretlen megijedt, eldobta a zseblámpáját, és azonnal elmenekült.

- Köszönöm Alfa... - simogattam meg a társam fejét. Elkezdte nyaldosni a kezem. - Ügyes voltál!

Felvettem a lámpát amit elejtett, és még mielőtt eltűntem volna onnan, visszapillantottam a csírázó növényekre: gyorsan nőnek.

***

Reggel 7:00. A munkások visszajöttek dolgozni, és meglepődtek:

- Úristen... mi a fene történt itt?

Az összes gépet futónövények vették körbe. Nem lehetett a gépek közelébe menni.

- Itt van valami boszorkányság...

- Dehogy! Valaki szórakozik velünk...

Ekkor Scott megérkezett, és leszállt a motorjáról. Levette sisakját, és beletúrt a hajába. A munkások közé lépett:

- Nem én tettem, ha érre célzol.

- Oh, itt vagy? Isten hozott!

- Hagyjuk a bájcsevejt. Azért jöttem, hogy a saját szememmel lássam.

Közelebb lépet az egyik munkagéphez és megvizsgálta a rajta felfutott növényt: olyan ismerős... mintha a...

- Scott! - ordított a főnök, aki éppen kiszállt a fekete limuzinjából.

- Oh, apa te is itt? Nem én tettem ha erre vagy kíváncsi.

- Tudom. Megnéztem a tegnap esti felvételeket, és megint ő volt.

- Minket is beavatnátok? - szólt közbe az egyik munkás.

- Igen. Egy indiángyerek szórakozik velünk.

- Az aki a gépem elé állt?

- Igen.

- Hátráltatni akar titeket. - szólt közbe Scott.

- Milyen igaz. El kell kapnunk azt a gyereket. Ki tudja talán már a következő tervét szövi... vagy mi van akkor ha szól a zsaruknak...

Scott felnevetett. De apja szúrós tekintettel nézet rá, jelezvén, hogy nem vicces.

- Szóljon csak a rendőröknek, ha akar. Tiszták vagyunk. Nem tettünk semmi rosszat.

- Igen Scott jól mondod. Nem tettünk semmi rosszat...