Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

12. rész

A múlt fájdalmai

Kellemes eső illatra ébredtem. Minden olyan békés és nyugodt volt. Scott hamarabb felkelt mint én, és ezt furcsáltam. Egyáltalán, hogy talált ide? És miért jött? Annyi kérdés volt a fejembe, de látszott, hogy a Scottéban is. Kíváncsi voltam, mint mindig, de nem akartam vele beszélgetni, de Scott csak el kezdte:

- Megmondod végre a neved?

- ...

- Ha nem mondod akkor indiánnak foglak szólítani.

Összeráncolt szemöldökkel ránéztem a fiúra:

- A nevem Helen.

- Remek! Most te kérdez valamit.

- ....

- Gyerünk! Látom rajtad, hogy sok kérdésed van. Tedd fel őket!

- Miért jöttél ide? - kérdeztem egyhangúan.

- Mert máshova nem tudtam. El kellett tűnőm apám elől, mert ha meglátja, hogy nem vagy ott, rögtön engem gyanúsítana. Kiderülne, hogy én engedtelek el.

- Köszönöm.

- Mit?

- Azt, hogy elengedtél...

- Senkinek nincs joga ahhoz, hogy egy embert a szabadságától megfosszon... Amúgy hány éves vagy?

- 16. És te?

- 17, lassan 18. Miért élsz az erdőben?

E kérdés hallatán hangom komollyá vált, arcom szomorúvá:

- Erre nem válaszolok, elég a kérdésekből! Jobb ha most elmész...

- De... - Scott elkezdett köhögni. Biztosan megfázott a tegnapi eső miatt.

Odamentem hozzá, a kezemet a homlokára helyeztem: tűz forró volt. Kimentem a barlangból.

- Várj! Hová mész? - köhögött.

- Maradj itt. Mindjárt visszajövök.

Keresgéltem az erdőben különféle gyógynövényeket, amelyek leviszik Scott lázát, majd visszamentem.

A növényekből teát készítettem, majd odaadtam Scottnak:

- Idd meg.

Scott belekortyol, majd hirtelen kiköpi:

- Ez borzalmas!

- Miért mit gondoltál?

- Semmit. Amúgy mi ez?

- Az erdő gyógyszere. Leviszi a lázadat.

- Értem. - köhögött egyet, majd egy szuszra, mint egy felest lehúzta a teát.

- Akkor is borzalmas. - mosolygott.

Meghúztam a vállam:

- Miért a gyógyszernek nincs rossz íze?

- Egyeseknek nincs.

- Most már menj el. Kérlek.

- Ha egy utolsó kérdésre válaszolsz, akkor elmegyek.

- Mi az? - sóhajtottam.

- Amit már az előbb kérdeztem. Miért élsz az erdőben?

Lehunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet. Sosem felejtem el. Könnyek gyültek össze a szemembe.

- Erre nem válaszolok...

- Miért nem?

- Mert nem és kész! Menj el innen és ne gyere vissza!

Kilöktem Scottot a barlangból, majd rámorogtam.

- Jól van... - eltolta motorját, majd elment.

Keservesen összerogytam a földre:

- Miért kellett feltépnie a már majdnem begyógyult sebeimet?