Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

23. rész

A tárgyalás napja

Elérkezett a pillanat. Mindannyian a folyosón vártunk a tárgyalás megkezdéséig. Victor is ott volt, az embereivel együtt. Dühös tekintettel figyeltem őt. De ő csak egy gúnyos kacajt mutatott nekem. Összeszorítottam az állkapcsomat, mert még netalán rátámadok, és feljelent engem testi sértésért. Nyílik a tárgyalóterem ajtaja, és kilép egy rendőr:

- Fáradjanak be.

Hagytuk, hogy az ellenség lépjen be először, majd a mi csapatunk is bement. Helyet foglalt mindenki, megjelent a bíró, és csapott egyet a kalapácsával:

- A tárgyalást ezennel megnyitom. A pert indító fél kezd.

Charlie felállt, megigazította az öltönyét, majd kisétált a bíró és a közönség közé:

- Tisztelt bírónő és esküdtszék! Ügyfelemmel együtt megvádoljuk Victor Roberts-et az illegálisan folytatott építkezésért, a Greenstone erdőben. Szólítom első számú tanúmat, Helen Bowman-t.

Scott a fülembe súgta: - Ahogy megbeszéltük...

Felálltam, majd kisétáltam, és a bírónő mellet lévő székbe ültem. Charlie elém tartott egy Bibliát, én rátettem a kezem:

- Esküszik-e, hogy csak is a színtiszta igazságot fogja mondani?

- Esküszöm. - válaszoltam. Charlie lerakta a könyvet.

Szóval... Helen Bowman. Mondjon el mindent, amit az építkezésről tud.

- Sok éven át az erdő az otthonom volt. Ismerem minden fáját, patakját, hegyét és állatát. De egy nap hangos zajra lettem figyelmes: munkagépek dolgoztak az erőben, hogy átformálják. De én ezt nem hagytam, hátráltattam a dolgozókat, az erdő védelmében.

- Ön tudja-e, hogy mit akarnak építeni az erdőbe? - kérdezte az ügyvédem.

- Igen. Fúrótornyokat. - Charlie odaadta a bírónőnek a képeket.

- Amint a képeken is látszik hatalmas kár érte az erdőt. Ami több évbe kerül, hogy újra regenerálódjon. - mondta Charlie.

- Igen, ez így van. - támasztottam alá ügyvéden állítását, és folytattam tovább - Az az ember... Victor Roberts... elrabolt engem, és fogságban tartott. Szerencsére a fia, Scott Roberts rám talált, és kiszabadított. Azóta segít nekem, hogy megmentsem az erdőt. Az apám mindig is mondta, hogy az erdő értékes, csak most értettem meg: az erdő talaja kőolajban gazdag. Ezért épülnek a tornyok... hogy kifosszák az erdőt.

- Ez a teszt kimutatja, hogy a Greenstone erdő talajában kőolajra utaló anyagokat találtunk. - Charlie a bírónő felé tartott egy papírt, majd odaadta.

Charlie kiszólította Scottot és Mayát, és ők is esküdt tettek, majd elmondták a történeteiket. Victor eközben nyugodtan ült, és nem tiltakozott semmi ellen.

- Rendben van. Most a vádlott beszélhet. - szólt a bírónő.

Victor és az ügyvédjei felálltak, majd a bírónő elé léptek: az egyik ügyvéd átnyújtott néhány papírt a bírónőnek, az elolvasta és összeráncolta a szemöldökét.

- Rendben. Üljenek vissza. Az előbb elhangozottakat érvénytelenek nyilvánítom.

- Tiltakozom! - mondta Charlie.

- Elutasítom! Ebben a papírban feketén-fehéren le van írva, hogy a vádlott tulajdonában van az erdő, és hogy azt tesz vele amit akar. Engedélye is van az építkezésre.

Megdöbbenve hallgattuk a bírónőt. Ez nem lehet igaz...

- Ezennel a tárgyalást lezárom, a vádlott szabadon távozhat.

Mindenki kivonult a tárgyalóteremből.

- Ez hogy lehetséges? - kérdeztem zavarodottan.

- Volt engedélye, ráadásul a tulajdonában van az erdő. Nem tehetünk semmit. - mondta Charlie csalódottan.

Victor ránk vigyorgott, azt hittem, hogy megfojtom: majdnem nekirohantam Victornak, de Scott lefogott.

- Hagyd Helen! Nem ér annyit az egész!

- Nekem ér! - próbáltam kiszabadulni Scott szorításából, de nem tudtam.

- Kérlek nyugodj meg!

Scott magához húzott és átölelt. Becsuktam a szemem: Miért kellett így történnie?