Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

28. rész

A "vadászat"

Kezdtem azt érezni, hogy csak az időnket vesztegetjük és sohasem találjuk meg. Nemcsak én éreztem így:

- Már egy ideje keressük a medvét... Biztos vagy benne, hogy meg fogjuk találni? - kérdezte Raymond.

Hirtelen megálltam, majd hátranéztem összeráncolt szemöldökkel:

- Igen. - válaszoltam határozott hangon.

A nap nem volt már fent az égbolton. Raymond és Walter azt mondta, hogy hagyjuk abba a keresést, majd holnap folytatjuk. De én nem támogattam az ötletet:

- Nem mehetünk el! Folytatnunk kell a keresést!

- De pár óra múlva már az orrunk hegyéig sem fogunk látni! - mondta Walter.

- Nem is kell látni! Elég ha érzed a körületted lévő dolgokat...

- Nézd Helen... Menjünk a barlanghoz, és aludjunk ott. Majd reggel folytatjuk. - jelentette ki Scott.

Sóhajtottam egyet:

- Rendben...

Elvezettem mindenkit a barlanghoz, még éppen sötétedés előtt. Tüzet gyújtottam, majd mindenki leült a tűz köré. Sara levette a "magassarkú" cipőjét, majd kivet belőle egy-két apró kavicsot:

- Szóval ezért fájt! - mérgelődött Sara.

Alex a kezével megfogta az orrnyergét, és sóhajtott. Ezt látván elmosolyodtam. Hirtelen felpattanok, és beleszagolok a levegőbe: valami vagy valaki közeledik felénk.

- Mi az Helen? - kérdezte Scott.

- Semmi... - mondtam elgondolkozva és bizonytalanul.

Scott felállt és mellém lépet:

- Biztosan? - suttogta a fülembe.

Megráztam a fejem.

Kimentem a barlang elé, és vártam. Mindenki engem figyelt:

- Van valami gond? - kérdezte Walter.

- Semmi! - szólt közbe Scott.

Vonyítást hallottunk. Mindenki összerezzent. Leereszkedtem a földre, és a kezemet a szám elé helyeztem, és vonyítottam. Pár perc múlva választ kaptam rá. Hirtelen kiugrik az erdő sűrűjéből egy farkas. Fenyegetőzve közelít felénk, de ezt a farkast bármikor megismerem:

- Alfa!

A farkas felfigyelt az ismerős névre, közelebb jött, majd megszagolt.

- Hiányoztál!

A két férfi, Alex és Sara meglepetten nézték ahogyan simogatok egy vadállatot.

- Eddig voltak kétségeim, de most már egy sincs! - jelentette ki Walter.

Scott elmosolyodott, majd megsimogatta Alfát. Mindannyian bementünk a barlangba, és a többiek is összebarátkoztak Alfával.

***

Másnap kora hajnalban keltünk. Mindenki megfogta a saját holmiját, és elindultunk: megakadt a szemem az apám fegyverén. Megfogtam, és szomorúan néztem:

- Bocsáss meg apa...

Scott megérintette a vállamat:

- Hozd magaddal.

Megszorítottam a fegyvert, és Scott tanácsára magammal vittem.

- Induljunk! - jelentettem ki.

Nincs több időnk. Meg kell, hogy találjam a medvét. Ezúttal jobban fogok figyelni: minden neszre és nyomra. Különösen most, hogy Alfa is elkísér, nem téveszthetek célt: Megtudom csinálni. -szorítottam meg az apám fegyverét.

- Jól vagy Helen? - kérdezte Sara.

- Persze... - sóhajtottam - Haladjunk tovább.

Már szinte körbejártuk az egész erdőt, amikor Alfa nyugtalanná vált:

- Mi az Alfa? - kérdeztem, miközben közelebb mentem hozzá: Egy medve talplenyomat volt a puha földben. Óvatosan megérintem: még friss a nyom.

- Itt van valahol a közelben... - mondtam halkan - Mindenki legyen csöndben.

Tovább mentünk, követvén a földön lévő nyomokat, amelyről Raymond készített egy képet. Egyszer csak Alfa nem mozdult:

- Senki se mozduljon... - mondtam halkan.

Neszt hallottunk előttünk pár méternyire: elfogott a félelem. A fegyvert felemeltem, és a többiek nem értették. Én sem. Talán a bosszúvágyam erősebbek bizonyult? Valaki megérintette a karomat, majd a fegyvert: Scott volt az. Lassan lefelé engedtem a fegyvert Scott segítségével. Könnyes szemekkel néztem a szemeibe. Tekintette megnyugtató volt. Raymond és Walter előkészítette a kameráit. Vártunk. Nem mozdultunk. Scott a kezemet fogta. Végül észrevettünk valamit: a medvét. Mindenki remegett a félelemtől, senki nem mert mozdulni. Még szerencse. A két férfi készített néhány képet, majd megvártuk, hogy a medve menjen el előbb. Mikor a medve megunta, tovább állt. Mindenki fellélegzett:

- Hát ez közel volt! - mondta Alex.

- Hát igen! - válaszolt Sara.

- Ssssst! Halkabban! - szóltam rájuk.

Még vártuk pár percet, majd megfordultunk, és az ellenkező irányba vettük az irányt. Kiértünk az erdőből, még napnyugta előtt. Elbúcsúztam Alfától, majd beszálltunk az autókba, és hazaindultunk. Vagyis Alexékhoz.