Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

18. rész

Bujkálás

- Szeretnénk önnek feltenni pár kérdést.

- Rendben. Jöjjenek be.

A két öltönyös férfi belépett a nappaliba:

- Foglaljanak helyet.

- Nem köszönjük, inkább állnánk.

- Ahogy gondolják.

- Nem szeretnénk az idejét vesztegetni, szóval a lényegre térek. Mikor látta utoljára Scott Roberts-et?

- Már rég láttam. Talán egy hónapja. - Alex elkezdett hazudni.

- Értem. Esetleg tudja, hogy jelenleg hol tartózkodik?

- Nem. Miért mi történt vele?

***

- Sara! Ezt nevezed te rejtekhelynek?!

- Igen! Itt tuti nem talál meg soha senki!

Scott a homlokához csapott. Elmosolyodtam. Hogy pontosítsunk, a rejtekhelyünk Sara szobája volt. Újból találkoztam a sok narancssárga színnel.

- Sara! Itt bármikor megtalálhatnak minket!

- Tudom! Hiszen még nem is bújtatok el! Segítsetek elhúzni a szekrényemet!

Sara elkezdte húzni a szekrényét, odamentem és segíttettem neki. Scott is végül megfogta ott a szekrényt ahol tudta, és együtt sikerült elhúznunk.

- Hát ez elég hangos volt. - jelentettem ki.

***

- Mi ez a hang? - kérdezte az egyik öltönyös - Van itt magán kívül valami még?

- Oh, igen van. A testvérem, aki igen divat őrült tudd lenni. Állandóan rendezgeti az egész házat. - Alex bele vitt némi műmosolyt.

- Értem.

***

A szekrény mögött egy titkos kis szoba volt. Rossz emlékek törtek elő. Nem akartam bemenni.

- Helen! Gyere nyugodtan, itt vagyok és megvédelek!

Összeráncoltam a szemöldököm:

- Engem... nem... kell... megvédeni...!

Határozott léptekkel bementem a titkos szobába.

- Sara! Jól figyelj ide!

- Figyelek!

- Most te vagy a szemünk és a fülünk! Menj a nappali mellett lévő konyhába, és hallgatózz egy kicsit! De ne túl gyanúsan! Értetted?

- Értettem Sampon!

- Sara!

- Jó, jó, már itt sem vagyok!

Sara kilépett a szobájából, majd bezárta maga után az ajtót. Végül Scott is belépett a rejtett szobába, majd bezárta annak falát.

***

Sara nyugodt léptekkel lement a lépcsőn, majd elkezdett színészkedni:

- Oh, üdvözletem emberek!

- Am... uraim, ő itt a testvérem Sara.

- Jó napot hölgyem. - köszöntek egyszerre.

- Áh, micsoda úriemberek! Csak megszomjaztam egy kicsit, és a konyha felé indultam. Önök kérnek valamit?

- Nem köszönjük.

- Okés. - Sara a konyha felé indult, de Alex elkapta:

- Mit csinálsz itt? Azt hittem el vagy foglalva a lakberendezéssel. - Alex megcsípte Sara karját, mintha egy titkos jel lenne.

- Oh, igen csak megszomjaztam egy kicsit, amit az imént is említettem. - a konyha felé ment Sara, és közben megpróbált hallgatózni.

- Mióta ismeri Scott Roberts-et?

- Körülbelül 5 éve.

- Értem. Ismer olyan személyt aki esetleg közel áll Scott Roberts-hez?

- Nem, nem ismerek.

- Értem.

Sara eközben kivett a hűtőből egy doboz narancslevet, majd elkezdte kitölteni egy pohárba.

- Még egy kérdés.

- Igen?

- Ismeri-e Helen Bowman-t?

- Nem. Nem ismerem sajnos. Kicsoda ő?

- Az most nem lényeges.

Sara elindult vissza a lépcső irányába, majd felment.

- Rendben.

- Ha esetleg bármi eszébe jutna, csak hívjon nyugodtan. - egy névjegykártyát nyújtott oda Alexnek. Alex elvette:

- Rendben úgy lesz.

***

- Kijöhettek a szobából! Nem kell tartani tőlük!

Scott és én kimentünk a titkos szobából, fellélegeztem. Scott rögtön elkezdte faggatni Sarat:

- Na, mit sikerült kihallanod?

- Alexnek tettek fel kérdéseket veled kapcsolatban.

- Milyen kérdéseket?

Sara beleszürcsölt a narancslébe:

- Mióta ismer téged, hogy van-e közel álló személy hozzád... Ja és Helent is kérdezték, hogy Alex ismeri-e.

- Ennyi?

- Igen, ennyit hallottam. - beleszürcsölt újból a narancslébe.

Scott leült Sara ágyára, és a fejét fogta. Én leültem a földre, Scott-tal szembe.

***

- Viszlát uraim! - köszönt el Alex.

- Viszlát. - a két férfi távozott a házból.

Alex bezárta az ajtót, majd megkönnyebbülten fújta ki a száján a levegőt.

***

- Szerinted? - kérdezte az egyik férfi a kocsiban.

- Hazudott, mint a vízfolyás. - válaszolt a másik férfi, majd beletaposott a gázpedálba.

***

Scott nyugtalanul nézett előre a semmibe:

- Ha rólad is kérdeztek tudják, hogy ki vagy.

Alex bejött a szobába:

- Sara hová búj... semmi. Várj... Ide bújtattad őket?!

- Nem. A titkos szobába.

- Milyen titkos szobába?

- Az titok. Sssss! - újból beleszürcsölt a narancslébe.

- Mindegy, lényegtelen... Scott az egyik férfi ideadta a kártyáját.

Alex odanyújtotta Scottnak a névjegykártyát, majd Scott elvette:

- Jesszus... ez az apám telefonszáma...