Az erdő megismerése
- Pontosan erre gondoltam...
- Hú... hát ez váratlan volt. És mi van akkor, ha nem szeretnék menni?
- Nincs választásod. Kötelezővé teszem. Nem akarok több rendőrt és tűzoltót látni!
- Jó, jó persze - mondtam flegmán.
- Holnap reggel 6:00-kor indulunk! Ne késs el!
Bólintottam, majd felszaladtam az emeletre, egyenesen be a szobámba. Belehuppantam az ágyamba:
Hogy mik vannak... apám eddig még az utcára is alig engedett ki, most meg... elakar vinni magával? Úgy látszik nem akar több balhét.
Ezen elgondolkozva viccesnek találtam a dolgot, végül is nem fogok unatkozni. - összedörzsöltem a két kezemet.
***
Másnap reggel ordibálására ébredtem:
- Helen! Ébredj indulnunk kell!
Az ágyban fetrengtem, majd a telefonomért nyúltam:
- Jesszus! Még csak 5:10! Mi az oka, hogy fel kell kelnem!? Ja semmi... eszembe jutott. - csaptam a fejemhez.
Nyakig húztam a takarómat, majd pár perc múlva újból hallom apám hangját:
- Helen! Azonnal kelj fel! Nem akarok bemenni a szobádba, de ha nem hagysz más választást akkor...
- Jó, jó fent vagyok!
Lassan kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd lementem. Sokat kellett pislognom, hogy lássak normálisan. Apám megpillant, és megrázza fejét:
- Ez így nem lesz jó. Öltözz át!
Kikerekedett szemekkel néztem apámra, és látszott, hogy nem viccelt. Felballagtam az emeletre, vissza a szobámba, hogy átöltözzek: egy fekete melegítő együttest vettem fel. Remélem ez már megfelelő lesz. Lementem, és vártam apám jóváhagyására. Átmentem a "vizsgán", majd megreggeliztem, és végül lassan elkészültem.
Az idő 5:50. Apám már nagyon ideges volt, mert már indulnunk kellett volna. Ha már ennyi fel húzza, akkor nem tudom, hogy mi lesz, ha az egész napot velem tölti.
Beszálltunk a Jeepbe, majd apám szólt, hogy kössem be magam. Beletaposott a gázpedálba. 2 óra kocsikázás után megérkeztünk az úti célhoz. Alig vártam, hogy kiszálljak a Jeep-ből, és kinyújtóztassam a lábaimat: kiszálltam, és elrohantam.
- Helen! Gyere vissza azonnal!
- Máris! - ordítottam vissza.
Futottam egy kört, és visszamentem az apámhoz:
- Helen figyelj ide! Fegyelmet és engedelmességet várok el tőled, még ha eddig ezt nem is kértem. Ez nem játék érted?
- Értettem uram! - tisztelegtem és mosolyogtam.
Apám sóhajtót egyet, majd elindultunk egy kis faházikó irányába. Mikor beléptünk egy férfi és egy nő beszélgetett:
- Á! Jó reggelt Fred! - köszöntek apámnak.
- Jó reggelt!
- Oh, hát ő meg kicsoda? - fordult felém a nő.
- Ő itt a lányom, Helen. Helen ők itt Maya és William.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Nem tudnátok vigyázni rá? - kérdezte apám.
- Várj... Hogy mi!? Azt hittem, hogy veled leszek egész végig?
- Nem jöhetsz velem. Túl veszélyes.
Összeráncoltam a szemöldököm és keresztbe raktam a kezem.
- Hát tudod Fred én... - szólt William - én nem...
- Majd én vigyázok rá - szólt közbe Maya.
Látszott Williaman, hogy megkönnyebbült.
- Köszi Maya életmentő vagy!
- Igen, alapból az vagyok! - nevetett.
Apám és William kimentek a házikóból. Ott maradtam Mayaval:
- Nos mit szeretnél csinálni? - kérdezte kedvesen Maya.
Még mindig sértődötten álltam.
- Meséljek neked az erdő világáról?
Helyet foglaltam, és vártam, hogy Maya "meséljen".
- Ezt igennek veszem. A természet egy gyönyörű hely, ahol mindenki önmaga lehet. Távol a nagyvárosok zajától és...
Folytatta tovább Maya a meséjét de nem nagyon kötött le. A figyelmemet elvonta a falakra felhelyezett trófeák. És ezt Maya is észrevette:- Ezeket az itt vadászok terítették le. Minden állatfajtából már van trófeánk, csak egyetlen egy hiányzik még: egy medvéé. Sokan megpróbálták már, de kevés sikerrel. Volt aki az életét adta érte...
- Durva... egy medve miatt?
- Igen.
Pár percig csöndben ültünk.
- Van kedved megtanulni tűzet gyújtani? Csak ne szólj róla apádnak.
- Naná! Lakat a számon!
Kimentünk és Maya elmagyarázta a tűzgyújtás alapjait, majd megmutatta. Utána én is nekirugaszkodtam, és sok próbálkozás után végül sikerült tűzet gyújtanom. El se hiszem, hogy sikerült. Kellemesen eltöltöttem Mayával az időt, elmeséltem neki a kalamajkáimat. Sokat nevettünk. Végül apám megérkezet, és mondta, hogy várjam meg a Jeepnél.
- Mit csináltál vele Maya? Olyan más lett. - kérdezte megdöbbenve apám.
- Igen, tudod beszélgettünk, ahogyan két barát szokott. Neked se ártana, ha egy kicsit többet beszélnél a lányoddal. Több közös van bennetek mint gondolnád.
Apám tágra nyitott szemekkel nézett Mayára.
- Értem. Megpróbálok...
- Helyes! - mosolygott Maya.
Apám kijött a házikóból, majd beszállt a Jeepbe, és elindultunk hazafelé. Mikor hazaértünk felmentem a szobámba, és az interneten utána néztem néhány dolognak, hogy bővítsem a tudásom a természettel kapcsolatban...
YOU ARE READING
Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]
AdventureMegvolt a közös harmónia ember és természet között. Azonban ez a közelebbi kapcsolat egyre jobban megszakadt a két fél között... ,, Nem messze tőlünk megpillantottunk egy szarvast: kecses testtartása és égbenyúló agancsai büszke hatást adtak a terem...