Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

2. rész

Az erdő megismerése

- Pontosan erre gondoltam...

- Hú... hát ez váratlan volt. És mi van akkor, ha nem szeretnék menni?

- Nincs választásod. Kötelezővé teszem. Nem akarok több rendőrt és tűzoltót látni!

- Jó, jó persze - mondtam flegmán.

- Holnap reggel 6:00-kor indulunk! Ne késs el!

Bólintottam, majd felszaladtam az emeletre, egyenesen be a szobámba. Belehuppantam az ágyamba:

Hogy mik vannak... apám eddig még az utcára is alig engedett ki, most meg... elakar vinni magával? Úgy látszik nem akar több balhét.

Ezen elgondolkozva viccesnek találtam a dolgot, végül is nem fogok unatkozni. - összedörzsöltem a két kezemet.

***

Másnap reggel ordibálására ébredtem:

- Helen! Ébredj indulnunk kell!

Az ágyban fetrengtem, majd a telefonomért nyúltam:

- Jesszus! Még csak 5:10! Mi az oka, hogy fel kell kelnem!? Ja semmi... eszembe jutott. - csaptam a fejemhez.

Nyakig húztam a takarómat, majd pár perc múlva újból hallom apám hangját:

- Helen! Azonnal kelj fel! Nem akarok bemenni a szobádba, de ha nem hagysz más választást akkor...

- Jó, jó fent vagyok!

Lassan kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd lementem. Sokat kellett pislognom, hogy lássak normálisan. Apám megpillant, és megrázza fejét:

- Ez így nem lesz jó. Öltözz át!

Kikerekedett szemekkel néztem apámra, és látszott, hogy nem viccelt. Felballagtam az emeletre, vissza a szobámba, hogy átöltözzek: egy fekete melegítő együttest vettem fel. Remélem ez már megfelelő lesz. Lementem, és vártam apám jóváhagyására. Átmentem a "vizsgán", majd megreggeliztem, és végül lassan elkészültem.

Az idő 5:50. Apám már nagyon ideges volt, mert már indulnunk kellett volna. Ha már ennyi fel húzza, akkor nem tudom, hogy mi lesz, ha az egész napot velem tölti.

Beszálltunk a Jeepbe, majd apám szólt, hogy kössem be magam. Beletaposott a gázpedálba. 2 óra kocsikázás után megérkeztünk az úti célhoz. Alig vártam, hogy kiszálljak a Jeep-ből, és kinyújtóztassam a lábaimat: kiszálltam, és elrohantam.

- Helen! Gyere vissza azonnal!

- Máris! - ordítottam vissza.

Futottam egy kört, és visszamentem az apámhoz:

- Helen figyelj ide! Fegyelmet és engedelmességet várok el tőled, még ha eddig ezt nem is kértem. Ez nem játék érted?

- Értettem uram! - tisztelegtem és mosolyogtam.

Apám sóhajtót egyet, majd elindultunk egy kis faházikó irányába. Mikor beléptünk egy férfi és egy nő beszélgetett:

- Á! Jó reggelt Fred! - köszöntek apámnak.

- Jó reggelt!

- Oh, hát ő meg kicsoda? - fordult felém a nő.

- Ő itt a lányom, Helen. Helen ők itt Maya és William.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Nem tudnátok vigyázni rá? - kérdezte apám.

- Várj... Hogy mi!? Azt hittem, hogy veled leszek egész végig?

- Nem jöhetsz velem. Túl veszélyes.

Összeráncoltam a szemöldököm és keresztbe raktam a kezem.

- Hát tudod Fred én... - szólt William - én nem...

- Majd én vigyázok rá - szólt közbe Maya.

Látszott Williaman, hogy megkönnyebbült.

- Köszi Maya életmentő vagy!

- Igen, alapból az vagyok! - nevetett.

Apám és William kimentek a házikóból. Ott maradtam Mayaval:

- Nos mit szeretnél csinálni? - kérdezte kedvesen Maya.

Még mindig sértődötten álltam.

- Meséljek neked az erdő világáról?

Helyet foglaltam, és vártam, hogy Maya "meséljen".

- Ezt igennek veszem. A természet egy gyönyörű hely, ahol mindenki önmaga lehet. Távol a nagyvárosok zajától és...
Folytatta tovább Maya a meséjét de nem nagyon kötött le. A figyelmemet elvonta a falakra felhelyezett trófeák. És ezt Maya is észrevette:

- Ezeket az itt vadászok terítették le. Minden állatfajtából már van trófeánk, csak egyetlen egy hiányzik még: egy medvéé. Sokan megpróbálták már, de kevés sikerrel. Volt aki az életét adta érte...

- Durva... egy medve miatt?

- Igen.

Pár percig csöndben ültünk.

- Van kedved megtanulni tűzet gyújtani? Csak ne szólj róla apádnak.

- Naná! Lakat a számon!

Kimentünk és Maya elmagyarázta a tűzgyújtás alapjait, majd megmutatta. Utána én is nekirugaszkodtam, és sok próbálkozás után végül sikerült tűzet gyújtanom. El se hiszem, hogy sikerült. Kellemesen eltöltöttem Mayával az időt, elmeséltem neki a kalamajkáimat. Sokat nevettünk. Végül apám megérkezet, és mondta, hogy várjam meg a Jeepnél.

- Mit csináltál vele Maya? Olyan más lett. - kérdezte megdöbbenve apám.

- Igen, tudod beszélgettünk, ahogyan két barát szokott. Neked se ártana, ha egy kicsit többet beszélnél a lányoddal. Több közös van bennetek mint gondolnád.

Apám tágra nyitott szemekkel nézett Mayára.

- Értem. Megpróbálok...

- Helyes! - mosolygott Maya.

Apám kijött a házikóból, majd beszállt a Jeepbe, és elindultunk hazafelé. Mikor hazaértünk felmentem a szobámba, és az interneten utána néztem néhány dolognak, hogy bővítsem a tudásom a természettel kapcsolatban...