Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

30. rész

Több lenne mint barátság?

- Sara! Lenne egy kérdésem... Miért nekem kellett felvennem a ruhát, mikor a modelled végig az öltözőben volt!

- Hát... Én csak segíteni akartam...

- Miben? - értetlenkedtem.

Eközben Maya, Charlie, Alex és Scott is körénk gyűltek:

- Jó voltál Helen! - mondta Alex, mire én csúnyán néztem rá.

- Jobb ha most megyek.

- Én is veled tartok! - mondta Sara.

- Mi is megyünk. - jelentette ki Maya, majd magával húzta Charliet. Charlie nem értette.

Scott zsebre rakott kézzel állt előttem:

- Alex azt akarta mondani, hogy... Ügyes voltál.

- Ja... persze. - rakom keresztbe a kezemet - Csak nem értem, hogy Sara miért csinált ilyet...

- Biztos meg volt rá az oka... Mindenesetre szerintem csinos voltál. - Scott enyhén mosolyogva nézett rám, tekintete most egészen mást sugallt:

- Helen... Tudod... már régóta szerettem volna valamit mondani...

Tágra nyílt szemekkel nézem Scottra, majd elgondolkoztam: Hogy mi van?

- Okééé... - húztam el a szót, és fordítottam hátat a fiúnak, majd elrohantam.

- Várj Helen! Hová mész...

***

Átmásztam a szomszédos ház kerítésén, majd egy határozott ugrással landoltam a fűben. Aztán rájöttem, hogy ez az a ház, ami nemrégiben kigyulladt. Itt állt kormosan és üresen. Kimentem a ház kapuján, és egy kicsit messzebb leültem egy fa tövéhez.

***

- Uram! Most hozta ezt a levelet a postás. A bíróságtól jött. - a férfi remegő kézzel nyújtotta Victor felé a levelet, melyet Victor egy határozott mozdulattal kitépett a férfi kezéből. Alaposabban szemügyre vette, majd feltépte a borítékot. Zavarodott tekintettel olvasta a levél tartalmát, miszerint az előző tárgyalás még nem zárult le...

- Mi van a levélben?

Victor megdöbbent tekintettel pillant fel a levélből, majd a férfire néz:

- Talán látja a nevét a borítékon? Nem magának jött, nem a maga dolga! Menjen ki az irodámból!

Victor az asztalára dobta a levelet, majd meredten nézte: A bíróság még nem zárta le az ügyet... Beidéztek. Csak nem értem, hogy hogyan sikerült ezt elérniük...

***

Éreztem, ahogyan valaki mellém lépett, félszemmel rápillantottam az illetőre: Sara volt az. Leguggolt mellém, szerintem nem mert leülni a földre, de mikorra teljes tekintetemet felé fordítottam, határozottan leült a földre. Sajnálkozó hangon megszólalt:

- Sajnálom Helen...

- Mit? - kérdeztem, miközben előre bámultam a semmibe - Hogy kiküldtél a kifutóra azzal az üggyel, hogy az egyik modell nincs itt?

- Igen... Erről lenne szó. Sajnálom, csak segíteni szerettem volna.

- Mégis miben?! - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Nem akartam én elmondani, de ha így adódott a helyzet akkor...

- Bökd már ki! - sürgettem Sarat.

- Nem hiszem el, hogy nem vetted észre... Pedig mindenkinek feltűnt, csak neked nem.

- Micsoda? - értetlenkedtem.

- Az, hogy Scott odáig meg vissza van érted.

Értetlenül néztem Sarat:

- Scott szerelmes beléd! - mondta végleg ki Sara, és utána a kezét a szája elé helyezte.

Egy ideig lesokkolva néztem Sarat, majd megráztam a fejemet:

- Jó vicc volt Sara... Jó vicc. - mosolyogtam.

- Ez nem vicc! Miért viccelnék?

- Hát nem is tudom. - álltam fel a fa tövéből - Talán mert már egyszer becsaptál?

Sara és hirtelen felállt a földről:

- Mondtam, hogy sajnálom! Azért tettem, hogy észrevedd ami az orrod előtt van! - mérgelődött Sara, majd elviharzott.

- Hogy micsoda?

***

A rendezvény után elkezdtünk rendet rakni, én zavarodottan kerülgettem Sara és Scott tekintetét, míg Scott próbálta elkapni az én tekintetemet. Mi a fene... Igaz lenne?

Maya lassan közelített felém, mint aki nem akarná elijeszteni a vadállatot:

- Igaz. - mondta, mintha a fejemből olvasta volna ki a kérdésemet.

Zavaromban a tekintetemet a földre helyeztem, majd megráztam a fejem:

- Mi? - tettem fel a kérdést, mintha nem tudnám, hogy miről lenne szó.

- Amin gondolkodsz. - mondta megnyugtatóan Maya.

- Még te is kezded? - förmedek rá Mayára.

- Nem. De azon is gondolkozz el, hogy mi történt azóta, hogy megismerted Scottot. És hogy mi változott...

***

Eljött az éjszaka, de valahogy nem jött álom a szememre. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy igaz-e. Noha már Maya és Sara válaszolt is rá, én nem tudom, hogy mit gondoljak. Sara az ágyában pihent, egész nap nem szóltunk egymáshoz. Nem szeretnék haragban lenni Saraval, de még most haragszom rá, pedig nem vagyok haragtartó, úgyhogy remélem, hogy holnapra elfelejtem ezt az egészet.

Hirtelen felkapom a fejemet egy súrlódó hangra: az ajtó alatt átcsúsztattak egy papírt. Négykézláb halkan érte mentem, majd mikor megkaparintottam, törökülésbe ültem. Szétnyitom a papírt, olyan levélszerűségnek tűnik, majd elkezdem olvasni: ha tudnám. Túl sötét van ahhoz, hogy lássak valamit. Ha felkapcsolom a villanyt, akkor meg Sara felkel. De mintha hallotta volna a gondolataimat, Sara kikelt az ágyból olyan tempóban mint egy zombi, majd leült mellém. (Már kezdem azt érezni, hogy Maya és Sara gondolatolvasók.) Bekapcsolta a telefonja vakúját, és a papír felé tartotta:

- Most olvasd. - mondta határozottan Sara.