17. rész

473 40 3
                                    

Alexnél vendégségben

- Kár. De tudom, hogy te is konyítasz valamit az ügyvédséghez...

Lefeküdtem a szőnyegre, és elkezdtem benne dörgölőzni.

- Igen egy kicsit - mondta Alex miközben engem bámult.

- Nézd Alex... Ő - közelebb hajolt Alexhoz - Az erdőben élt.

- Hogy mi? Tényleg?

- Igen. Ezért vannak neki ilyen szokásai.

- Oh, oké...

- Visszatérve az erdőre, úgy gondolom, hogy apám illegálisan csinálja ezt az egészet. Ezzel meg lehetne akadályozni?

- Persze. Csak fel kell jelenteni, és bizonyítékot kell gyűjtenetek ellene.

- Rendben! Az menni fog.

- Meg kéne várni apámat, hogy ő mit szól az ügyhöz. De csak holnap jön haza, szóval... itt maradhattok éjszakára ha gondoljátok.

Hirtelen felkaptam a fejem.

- Rendben, köszönjük. Te vagy a legjobb Alex!

- Ugyan.

Értetlenül néztem Scottra.

- Te majd az én szobámba alszol, Helen pedig a testvéremnél.

- Várjuk csak egy percet... Mióta van neked testvéred?!

Alex elmosolyodott:

- Nem vér szerinti testvérem. Apám megházasodott, és ott is volt egy gyerek. Szóval így "testvérek lettünk".

- Aha. Értem.

Egy lány leszaladt az emeletről:

- Alex! Nem tudod, hogy mikor... - nem fejezte be a mondatod, mert meglátott minket.

- Pont jókor! Sara, bemutatom neked Scottot és Helent. A mai éjszakát nálunk töltik.

- Okés. - Scott és Sara egymásra nézett.

- Oh, te vagy a srác a samponos bajával! - nevetett Sara, miközben hátradobta szőke tincseit.

- Hát igen... - vakarta meg Scott a fejét.

Alex és én furcsán néztük a történéseket.

- Szóval te vagy Helen. - végignézett rajtam a lány.

- Igen...

- Remek! Gyere megmutatom a házat!

Scottra néztem, mire ő bólintott, és követem Sarat. Felmentünk az emeletre, és körbevezetett:

- Jobb oldalt van Alex szobája, bal oldalt az enyém, külön fürdőkkel. A folyosó legvégén van a szüleink szobája. A földszintem a nappali, konyha, és az étkező található.

- Értem.

A körbevezetés során jobban megfigyeltem a házat: szép és rendezett volt. A falakon képek díszelegtek, de nem családi képek: különféle tájképeket ábrázoltak. A padlón néhány szobanövény, és szőnyeg. Sara végül megmutatta a szobáját is: eléggé lányos szoba volt. A fal alja narancssárga volt, felül barackvirág színű, középen elválasztotta egy tapétacsík, melyeken apró napraforgók díszelegtek. Fehér faágy és íróasztal, kicsit szürkésebb szekrény. Az ágynemű is narancssárga volt.

- Íme a szobám!

- Úgy látom, hogy szereted a narancsot...

- Igen, a narancssárga a kedvenc színem!

- Észrevettem.

- Gyere! Ülj le.

Míg Sara az ágyra ült le, én addig a földön foglaltam helyet. Sara értetlenül nézett rám, egy kis idő múlva észbe kaptam, és felálltam a földről, és leültem Sara mellé az ágyra.

- Beszélgessünk!

- Miről akarsz beszélni...?

- Mondjuk mesélj magadról valamit.

Ekkor valami azt súgta, hogy baj közeleg. Füleimet hegyeztem, furcsa érzések öntöttek el. Hirtelen felálltam az ágyról, és mozdulatlanul álltam. Álltam és vártam.

- Mit csinálsz Helen?

- Sssss! - csöndre intettem.

Lehunytam a szemem, majd koncentráltam. Gyorsan kirohantam a szobából, le a lépcsőn, egészen a bejárati ajtóig. Scott és Alex még mindig a nappaliban voltak. Sara utánam sietett. Mindannyian engem néztek. Én a bejárati ajtót bámultam, le sem vettem róla a szemem.

- Mi történt Helen? - kérdezte Scott.

- Nem tudom.... - továbbra is az ajtót figyeltem. Semmi nem történt. De hirtelen megszólalt a csengő. Mindenki meglepődött:

- Vársz valakit Alex?

- Nem. Senkit...

Az kinéztem óvatosan az ajtó kukucskálóján: két ismeretlen öltönyös férfi állt az ajtó előtt. Az összes arcizmomat összeráncoltam, majd Scottra néztem. A két fiú az ajtóhoz lépett, majd Scott is kinézett:

- Basszus, basszus, basszus! Ez nem lehet igaz!

Alex is kipillant.

- Kik ezek az emberek? - kérdezte Alex.

Scott a fejét fogta, és fel-alá járkált:

- Apám emberei... akiket ránk állított...

Újból megszólalt a csengő, és ezúttal egy hang is társult hozzá:

- Alex Turner? Tudjuk, hogy itthon van. Csak szeretnénk feltenni önnek néhány kérdést.

- Most mit csináljunk?! - kérdezte Scott.

- Ki kell nyitni az ajtót, mert utána gyanakodni fognak.

- Igaz... - Scott idegesen beletúrt a hajába.

- Sara! Bújtasd el őket! - szólt Alex.

- Oké! Kövesetek!

Sara felszaladt a lépcsőn.

- Gyere Helen!

Követtem Scottot, de még egyszer visszapillantottam az ajtóra.

- Nincs semmi gond Helen. Lakat a számon. - szólt Alex, majd a kezét a kilincsre helyezte. Eltűntem. Alex kinyitotta az ajtót:

- Alex Turner?

- Igen.

- Szeretnénk önnek feltenni pár kérdést...

Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ] Donde viven las historias. Descúbrelo ahora