Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

10. rész

Szökés

Teltek az órák. Nem tudom, hogy meddig bírom még ki itt...

***

Eközben Victor az építkezési területre ért, a megjavíttatott limuzinjával. Meglátja a fiát:

- Mit keresel itt Scott?

- Semmit. Már az is baj ha itt vagyok?

- Nem, dehogy.

- Én is így gondoltam.

Scott zsebre rakott kézzel elment, majd a távolban leült a kidöntőt fa törzsére. A munkafolyamatok tovább folytatódtak gondok nélkül.

- Már egy hete tart az építkezés, de semmit sem haladt előre. Ha belegondolok nem is tudom, hogy apám mit akar ide építeni. Sosem mondta, és én sosem kérdeztem.

Scott zajt hallott a háta mögül, hátranézett, és megpillantott egy farkast, ami éppen rávicsorgott:

- Úristen... nyugalom... - állt fel a fatörzsről.

A farkas abbahagyta a vicsorgást, és nyugodt tekintettel nézett a fiúra.

- Várjunk csak... olyan ismerős vagy nekem...

Scottnak bevillant egy éjszakai nap, mikor ott maradt az építkezésen, és meglátott valakit.

- Az akkori farkas... és te... nagyon hasonlítasz rá... vagy lehet, hogy...

A farkas elfordította a fejét, majd eltűnt. Scott utána sietett, de nyoma veszett.

- Hová tűntél? - Scott bolyongott egy ideig az erdőben.

- Tiszta bolond vagyok... egy farkast keresek, de nem is tudom, hogy miért... - Scott elmosolyodott, majd visszafele indult, mikor meglátta a farkast, amint bement egy barlangba.

A fiú csendes léptekkel közelített a barlang felé, majd benézett: a farkas bent feküdt.

- Tiszta bolond vagyok - beletúrt a hajába, majd belépett a barlangba: a farkas nyugodt tekintettel nézett rá.

Scott alaposabban körülnézett a barlangban: a falba vonalkák voltak vésve, középen egy tűzrakó hely volt, hátul egy egyszerű ágy, és néhány lim-lom.

- A zseblámpám! Vajon hogy került ide? Várjunk csak... ezt akkor hagytam el mikor...

Scottnak kezdett összeállni a kép:

- De ha az indián lány itt él, akkor most hol lehet? A tűz helyét elnézve már rég járt itt. Csak nem... de mi van ha mégis...

A fiú gyorsan visszarohant az építkezésre, majd kérdőre vonta az apját:

- Apa! Lenne egy kérdésem.

- Tessék fiam.

- Mi lett az indiánnal?

- Mi lenne? Kiszabadítottuk, és hagytuk elmenni. Miért kérdezed?

- Csak kíváncsiságból.

Scott felszállt a fekete motorjára, felvette a sisakot, majd beindította:

- Hazugságra építettem hazugságot...

Scott hazaért, belépett az ajtón, majd vett egy mély lélegzettet:

- Mi történt apámmal, hogy ennyire megváltozott? Nem értem.

Scott felment a szobájába, majd bekapcsolta a laptopját.

***

Nem tudom, hogy meddig bírom még... Hiányzik az erdő, hiányzik hűséges társam, hiányzik a szabadságom...

Vonyítottam, mint egy farkas. Újból és újból...

***

- Mi ez hang? Farkas vonyítás? De hát itt nincsenek farkasok.

Scott meghúzta a vállát, majd laptopozott tovább. Egy kis idő múlva újból meghallotta a vonyítást. Lezárta a laptopját, és elindult a hang irányába. Megállt a lépcsőn:

- Honnan jöhet ez a hang?! Olyan mintha a lépcső alatt lenne...

A fiú lemegy a lépcsőn, és elkezdi az oldalát vizsgálni, majd kopogtatni.

- Üreges... ez nem lehet igaz.

Scott benyomta a lépcső oldalát, és egy rejtett szoba tárul a szeme elé:

- Am... oké... ez egyre furább. Itt élek már mióta, de sosem tudtam erről...

Lassan lemegy a lépcsőn, majd Scott meglátja az indiánt:

- Jesszus! Mit tett az apám!

A fiú odaszaladt hozzám, és eloldozott. Majd segített felállni a székből. Végre szabad vagyok... Már lassan a lábamra is rá tudok állni. De mikor észbe kaptam, rögtön ellöktem magamtól a fiút, és a kijárat felé siettem. Kiértem a szobából, és egy házban találtam magam. Most merre menjek? Eközben a fiú utolért engem, megfogta a karom, és kivezetett a házból.

Mikor elengedett rámorogtam, majd bicegve elszaladtam...