A remény
Beesteledett. Ideje indulnom. Elindulok, de hallom, hogy valaki közelít felém. Kést ragadtam, de mikor megláttam, hogy Scott az nem tettem le a kést, tovább tartottam.
- Helen, nyugodj meg! Nem akarok rosszat!
- Te lehet nem, de az apád igen!
- Tudom, hogy az apám egy rossz ember, de régen nem ilyen volt.
- Nem érdekel, hogy milyen volt régen. Az a lényeg, hogy lerombolja az otthonom! És ezt meg kell, hogy akadályozzam!
Hátat fordítottam a fiúnak, majd elindultam. Scott megfogta a karom, és visszahúzott:
- Helen! - vett egy mély levegőt - Sajnálom, hogy faggattalak az erdővel kapcsolatban. Tudom, hogy mi történt. És sajnálom.
- Nem tudsz te semmit! - vékonyodott el a hangom.
- Találtam egy újságcikket, amiben leírják...
Szemeimet tágra nyitottam, és Scottra néztem:
- Amit ott írtak az hazugság! Nem úgy történt...
Hátat fordítottam Scottnak, szemeimben könnyek gyűltek össze.
- Akkor mond el, hogy hogy történt...
- Nem! - ordítottam, majd elfutottam.
Scott utánam futott. Követett egészen az építkezésig.
- Ugye nem akarsz hülyeséget csinálni?! - lihegte Scott.
- Hagy béként! Menj haza!
- Nekem már nincs otthonom!
Megfogta a karom, de kihúztam a kezem Scott kezeiből.
- Helen hallgass meg! Tudom, hogy mit tervez az apám!
- És ezt mért csak most mondod!
- Mert most derítettem ki! Apám ide fúrótornyokat akar építeni, ami azt jelenti, hogy van valami értekés a föld alatt!
Megdöbbenve hallgattam Scott szavait. Hát persze... Apám mindig is mondta, hogy ez az erdő értékes. Most értettem meg, hogy mire gondolt...
- Helen! Figyelj ide! Ehhez az építkezéshez engedélyre van szükség. De én sosem láttam, hogy apám járkált volna érte a hivatalba! Ezzel megfoghatjuk, és megakadályozhatjuk!
- Megakadályozhatjuk?!
- Igen! Segítek megmenteni az erdőt. Apám illegálisan csinálja ezt az egészet!
- Miért segítesz nekem?
- Mert nem akarom, hogy az apám hibájából életek forogjanak kockán! Ez az erdő közepe teljesen el fog tűnni ha sikerül megépítenie a fúrótornyokat!
- Értem... De akkor sem segíthetsz. Ez az én csatám.
- Tudom. De mindketten tudjuk, hogy egyedül nem győzhetsz.
Ránéztem az építkezési területre, majd Scottra és elgondolkoztam: Igaza van. Egyedül nem tudom megállítani őket... de Scott segíthet...
- Rendben - válaszoltam neki komoly hangon - Segíthetsz megállítani őket.
- Menjünk vissza a barlanghoz, és elmondom neked a teendőket...
Bólintottam, majd visszasétáltunk a barlanghoz.
***
- Találtak már valamit? - kérdezte szigorú szemekkel Victor.
- Nem főnök. Sajnos még semmit. - válaszolt az egyik öltönyös férfi.
- Ideje lenne kicsit használni az eszüket! Nem azért fizetem magukat, hogy csak nézelődjenek! Gyerünk! Keressék meg a fiamat és az indiánt!
A három fekete öltönyös férfi gyorsan eltűntek Victor szeme elől, és folytatták a keresést.
***
Nekitámaszkodtam a barlang falához, keresztbe rakott kézzel. Scott akart elsőnek megszólalni, de megelőztem:
- Amit az újságcikkben olvastál... az csak az egyik része a történetnek...
Scott megdöbbenve hallgatta amit mondok:
- Kezdek megbízni benned Scott... ne rontsd el... - vettem egy mély lélegeztetett, majd folytattam:
- Elmondom, hogy mi is történt pontosan: 6 évvel ezelőtt... az apám, Fred Bowman, elhozott magával vadászni, ebbe az erdőbe... sok mindent tanultam tőle, és a vadásztársaitól... de egy nap apám szokatlan zajra lett figyelmes: egy hatalmas medve állt mögöttünk. Apám a fegyverével rácélzott... de én nem hagytam, hogy lelője a medvét. Elgördült egy lövés, de nem talált célpontot. A medve megijedt. Rátámadt apámra. A fegyver a kezemben volt... de egyszerűen nem tudtam lőni... Az apám az én hibámból halt meg, mert én nem tudtam rálőni egy medvére. De ha újból találkozók azzal a medvével... habozás nélkül lelövöm. - ránéztem a rég őrizgetett fegyvere.
Scott csöndben hallgatta amit mondok, látszott rajta, hogy nem tud mit mondani.
- Köszönöm, hogy megbízol bennem, és hogy elmondtad ezt az egészet.
Bólintottam, könnyeimet próbáltam visszatartani, de végül nem is kellett: jobban érzem magam, hogy elmondhattam valakinek.
YOU ARE READING
Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]
AdventureMegvolt a közös harmónia ember és természet között. Azonban ez a közelebbi kapcsolat egyre jobban megszakadt a két fél között... ,, Nem messze tőlünk megpillantottunk egy szarvast: kecses testtartása és égbenyúló agancsai büszke hatást adtak a terem...