Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

20. rész

A félreértés

Kijöttem a fürdőből, és leballagtam a nappaliba. Scott és Alex is még ott voltak és egy filmet néztek. Leültem a szőnyegre.

- Miért volt annyira feldobva Sara? - kérdezte Alex.

- .... Ő mindig ilyen nem? - kérdésre kérdéssel válaszoltam.

- Igaz. - mosolygott Alex - Ha túl sok narancslevet iszik akkor teljesen felpörög. Megyek is, és megnézem, hogy minden rendben van-e vele.

- Az előbb vele voltam, és jól van...

- Oh, rendben.

Nem szoktam hazudni, de Sara megkért, hogy tartsam titokban. Lefeküdtem a szőnyegre, majd néztem azt, amit a fiúk néztek. De nem értettem. Igazából nem is kötött le. Mire vége lett a filmnek, éreztem, hogy a szemeim majd leragadnak a fáradtságtól. Alex ásított egyet, majd Scott is, és én is. Az ásítás járványkánt ment át rajtunk. Alex az órájára nézett:

- Lassan este 11 óra. Azt hiszem én elteszem magam holnapra. - Alex elindult az ajtó felé, bezárta, és felfelé vette az irányt. Scott is követte.

- Te nem jössz Helen? - kérdezte Scott.

Feltápászkodtam a puha szőnyegről, majd felmentem az emeletre. A fiúk jobbra mentek, én balra. Lassan benyitottam Sara szobájába: Sara elaludt a nagy munkafolyamatok közbe. Feje az íróasztalon volt.

- Jaj Sara...

Mintha meghallotta volna, rögtön felkapta a fejét:

- Mi az? Fent vagyok! Csinálom! - álmos tekintettel rám nézett - Mennyi az idő? - dörzsölte szemeit.

- 11 óra. Szerintem hagyd ezt az egészet holnapra.

- Jó ötlet. - ásított, és befeküdt az ágyába, úgy ahogy volt. Pár perc múlva már aludt is.

Nekem egy matrac volt előkészítve, takaróval és párnával. Gondolatban megköszöntem, majd elhelyezkedtem és lefeküdtem én is. De nem tudtam aludni. Ki gondolta volna? Valami furcsaságot éreztem. Nagyon halkan felálltam, és az ablakhoz léptem, majd kinyitottam:

- Egy fokkal jobb... - suttogtam, majd visszafeküdtem a matracra. Sokat forgolódtam, mire el tudtam aludni.

***

Másnap reggel 7 óra körül keltem fel:

- Sose szoktam eddig aludni... ezek szerint jól aludtam...

Feltápászkodtam a matracról, nyújtóztam egyet, mint egy macska, majd Sarára néztem: még aludt. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd halkan kimentem. Lefele menet összefutottam Scottal:

- Oh, Jó reggelt Helen! Jól aludtál?

- Jól.... - válaszoltam, majd Scott bement a fürdőbe, én pedig lesiettem a lépcsőn.

Alex épp a konyhában reggelizett:

- Jó reggelt!

- Jó reggelt...

- Jól aludtál? - kérdezte Alex.

Aj.. mik ezek a kérdések? Nem vagyok hozzászokva ehhez...

- Jól... - válaszoltam, majd kimentem a levegőre.

A ház elé egy fekete autó parkolt le, kiszállt belőle a sofőr, aki kinyitotta a kocsi ajtót, egy öltönyös embernek. A férfit látván megijedtem, elrohantam és átmásztam a kerítésen.

***

- Ugye te is láttad? - kérdezte a férfi a sofőrtől.

- Láttam uram.

A két férfi bement a kapun, majd a ház felé tartott. A távolban figyeltem őket.

- Mit akarnak már megint?!

***

- Gyerekek! Megjöttem! - kiáltott a férfi.

- Szia apa! - köszönt Alex és kezet fogott az apjával.

Sara a megölelte a férfit:

- Örülünk, hogy itt vagy!

Scott is közelebb lépet:

- Jó reggelt  Dr. Charlie!

- Oh, Jó reggelt Scott! Mi hozott ide téged?

- Hát ez egy hosszú történet.

- Biztosan el tudod mondani egy mondatban. - mosolygott Charlie.

- Lenne egy ügyünk, és gondoltam Ön képviselhetne minket.

- Minket?

- Igen. Helent és engem. Igazából csak Helent, de ez most nem lényeges. Nem is tudom, hogy merre lehet.

- Kiment levegőzni. - válaszolt Alex.

- Oh, egy barna hajú lány piros pólóban?

- Igen...

- Simán átmászott a kerítésen és elrohant mikor meglátott minket.

- Oh... Furcsa. Ez esetben megkeresem. - Scott kiment az ajtón.

- Sara, anyukád itthon van? - kérdezte Charlie.

- Nem még nincs. De hamarosan itt lesz!

***

Scott szétnézett a ház udvarában, majd kiment a kapun, és ott is körülnézett:

- Helen! - kiáltott egyet Scott.

Scott végül meglátott engem:

- Helen! Mit csinálsz itt?

- Láttam két öltönyös férfi akik bementek a házba!

- Oh, azt hiszem félreértetted. Az Alex apja volt, és a sofőrje. Ők jó emberek.

- Biztos vagy benne? Mert én nem így érzem...

- Igen, biztos! Gyere beszéljünk vele az erdővel kapcsolatban.

- Rendben...

Nem tetszik ez nekem. De az otthonomért megteszem...