...közel hajolt és egy puszival el tüntette a tejszínhabot az orromról. Kissé meglepődtem. Marcus rám néz, elvörösödik.
"Marcus... Ez mi volt? " kérdeztem.
Marcus szemszögéből
Nem tudtam mit csinálok. Csak ugy cselekedtem. Mikor azt kérdezte :marcus ez mi volt: nem tudtam mit válaszoljak valahogyan el kelett halgatassam. Megcsókoltam. Vissza csókolt. Ez csodás érzés volt. Az első csokom életem legyszebb lányával.
Timi szemszögéből
Egyszer csak meg csókolt. Elmondhatatlan érzés volt. Sose hittem hogy ez egyszer meg történik. Mikor el váltunk egymástól nem tudtam a szemébe nézni. "Sajnálom... " halatszott a válasz el ment. Miután mindenki el ment en meg mindig döbbenten áltam a konyhába. Hogy mi történt velem pár másodperc alatt. "Minden rendbe? " kérdezte egy hang. Martinus volt az. "Nem semmi sincs rendbe, szörnyű vagyok. Marcusnak tetszik egy lány es nem tudom hogy de csókolóztunk es ahw szörnyű vagyok " de már zokogtam. Martinus oda jött hozzám és át ölelet. Ekkor Marcus le jött és el kezdett ordibálni. "Te is olyan vagy mint minden lány! Semitse jelentett neked a csók! Mostmeg a tesomra hajtasz! Gáz vagy! Nem tudom hogy fogok ki bírni veled két hónapot! Bárcsak vissza mennél oda ahonnan jöttél, kár volt egy olyanba bele szeretni mint te! " ezek szavak hallatára le döbbentem. Mindvégig előttem volt életem fiúja és most. Mindennek vége. A földre estem es mégjobban sirtam.
