Timi szemszöge
Fel vittem Jázmint a szobájába és le fektettem a déli alvására.
-ugye apuval minden rendben lessz köztetek?
-ehm ,tudod te ehez még pici vagy és nem értenéd
-de én azt hittem szeretitek egymást
-szeretjük is-válaszolta egy mély hang. Hátrafordultam és Martinus ált az ajtóba. -csak tudod ez ilyen felnöttes dolog. Bonyolult de ilyenek történnek. Minden helyre jön köztem es a mami között.
Jázmin nagyot ásitott
-alugyál babám-mondtam es meg pusziltam majd ki mentem a szobábol neki álni az ebédnek. Amikor le jött Martinus
-szóval....sajnálom én csak...
-attol amiket fent mondtál nem változtat semmit. Tegnap durván meg bantottál. És feltételezted higy meg csallak. S miután közlöd velem hogy nem is kéne össze házasodni. Kiabálsz a lányommal majd másnap oda jössz es be adod neki hogy semmi baj sincsen? Hát elég kár hogyha azt hiszed hogy egy bocsánat elég ehez sőt még ....-folytatni akartam amikor Martinus el halgatatott ugy hogy az ajkait az enyémhez tapasztotta. Magához húzott majd és kezei le vandorolta a derekamhoz majd vissza a hátamon ismét le a derekamig.
-szeretlek nagyon,iszonyatosan sajnálom. Csak a féltékenység el uralkodott rajtam. Persze hogy szeretném ha a feleségem lennél-el lökött magátol és szembe nezett velem. Láttam ahogy szeme könnyes
-én ténleg magyon szeretlek csak felek hogy el vesztelek teged es jazmint. Igérem tobbé nem fordul elő. Komolyan mondom.-nézett le a földre
-nagyon nagyon szeretlek-mondta halkan ki.
Én meg csak rá néztem és nem tudtam hogy mit is szoljak. De egyet tudtam. Hogy én és Jazmin se tudnánk nélküle meg lenni.
Nem a legjobb de remélem tetszik igyis
Komment és vote a köviért 💞
