(Kicsit uncsi biztos vagyok benne de kérlek olvasd végig IGYEKSZEM vissza zökkenni🥺 )
Már a 9. hónapban vagyok és hamarosan születik meg a második lányom. Jazmin már nagyon várja a hugicáját , de Martinus , vele nem lehet birni . Jobban félt mint valaha , semmit nem csinálhatok nélküle vagy az engedélye nélkül mert kikészül csak a tudattól is hogy valami bajom lesz és a babánknak. Neve még nincs mert nem tudtunk megegyezni . Az esküvőt szülés után tervezzük megtartani. Most épp reggelit készítek míg ketten az emeleten vannak.
- Jó reggelt mami!- szaladt hozzam Jazmi
-Szia kincsem- adtam puszit. - Kérlek segíts megtéríteni az asztalt nekem.
Pár perc és a férjecskem is lejött.Egy szál alsónadrágba
- Hali- mondta álmos hanggal, szeme még ki sincs nyilva de egy nagyon aranyos mosollyal nézett majd oda jött és megcsókolt
- Ma nem kell munkába menj?- kérdeztem
közben leültünk reggelizni
-Nem,ma szabadnapos vagyok és neked sem kellene menj mert kitudja történik valami
-Nyugi, nem lesz semmi gond hidd el- próbáltam nyugtatni kisebb nagyobb sikerekkel.
Miután megreggeliztünk munkába kellett menjek. Igen még mindig egyhelyen dolgozunk Marcussal de mostmár kevesebb a feszkó közöttünk aminek nagyon örülök mert igyis úgyis az életem része ha marakodunk ha nem.
-Jóreggelt !
- Szia, kérsz kávét?- kérdezi Mac
-Aha persze köszi
Nap hátralevő részen nem igazán beszéltünk így személyes dolgokról de ez nem maradt így. Készültünk haza menni és ketten voltunk a liftbe
-Rég beszéltünk úgy rendesen , egy kávéra beülünk?
Gondolkodás nélkül igent mondtam. A legközelebbi kávézó úgy 10 percre volt gyalog tehát hamar oda értünk.
-Amúgy sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne most ha néhány dolog másképp történt volna - valja be
Őszintén én is gondolkodtam ezen az elején de már zavar, hogy akárhányszor beszélünk mindig elviszi a beszélgetést ez a téma
-Marcus , ha erről akartál beszélni akkor én most megyek
-Jaj ne kérlek nem így gondoltam csak kicsúszott a számon
Még beszélgettünk kb fel órát és amúgy tényleg hiányzott. És rájöttem hogy minden mennyire más lenne most. Nem mennék vissza már hozzá, legalábbis azt hiszem. Mármint szeretem Martinust hozzá akarok menni de egy részem úgyis fog Marcushoz vonzodni és ezzel ő is tiszába van.
- Amúgy akartam kérdezni hogyhogy 35+C* ba pulcsiba vagy- kérdi tőlem
- Az igazság az , hogy mostanában nagyon hamar égek le, és a borom elég érdekesen reagál a napra. Lehet valamire allergiás vagyok és így jön ki. Nem tudom de Márió a városba érkezik ma és majd elmegyünk az orvoshoz
- Remélem minden rendben lesz és értesítesz majd
- Persze de most mennem kell, köszönöm a kávét ,szia
Azzal ott hagytam és beültem az autóba. Érkezett is az üzenet
Mario 💚: Szia picur, a városba vagyok . Valamikor egy tali?
• Szióka, olyan 6-7 fele?
Mario💚: Nekem oké majd beszélünk 😗
Martinus mára már elfogadta Mariot, nem 100%-as de tudja hogy ő nekem fontos és ezt tiszteletbe tartja.
Mikor haza értem egy cédula volt az asztalon
" elmentünk anyumékhoz Jazminnal, ott eszünk .Neked jó szórakozást Marioval. Vigyázz magadra !!!!! Ha bármi van hivj !!! Szeretelek és sok puszi Tinus xoxoxox "
Olyan aranyos ,gondoltam magamba és felmentem készülődni. 6:30- kor Mario már az ajtónál állt. Kinyitottam és a nyakába borultam már amennyire tudtam a nagy hasamtól
-tejoeg nagyon hiányoztál- mondtam neki
-te is nekem picur. Milyen szép nagy hasad lett.
Beültunk az autóba és el mentünk enni. Kb a fél étlapot megrendeltem mivel kettőért eszek na meg ha ő fizet és nagyon remélem ő fog akkor mindent megrendelek hahaha.
- Azon gondolkodtam -szakitom meg a csendet- hogy lehetnél keresztapa - mondtam mosolyogva
-Miiiii , jaj , köszönöm ez megtisztelő- ujjongott
- Örülök ennél köszönöm - mondtam őszintén
- De akkor most is mert tűnsz szomorúnak
- Nem tudom , mostanaba van valami a börömmel és olyan érzékeny
-Martinusnak mondtad?
- Nem,nem akarom hogy még ennél jobban is aggódjon.
- Tudod mit,elmegyünk ketten az orvoshoz . Rögtön most evés után
- De de nem vagyok benne biztos - mondtam félve. Kiváncsi voltam de közbe még is féltem, hogy ez több mint egy enyhe, ártalmatlan napszúrás , de amitől mégjobban féltem , mivan ha a babámmal is történt valami.
Mario haza vitt és megbeszéltük holnap elmegyünk az orvoshoz , addig Martinusnak semmit nem mondok míg nem tudom pontosan mi történik a testemmel. Bementem a házba és láttam hogy a kanapén össze bújva nézik a rajzfilmet.
- Mami mami végre !! nagyon hiányoztál- fogadott őrjöngve a kislányom
- Te is nekem mindennél jobban - öleltem meg
-Heh ez egy kicsit fajt- Mondta Martinus nevetve közbe megcsokolt
-Milyen napod volt? - tette fel a kérdést ahogy leültem a kanapéra és szorosan magához ölelt.
- Elég jó volt de most nem akarok beszélni ,hanem inkább kiélvezni a mostani helyzetet- bujtam megjobban hozzá.Mindigis szerettem vele bújni annyira megnyugtatott. Nagy karjai között biztonságba éreztem magam . Úgy feküdtünk csendbe egymás karjaiba. Jazmin és ő is elaludtak csak az én agyam kattogott , hogy mi lesz holnap az orvosnál.
Tudom én is hogy elé gyenge de ahogy az elején is mondtam igyekezni fogok nagyon nagyon :))
Azért remélem "első " résznek annyira nem rossz és hogy egy kicsit is de tetszik nektek.
vote és komi a kövi részért ami remélem jobb lesz hehe
addig is vigyázzatok magatokraaaaa😛
