Ekkor Jázmin jött le sirva a mackójával a kezében.
-Anyu miért sir? Ez mind a te hibád!-kiabált Marcusnak és meg dobta a macijával
-Jázmin ,kérlek menj fel. -mondtam neki- mindjárt megyek én is
-sajnálom hogy ezt csináltam...-hajtotta le a fejet
-csak tudod igy ki jott belőlem...remélem meg érted
-persze...igazad van,szörnyű apa vagyok.
-ez nem igaz,látszik mennyire oda vagy jázminért csak azt a 4 évet sose fogod tudni potolni.
-n-n-nem mehetnék én fel hozzá? S mesét olvasni hogy vissza alugyon? Rosszul érzem magam hogy miattam ébredt fel.....
-persze menj- azzal fel ment.
MIERT ILYEN BAZI NEHÉZ EL FELEJTENI? MIÉRT NEM TUDOM AZ ÉRZÉSEIMET FIGYELMEN KIVÜL HAGYNI? NEKEM VŐLEGENYEM VAN
*marcus szemszöge*
Nagyon igaza van Timinek. Mindent én rontottam el. Sokszor bele gondolok mi lett volna ha az a sok dolog nem történt volna meg. Most együtt élhetnénk,boldog családként és nem a tesómhoz menne hozzá. És sajnálom a tesóm,nagyon mert timi sose fogja ugy szeretni ahogy meg érdemli s ezt timi is tudja. Hisz még érez valamit irántam. TUDOM!
Lassan felfele indultam. Picit félek. Jázmin nagyon ki borult rám. Pedig én imádom őt. Leirhatatlanul.
Be nyitok a szobába
-nem akarom hogy be gyere -durcogot
-hé,miért haragszol rám? Léptem.közelebb hozzá.
-nem szeretsz -
-ez nem igaz,imádlak. Innentől-mutattam a homlokára-idáig-csikiztem meg a talpát.
Fel nevett. Hogy imádom a nevetéset.
-s anyut is szereted?
-ehm..tudod ez nehéz. Te ezt nem érted még- de imádom-suttogtam.-melyik mesét olvassam?
Hát remélem tetszik ,comment és vote ha akarjátok hogy fojtassam.❤🔥
