Amikor a füpembe súgta azt hogy szeretlek a hideg futkosott a hátamon. "Marcus én nem tudom, szeretlek mindennel jobban de ez nekem nem megy. Tudod hogy meg bántottál? " de itt már zokogtam. "Kérlek, ne sírj. Timi, az nem áll neked jól. Légyszíves adj nekem egy második esélyt. Kérlek. Te vagy az első lany akibe bele szeretek. Te vagy a világ legszebb lánya. Kérlek " az agyam azt diktálta mondjak nemet, de a szivem az igen fele húzott. Tudtam meg meg bánhatom. " Marcus én nem akarom hogy megint csalodjak benned" és meg csókoltam. Most egyszer en csókoltam őt. "Ezt igennek veszem" mosolygott. Már két hét el telt azóta hogy ki engedtek a kórházból. Marcussal együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt. A mai nap is ugy kezdődött mind minden más . Le mentünk enni mikor gerd Anne igy szólt " fiúk ma ki kéne menjetek az állomásra, jön Jacob" a fiúknak derűs lett az arcuk. "Jacob?! Olyan rég nem láttuk " mondták. "Fél ora mulva induljatok,addig is oltozzetek fel" fel mentek es hat enis követtem őket. "Édes, jacob egy nagyon jo haverunk. Lenne kedved velünk jonni? " kérdezte marcus. Bele egyeztem es aztan mar indultunk is. A palyaudvaron egy barna hajú kek szemű fiuval kezeltek le az ikrek. Gondolom ő jacob. Nem csúf nem azért mégse Marcus. "Jacob ő itt Timi, a barátnőm. Timi ő itt jacob" szolt marcus. A haza fele úton nagyon nem beszélgettem az ikrekkel. Ugy el voltak Jacobbal. Haza érve meg ebédeltünk. "Nem nézünk meg egy filmet? " javasoltam . "Jó ötlet " mondták az ikrek. Jacob pont le jottvaz emeletről 'hé skacok nek focizunk? " "de ez remek ötlet" szólt Marcus. "De hát... Nem filmet nézünk ?" kérdezem es el szonorodtam. "Kovetkezokor szivi, értsd meg. Reg nem találkoztam jacobbal. " es egy puszit nyomott a számra. Azzal ki viharzott a házból.
