-Jázmin,most inkabb menj fel a szobádba,anyu is jön pár perc -azzal Jázmint fel küldtem a szobába
-sajnálom-momdtam és pár könnycsepp hagyta el a szemem
-hé,semmi baj. Nem a te hibád.
-De én nem akarom hogy ez legyen,hogy Jázmin mindig igy meg bántson.
-Eggyáltalán nem tehetsz róla. Kicsi még ő. És én teljesen meg értem hogy ragaszkodik az apukájához. És én ezt is meg értem es tiszteletben tartom azt amit akar,és én nem fogok rá eröltetni semmitse.
Erre csak egy mosollyal tudtam válaszolni.
-Szeretlek-mondta és át ölelt.
Hozzá bujtam és ő el kezdett a hajammal jatszani. Már majdnem el aludtam amikor kiabálast halottam.
-anyuuuuu! Nem jössz már? -mar fel akartam álni amikor Martinus le nyomott a kanapéra.
-hagyd csak.Én majd el intézem.
-biztos?-neztem rá kérdően.
-egy mesével el tudok bánni,hiddel.-és azzal el ment
Ki mentem a konyhába,hogy valami vacsit csináljak. Gondoltam csinálok pár szendvicset.
Gyorsan csináltam két szednvicset. Magamnak s Martinusnak is. Vártam egy kicsit,dr Martinus még mindig nem jött le,ezért fel menzem én. Ahogy be nyitottam az ajton meg lattam Martinust,ahigy fekszik az agyon félig álomba és rajta alszik az en kis tündérkém. El mosolyodtam és le mentem mert nem akartam őket fel ébreszteni. Le ültem a kanapéra és el keztem enni a szendvicset amikor halottam hogy valaki jön lefele a lépcsön. Martinus volt. Rá mosolyogtam ,mert annyira aranyos volt a kocos hajával meg minden.
-csináltam szemdvicset. Kérsz?
-aha-azzal ki kapta a kezemböl es le huppant mellém
-ö az a tied-nevettem el magam es mutattam az asztalon lévő szendvicsre
-Nem számit-mondta és harapott még
-komolyan gondolod azt higy valaha lehet egy családunk-kérdeztem
-persze,én bármit meg tennék.
Rá mosolyogtam és oda bujtam mellé majd a fejem a melkasára raktam
-szeretlek-sugta a fülembe
Csak mosolyogtam. Igazából nehéz el hinni,hogy volt Marcus,akitől gyerekem van s gyerekkori szerelmem volt és az iker testverevel vagyok egyutt és egy ugy gyereket tervezunk.
-Martinus
-hm?
-Szeretnék egy gyereket tőled
-hogy mi?! -és le lökött az ágyba
-igen -mosolyogtam rá kihívoan.
(Blablabla nem részletezem xd)
Egyszer csak fel ébredek. Fél 4 van. Martinus melettem alszik,a szőke tincsei az arcába hulottak.
Sirást halottam, fel mentem az emeletre. Jázmin volt. Ő sirt. Oda mentem hozzá hogy öleljem át higy nyugodjon le de amikor hozzá értem éreztem hogy tűz forro. Nadejo. Le mentem gyorsan pár gyógyszerért. Mire fel értem Jázmin már le nyugodott. Oda feküdtem mellé,és be adtam neki a gyógyszert.
-Mami,kérlek maradj velem-nézett rám
-perzse kicsim,ez természetes-momdtam és mosolyogtam rá
El keztem egy altatót dúdolni amikor egyszer csak észre vettem hogy alszik. Szegénykem ,holnap kell menjunk az orvoshoz. Pár percen belül már én is éreztem el alszok.
Reggel arra ébredtem hogy valaki simogat. Ki nyitottam a szemem,Martinus volt ott.
-szia-mondta
-szia
Csak neztuk egymast es mosolyogtunk.
-gyere,csinaltam kávét
Le mentem a konyhába, elő vettem egy croasantot és el fogyasztottam a kávéval.
-Miért mentél el?
-Jazmin sirt, be lázzasodott este. Azthiszem szabad napot kell kérjek. Hogy vigyem el az orvoshoz.
-hé,el boldogulok vele. El tudok egy kislányt vinni az orvoshoz.
-biztos? Ugyértem nem zavarna? Tudod igy nem vihetem ovodába.
-Majd az én saját gyerekemmel is kell tudjak törödni,nemde?-mosolygott és meg simogatta a hasam.
Pfu igen tudom reg volt rész. Bocsánat. De remélem ez tetszik. Komment és vote a köviért. Legyetem aktivaaak 😉❤
