Szoval, Lenaval kéne talizzak. Kicsit félek, pedig nem szoktam. El készültem és probáltak nyuktatni magam. Majd el indultam a találka helyére. Majd meg láttam. Meg láttam ismét őt. Ahogyan ott ált egy fa melett. A feje le volt hajtva. Telefonja képernyőjét kémlelve. Egy kis nyári lenge ruha volt rajta. Mindig is imádtam azt rajta. Mi a fene van velem? Miért mondom ezeket?
Közelebb mentem. Majd meg szolitottam.
-szia-mondta gyengén
-oh szia -mosolyodott el és meg ölelt. Vissza öleltem. Még mindig azt a parfümöt használja. A kedvenc parfümöm. El mentünk fagyizni, még dumáltunk. Egyszercsak azt veszem eszre hogy már fél2. Jézusom. Timi mar haza ért. És én itt kint...de végülis jól éreztem magam Lenaval. De ez akkorse helyes. Vagyis Timi meg csokolt,de nem tudom hogy ő mit érez irántam. És hogy mit érez Mario iránt.
-fugyu lena,nekem mennem kell-vakartam meg a nyakam-de ha gondolod szivesen haza kisérlek-mosolyogtam rá.
-meg köszönném-mosolygott vissza.
El indultunk a háza felé. Utközben véletlenül össze ért a kezünk. Jaj ne. Megint kezdődik elölröl minden. Le hajtotta a fejét és el vörösödött. Mosolyogtam magamnak. Mert aranyos ilyenkor. Mikor a házuk elött voltunk találkoztunk az anyukájával.
-o szia Martinus-mondta Lena anyukája,mindigis birt. És énis őt
-jónapot-mosolyogtam barátságosan rá.
Miután be ment mi egy darabig csak szemeztünk lenaval.
-mennem kell-mondtam halkan,mire ő közelebb lépett hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.
-örülök hogy találkoztunk,remélem még elő fordul-és be ment
Én meg csak menten hazafele, fülig érő szájjal. Mikor haza értem anyaek meg nem voltak othon. Csak Marcus.
-Jaj,Martinus, ne-ne mosolyogj. Ugye nem? Ugye nem történt semmi.
-ahw marcus ez olyan jó volt, látni őt. És az ajkai...ha tudnád.
Marcusnak se kelett több. Olyan ket istenes pofont le kevert nekem.
-TE NEM VAGY NORMÁLIS!-kiabált nekem
Remélem tetszett,komment es vote a köviért
