-El olvasnád nekem a Hófehérkét?-nézett rám boci szemekkel.
-Persze,ha azt szeretnéd. Neked bármit -pusziltam meg a homlokát.
El keztem olvasni a mesét, egy öröm volt a kislányomak mesét olvasni és nézni ahogy élvezni.
-Én is hercegnő akarok lenni-mondta
-Az vagy,a legszebb hercegnő az egész világon-mosolyogtam rá- és a mami a legszebb királynő,igazam van?
-igeeeen,de ki a mami királya, te vagy Martinus?
Itt kicsit le blokkoltam. Nem tudtam mit vaszoljak ezért hozzá hajoltam és meg pusziltam.
-Szép álmokat,most alugyál-majd ki mentem a szobábol.
Le mentem és Timi feküdt a kanapén. Ahogyan meg látta hogy közeledem arréb húzodott intve hogy le ülhetek mellé.
-Jázmin alszik?
-Igen,elaludt. Angyali ,és tudod miért?
-Miért?
-Mert nagyon hasonlít rám-nevettem el magam.
Timi csak nézett rám és nem kacagott mint én.
-nem érted a viccet? Terhesség ezt hozza ki belőled?-probáltam viccelödni megint.
Timinek a szája le kanyarodott (☹-igy) , a szemei be könnyesedtek és sirni kezdett. Jajne a fránya hormonok.
-Hé nem akartalak meg bántani-mondtam de hát őt ez hol érdekelte? Sehol. -Kérlek,ne sirj. Nem tesz jót se neked se a babának.
De Timi mégjobban sirt, aminek köszönhetően Jazmin is el kezdett sirni. Na még csak ez kelett. Én nem tudom hogy ilyenkor mit kell tenni. Kit probaljak meg vigasztalni? Timit akiben a tesom gyereke van vagy a lanyomat?
Tudom mostanába nagyon rosszak a részek. Aligy olvassátok. Kérlek kommenteljetek vagy privátba adjatok pár ötletet. 💛
▪most irom a kövi részt,persze azis ilyen gagyi mint a többi de ha szeretnétek ma olvasni kommenteljetek ▪