Nem látok

17. fejezet

Mark

Telefonáltam Emmának, hogy van-e kedvük Daisy-vel kijönni a pályára. Dobálnánk kicsit a palánkra, meg beszélgetnénk a haverokkal. Szerencsére belement, szóval telefonálok Mattnek, majd átöltözöm. Felkapom a kosaras rövid nadrágom, meg pólóm. Edzőcipőm futtában kapom fel a lábamra, azután sietve fordulok vissza a szobám felé, mert a labdám ott felejtettem. Sebesen rohanok az utcára, ahol Matthew meg az öcsém, Alex áll türelmetlenül. Matt hóna alatt a saját labdája pihen, öcsém meg szimplán karba tett kézzel bámul rám.

– Na, mi lesz már? – szólal meg Matt bunkó stílusban. – Néha olyan vagy, mint egy lány. – A két srác összenézve elröhögi magát.

– Merthogy? – kérdezem, ahogy melléjük érek.

– Annyit készülődsz – mondja felkacagva. Az öcsémmel összecsapják az öklüket, majd vállba vernek.

Végig ökörködtük a pályához vezető úton, a srácok nem bírnak magukkal. Várom, hogy lássam Daisy-t. Örülök, hogy Lisa lelépett egy hétre, mert így együtt lehetek Daisy-vel.

Szerencsére nincs kint más a pályán. Emma az előbb írt egy sms-t, hogy mindjárt ideérnek. Ledobjuk a közeli padra a táskánkat, amiben ásványvizet hoztunk, majd a palánkhoz szaladunk. Mindig marhák módjára lökdössük egymást, hogy célba dobjunk, de a kosár az ilyen.

Kifulladva pillantok a park bejárata felé, amikor megpillantom őket. Mattnek pattintom a labdát, majd sietek a lányokhoz.

Lihegve, izzadtan állok előttük. Mosolyogva fogom meg Daisy apró kezét, és lehelek finom puszit rá, mire látszólag zavarba jön.

– Sziasztok! – köszönt minket lelkesen Emma, majd ad két puszit mindenkinek, miután a srácok is ideszaladnak. Elsőként látják Daisy-t, Emmával futólag találkozott már Matt.

– Ő itt Daisy! – mutatok a mellettem álló, vörös hajú lánykára. – Ő pedig Emma, a nővére.

– Örülünk, hogy végre megismerhetünk titeket! – szólal meg Matt, majd sejtelmesen kezet ráz Daisy-vel, utána Emmával is. Remélem, nem akar ráhajtani a barátnőmre. Persze, eddig sosem volt ilyesmire példa.

– Szintúgy – feleli Daisy mosolyogva, s közben Alex-szel is kezet fognak.

– Akartok kosarazni? – veti fel lelkesen az ötletet az öcsém. – De dobálhatunk is.

A két lány összenéz, majd az idősebb egy vállrántás után megjegyzi, hogy: Miért ne?

Daisy először a padra ülve szemléli, ahogy mi dobálunk a palánkra. Maradtam volna mellette, de piszkált, hogy játsszak, mert ő nézni akar engem is.

Emmának egész jól megy, hiszen tízből nyolcat betalál. Lepacsizik velünk minden találat után. Végig röhögünk, nagyon jól elvagyunk. Ideje rávennem Daisy-t, hogy dobjon párat. Odaszaladok hozzá, majd leguggolok elé.

– Kedvesem, szeretnéd kipróbálni te is? – kérdezem tőle mosolyogva, közben a kezét simogatva. Olyan kis ártatlan, s mit sem tud az én bűnömről.

– Persze! – válaszolja, majd felpattan a padról és megragadja a kezemet. Meglepetten pislogok utána, ahogy húz a többiek felé. Alex kérdőn néz rám, de én csak megrántom a vállamat válaszul.

– Mark! – szólít meg. – Hogy kell? – Az előbb látta egy csomószor, de azért megkérdezi. Na, se baj. Éppen mellé állnék, amikor a labdát maga elé veszi, kicsit berogyaszt, majd picit felemelkedik és eldobja a labdát. Mindenki figyelmesen követi, és pislogva nézünk őrá, mert sikerül csont nélkül betalálnia.