Nem látok

19. fejezet

* Fantasy-s rész 3. *

Jázmin

Ismét David szobája előtt állok. Egy nagyot nyelek, mielőtt kopogok. Egyszerűen nem tudom, mit mondhatnék neki. Apánk megígértette velem, hogy beszéljem rá, vegye el azt a nőt. Én sem akarom, hogy a felesége legyen, de a főnökkel nem mehetünk szembe.

Egy perc várakozás után nyílik az ajtó. Kínosan nézek rá, mert mindketten tudjuk, hogy miért jöttem.

– Szia. Bemehetek? – szólalok meg határozottan. Hamar el kell döntenem, hogy ki mellett állok, nem akarok két tűz között lenni, még a végén megégek. Nyúzottan pislog rám.

– Szia. Persze, hugi. – Az arcán látni, hogy nincs valami jó hangulatban.

Belépve levágja magát a kanapéra, majd az asztalon lévő cigis dobozzal szemez. A hamutartóban legalább három szál pihen, már, ami megmaradt belőle. Remek...

– Hálás lennék, ha abbahagynád a dohányzást! – mutatok rá, s vájom a tekintetem az övébe.

– Mi bajom lesz tőle? Démon vagyok, rám nincs semmilyen káros hatása. – Persze, már megint ezzel jön... Nem kellene e mögé bújnia.

– Büdös vagy tőle... A kezed, a hajad, a ruhád meg a szád is. Folyamatosan dől a bagószag a szádból, amikor közelebb állok hozzád, és hozzám beszélsz. – Lehet most megsértődik, de ez az igazság. Fogadja csak el.

– Jó! – feleli morcosan, a szemét forgatva. – Nem gyújtok rá többet! – mondja a kezével a levegőben hadonászva.

– Helyes! – bólintok, majd helyet foglalok a fotelben. – Térjünk a lényegre – mondom a torkomat köszörülve. Vesz egy mély levegőt, majd egy kézmozdulattal jelzi, hogy kezdhetem. – Beszéltem a főnökkel, és őszinte leszek veled – vakarom meg a halántékomat –, parancsba adta, hogy vegyelek rá, egyezz bele a házasságba.

– Valahogy gondoltam, hogy erről lesz szó – feszeng a kanapén, látom rajta, hogy semmi kedve itt lenni, semmi kedve ezt csinálni. Kissé magának való, éppen ezért lenne el egyedül.

– Hát, igen...

Kezd kissé ingerült lenni, aminek nem örülök. Idegesen feláll, majd a bárszekrényhez lépdel, és kinyitva kivesz egy üveg whiskyt. Mérgesen kapja rám a tekintetét, pedig még egy szót se szóltam ezzel kapcsolatban.

– Mi az, már inni se ihatok? – A hangját megemeli, amire muszáj kinyilvánítanom a nem tetszésemet. Felállva kikapom a kezéből az üveget, és lecsapom az asztalra. Szerencsére erősebb üvegből van, így nem tört el. Nem is lenne kedvem takarítani. – Még te vagy mérges? – kérdezi röhögve.

– Én nem vagyok mérges, csak csalódott... – felelem nyugodt hangnemben, mire nagyokat pislogva huppan le a kanapéra. – Megvan az okod rá, hogy mérges legyél, de! – S itt megállok és megfogom a két vállánál. – Te több vagy ennél. Vedd el azt a nőt, aztán mutasd meg, hogy nem lehet téged csak úgy befenyíteni. Ennyi az egész! – tárom szét a karom, miután elengedem.

– Mi lenne, ha azt hazudnám, hogy van valaki, aki érdekel? – veti fel az ötletet, de remélem, nem gondolja komolyan. Ugyanazt tudom mondani, hogy ki az a nő, aki megmaradna mellette?

– Mit akarsz vele elérni? – kérdezem felhúzva az egyik szemöldököm.

– Talán átvehetné a szerepem akkor valamelyik bátyám – magyarázza fel-alá járkálva.

– Szerinted apánk annyiban hagyná a dolgot, ha azt mondanád, hogy érdekel valaki? – Elkapom az egyik hajtincsem és az ujjamra tekerem.

– Miért ne? – kérdezi vállat rántva. Lágyan beletúr a fekete hajába. Kinézetre semmi baj nincs vele, csak ez a természete, ami van. Néha túlságosan indulatos.