Nem látok

25. fejezet

Daisy

Másnap délelőtt ismét az iskolában vagyok, hogy a szóbelivel is végezzek. Ahogy tegnap, ma is öt órát töltök a teremben. Egy-két kérdést leszámítva mindenre tudom a választ.

Mark nem jött ma iskolába, és Emma sem tud értem jönni, így Matt felajánlotta, hogy hazakísér. Legalább tudunk majd beszélgetni.

– Mit gondolsz, meg lesz? – Finoman oldalba bök, mire felé kapom a tekintetem. Csábítóan néz, de nem szabad, hogy egy kicsit is hasson rám.

– Remélem! – válaszolok vigyorogva. – Rengeteget tanultam rá.

– Biztosan sikerült! – Meglepetésemre a hátamra emeli a kezét és simogatni kezdi. A nyílt utcán vagyunk, ő mégis milyen közvetlen velem. Kedvelem, mint barátot, de néha valami mást is érzek, csak azokat elhessegetem.

Az iskola nincs olyan messze, így hamar megérkezünk a házunkhoz. Matt az utca végén lakik, szóval neki sem kell olyan messzire mennie. Lazán és sármosan a hajába túr, közben végig engem bámul, ahogy a kapunk előtt állunk.

– Meg is érkeztünk – motyogja csalódott hangon, hiszen még beszélgettünk volna.

– Igen – mosolyogva bólintok egyet, közben az arcán megbúvó érzéseket kutatom.

– Akkor holnap jössz, ugye?

– Igen, persze! – Egy gyors mozdulattal helyezem a fülem mögé az egyik vörös tincsem. Matt végig követi a mozdulataim.

Miután elköszönünk, én bemegyek a lakásba. Lehuppanok a nappaliban a kanapéra, és úgy várom a tanáromat. Izgatott vagyok, mert azt mondta, hogy ma megtudhatom az eredményeket. Ideges vagyok, pedig annyit tanultam. Jónak kell lennie! Legalább fél óráig üldögélek itt a tévét nézve, miután megszólal a csengő. Bizsergek az izgalomtól. Hirtelen felpattanok és az ajtóhoz rohanok. A kilincsre emelem a kezemet, és kitárom az ajtót.

– Szép napot! – köszöntöm vigyorogva.

– Önnek is! – mondja egy féloldalas mosoly kíséretében a tanár úr.

Beengedem őt, majd a konyhába sétálunk át. Az ujjaimmal türelmetlenül dobolok az asztalon, de amint észreveszem, hogyan néz rám Mendez úr, lefagyok. Szégyenkedve hajtom le a fejemet.

– Gratulálok, emelt szinten szín ötös lett mindenből! – nyújtja felém a kezét mosolyogva. Tátott szájjal nézek előre. Ezt nem hiszem el! Jól hallottam? Remegve ragadom meg a karját és hálálkodni kezdek a kemény munkájáért. Nagyon sokkal tartozom neki, illetve nem, mert kapott fizetést mindezért, nem szívességet tett. A táskájából előszed egy sötétkék színű, vékony könyvet, amit aztán a kezembe nyom. Lelkesen nyitom ki. Széles vigyorral a képemen szemlélem a jegyeim. Tényleg sikerült!

***

Markkal egy ideje nem beszéltem, viszont Matt az előbb telefonált, hogy hatra vár a házuknál. A buli kicsit később kezdődik, de szeretné, ha előbb odamennék, és segítenék becsomagolni a nővére ajándékát, mert ő ezekben nagyon béna. Szívesen segítek, ugyan tudom, hogy Matt mit érez irántam és bennem is kezdene alakulni valami, ám itt van Mark is, és nem szerethetek egyszerre két fiút, mert az nem helyes.

Most négy óra van, éppen Emmát várom, hogy feljöjjön a szobámba, és megcsinálja a hajamat. Szépen tud fonni, én pedig szeretném, ha jobban, igényesebben megcsinálná, mint ahogy én tudom. Sminkelni annyira nem szeretek, kizárólag egy kis alapozót teszek fel, illetve szempillaspirált. Szeretem a természetes dolgokat.

***

– Daisy csodásan nézel ki! – állapítja meg Emma, de hogy is merne mást mondani? Csillog a szeme, meglepetten néz rám, mintha tényleg ennyire szép lennék.