Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 2: Utazás a Roxfortba

Szeptember elseje mindig kaotikus nap volt a Weasley családnál. Mrs Weasley egy rakat szendvicset csomagolt, Fred és George még a szokottnál is jobban tomboltak, Ginny nyafogott, hogy ő is menni akar, Percy pedig a prefektusi jelvényét suvickolta már a harmadik alkalommal.

Lucy Potter annyira izgult, hogy reggelizni is alig tudott. Nem ment le egy falat sem a torkán. Ma újra láthatja Harryt - egyfolytában erre gondolt. A szünetből hátralévő időt végig levelezték; hol Hedvig, Harry hóbaglya érkezett, hol Árész, Lucy uhuja látogatta meg őt. A levelekből az derült ki, hogy Dursleyék már annyira rettegtek Harrytől, hogy figyelmen kívül hagyták. De a fiú elmondása szerint ez sokkal kellemesebb volt. Az utolsó levélben megbeszélték, hogy a King's Crosson találkoznak, és együtt mennek a kilenc és háromnegyedik vágányra.

Amikor a család készen állt, elindultak Mr Weasley kocsijával a pályaudvarra. Útközben az ikrek viccein szórakozott a gyerektársaság, de Lucy csak félig figyelt rájuk; végig Harryn járt az esze. Amikor megérkeztek, Mrs Weasley fennhangon szónokolt a gyerekeknek, miközben kapkodva kipakoltak a kocsiból és elindultak a vágány felé. Lucy a nyakát nyújtogatva kereste Harryt, de sehol sem látta. Még egy kulis gyereket sem, aki hasonlított volna rá. Végül megálltak az egyik oszlop előtt a kilences és a tízes vágány között, de Harrynek még mindig nyoma sem volt. Lucy kezdett pánikba esni.

- Hányas vágányról indul? - kérdezte Mrs Weasley.

- A kilenc és háromnegyedik vágányról! - sipította Ginny az anyja kezét fogva. - Anyu, én miért nem...

- Mert még kicsi vagy, Ginny, és most hallgass. Jól van, Percy, te menj be elsőnek.

Percy elindult és nekifutott a falnak. Mielőtt azonban nekiütközhetett volna, eltűnt. Fred, majd George következett, végül Lucyn volt a sor. A kislány még egyszer körbenézett, de még mindig sehol semmi. A tömegen nem tudott átlátni. Vett egy mély levegőt, megragadta a kuliját és nekitolta a falnak. Egy pillanattal később már megpillanthatta a Roxfort Express piros gőzmozdonyát. Követte Fredet és George-ot, akik segítettek neki feltenni a ládáját és a baglya kalitkáját az egyik fülkében a poggyásztartóra, de a lány gyomra még mindig egy dió méretén volt. Gyorsan leugrott a vonatról és mindenfelé tekintgetett, kétszer végig rohant az egész peronon, de sehol sem látta Harryt. Amikor felhangzott a sípszó, teljesen kétségbeesetten állt oda elköszönni Mrs Weasleytől és Ginnytől.

- Ne aggódj, a vonaton biztos megtalálod - nyugtatta az asszony. Lucy futólag megölelte Ginnyt, majd felkapaszkodott a vonatra és az ablakon kihajolva integetett a többi Weasley fiúval addig, amíg az állomást maguk mögött nem hagyták. Ekkor teljesen reményvesztetten indult el a kupéja felé, ahol meglepetésére Fred és George álldogált és beszélgetett bent valakivel. Épp behúzták az ajtót, mire a lány odaért.

- Na, vége a keresgélésnek - jegyezte meg Fred.

- Nézz be és örülj - szólt George.

- Ti meg miről beszéltek? - értetlenkedett Lucy és benézett a kupéajtón. Ott Ron ült az egyik ülésen és vele szemben pedig...

- Harry! - esett be a lány a fülkébe és konkrétan a fiúra vetette magát. - Hol a fenében voltál? Halálra aggódtam magam!

- Hékás, nem vagyok annyira elveszett! - nevetett Harry, miközben visszaölelte a húgát. - Először megláttam Weasleyéket, és téged épp akkor szúrtalak ki, amikor bementél a falon. Utána megkérdeztem Mrs Weasleyt, hogy hogyan kell bemenni. Majd megpróbáltam felcipelni a ládát a vonatra, Fred és George kisegítettek és akkor észrevettem ebben a kupéban Árészt, szóval tudtam, hogy ide fogsz jönni. De a fal óta egyszer sem láttalak.