Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 10: Sárkány és egyszarvú

Mógus azonban állta a sarat. Ahogy teltek-múltak a hetek, egyre sápadtabbnak és soványabbnak tűnt, de látszott rajta, hogy még nem tört meg.

Harry, Lucy, Ron és Hermione valahányszor a harmadik emeleten jártak, nekiszorították fülüket a lezárt ajtónak, és ellenőrizték, hogy szuszog-e még Bolyhoska. Piton változatlanul mogorva volt, s ez is arra utalt, hogy a kő még biztonságban van. Harry és Lucy ettől kezdve mindig bátorítóan rámosolygott Mógusra, Ron pedig mindenkire rászólt, aki kigúnyolta a dadogós professzort.

A hármassal ellentétben Hermionének nem csak a bölcsek kövén járt az esze. Pontos ismétlési tervet készített, és kidekorálta a jegyzeteit jelölőfilccel. Ez még nem lett volna baj, de ragaszkodott hozzá, hogy barátai is kövessék a példáját.

- Fölösleges az ismétlés?! - akadt ki, mikor egyszer Ron ezt a megjegyzést tette. - Te nem vagy eszednél! Ezek nagyon fontos vizsgák! Ha megbukunk, nem mehetünk másodikba! Már egy hónapja el kellett volna kezdenem a tanulást, nem is tudom, mi ütött belém...

Sajnos úgy tűnt, a tanárok is Hermione észjárását követik. Rengeteg házi feladatot adtak fel, s így a húsvéti szünet korántsem telt olyan kellemesen, mint a karácsonyi. Harry és Ron nem tudtak tiszta lelkiismerettel lustálkodni, ha közben azt látták, hogy Hermione a sárkányvér tizenkét felhasználási módját mormolja, vagy épp pálcamozdulatokat gyakorol. Lucy néha önszántából, néha barátnője unszolására ült le tanulni, de azért korántsem akarta annyira kihúzni magát a tanulás alól, mint a fiúk, akik jobb híján szintén beültek a könyvtárba, és nagy ásítások közepette nekiveselkedtek a tengernyi munkának.

- Sosem fogom ezt mind megjegyezni! - fakadt ki Ron az egyik délutáni magolás alkalmával. Lecsapta a lúdtollat, és vágyakozva bámult ki a könyvtár ablakán. Lucy még egy pillantásra se méltatta: ugyanis a fiúnál az elmúlt napokban rendszeresek voltak az ilyen kirohanások. Csak akkor nézett föl, amikor Ron csodálkozva megszólalt.

- Hagrid! Mit keresel te a könyvtárban?

Az óriás gyorsan a háta mögé rejtette, amit a kezében tartott és odacammogott hozzájuk. Vakondprémes nagykabátjában ugyancsak feltűnő jelenség volt a könyvtárban.

- Csak körülnéztem...

Tétova szavai azonnal felkeltették a négyes érdeklődését.

- Na és ti, jómadarak, minek bújjátok a könyveket? - kérdezte Hagrid és gyanakvóan összevonta a szemöldökét. - Nehogy azt halljam, hogy még mindig Nicolas Flamel után nyomoztok!

- Á, dehogy. Már réges-rég tudjuk, hogy kicsoda - hencegett Ron. - És azt is kiderítettük, hogy mit őriz a kutya: a bölcsek...

- Cssss! - Hagrid gyorsan körülnézett, hogy nem hallotta-e őket valaki. - Nincs ki mind a négy kereked? Ne kiabálj, az Isten szerelmére...

- Ami azt illeti, lenne néhány kérdésünk hozzád - fordult hozzá Harry. - Elmondhatnád nekünk, hogy Bolyhoskán kívül mi őrzi még a...

- Hallgass! - rémüldözött Hagrid. - Ide figyeljetek, gyertek át hozzám később. Nem ígérem, hogy tőlem bármit megtudtok, de legalább ne itt fecsegjetek erről. A diákok semmit sem tudhatnak meg. A végén még azt hiszik, hogy nekem járt el a szám...

- Akkor viszlát később - bólintott Lucy. Hagrid elcammogott.

- Vajon mit rejtegetett a háta mögött? - ráncolta a homlokát Hermione.

- Megnézem, milyen könyveket keresett - ajánlkozott Ron, akinek úgyis elege volt a tanulásból. Elsietett, de alig egy perc múlva már vissza is tért, karjában a rakás könyvvel.