Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 29: A Foltozott Üst

A reggel rohanással telt. Főképp Lucy sürgette a Weasley-családot, hiszen minél hamarabb akarta viszont látni Harryt. A hat gyerek úgy pakolt össze, hogy tudták, az Abszol útról egyenesen a King's Cross pályaudvarra mennek majd. Azonban most valamiért elsőre készen lettek a pakolással és semmit sem felejtettek otthon. Lucy magában gondolkodott, hogy át kéne szokniuk arra, hogy egy nappal korábban kezdenek el pakolni, mint ahogy menniük kell a Roxfortba, hiszen akkor sokkal hamarabb készen lennének.

Már tizenegy órakor indulásra készen álltak a kandalló előtt. Lucy önként lépett a tűzhelybe elsőként és majdnem elhadarta az úticélt, de Mrs Weasley még időben rászólt; nyilván látta rajta az izgatottságot. Mikor mindannyian megérkeztek a Foltozott Üstbe, az első, akit a lány meglátott, a csokoládébarnára sült Hermione.

- Szia, Hermione! - köszöntötte egy nagy öleléssel barátnőjét Lucy.

- De jó újra látni titeket! - ölelt vissza a lány. - Jó színed van.

- A tiédhez képest semmi - legyintett Lucy. - Láttad Harryt?

- Nem, de csak most érkeztem - mutatott Hermione az utazóládájára. - Ma én is itt alszom, és holnap veletek megyek a King's Crossra.

- Az szuper! - mondta Ron. Ő gyorsan felsietett az emeletre, de hogy miért, az csak a következő mondatából derült ki. - Harry nincs itt. Biztos vásárol.

- Akkor gyorsan menjünk mi is, hátha összefutunk vele - kezdte el a hátsó udvar felé vonszolni barátait Lucy. Ron épp csak szólni tudott a szüleinek, hogy merre mennek, és már át is léptek a téglafalon.

Miután megjárták a Gringotts mély alagútjait, első útjuk a Czikornyai és Patzába vezetett. Szegény boltos, mikor meghallotta, hogy hármat kérnek a Szörnyek szörnyű könyvéből, majdnem sírva fakadt és egész testében remegett, mire mindhármat ki tudta venni a ketrecből. Ezen kívül kértek egy-egy példányt A jövő zenéjéből, Átváltoztatásról haladóknakból és a Varázslástan alapfokonból. Míg Ron és Lucy csak egy-egy szatyorral hagyták el a boltot, Hermione három, jól megpakolt szatyrot cipelt, hiszen minden tantárgyra feliratkozott. Madam Malkin Talárszalonjába is benéztek, mivel mindhármuknak szüksége volt új talárra, valamint meglátogatták Ollivander boltját is, ahol Ron végre vett magának egy új pálcát. De amikor a Kviddics a javából bolthoz értek, Hermione alig tudta elrángatni onnan Lucyt és Ront. Ugyanis a kirakatban a legkáprázatosabb seprűt pillantották meg, amit életükben láttak. Lucy olvasta, hogy piacra dobták a Tűzvillámot, a leggyorsabb versenyseprűt, amit valaha készítettek, de élőben még szebb volt, mint amit elképzelt.

- Az Ír Nemzetközi Klub máris hét darabot rendelt ebből a csodából! - hallották a bolt tulajdonosának hangját. - Ez lesz a Világkupa slágere!

- Gyertek már! - próbálta elvonszolni őket Hermione, de a két vörös hajú gyerek csak szájtátva állt a kirakat előtt és alig hallották meg, mit kért tőlük a lány. Végül, miután egyetlen pillantással megbeszélték, hogy ha lehetne, az összes pénzüket egy ilyen seprűre költenék, követték barátnőjüket.

A nap magasan járt az égen, a zsúfolt kis utcán olyan hőség volt, mint talán még Egyiptomban sem. A hármas beült Florean Fortescue Fagyizójába és egy-egy fagylaltkehellyel kiültek a teraszra. A vásárláson kívül természetesen Harryt is keresték a tekintetükkel, de mindeddig sehol sem látták. Lucy egyre jobban lelombozódott, és igen kedvetlenül ette saját fagylaltadagját, de ekkor Ron hirtelen felpattant és integetni kezdett:

- Harry! HARRY!

Lucy felkapta a fejét és arra nézett, amerre fogadott testvére integetett. Mikor megpillantotta Harryt, ő is és Hermione is követték Ron példáját. Harry boldogan elmosolyodott, ahogy meglátta őket és gyorsan odasietett hozzájuk.