Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 18: Felirat a falon

A beköszöntő október nyálkás, hideg idővel lepte meg a kastélyt és környékét. A diákok és tanárok körében egyaránt terjedő megfázásjárvány sok munkát adott Madam Pomfreynak, a javasasszonynak. Kalapkúra-bájitala azonnal hatott ugyan, de a betegnek a kezelés után még hosszú órákig füst szivárgott a füléből. Ginny Weasleyt, akinek egy kicsit beesett volt az arca, Percy rábeszélte, hogy igyon a szerből. A lángvörös üstök alól gomolygó füst azt a benyomást keltette, mintha a kislány egész feje égne.

Napokon át puskagolyó méretű esőcseppek záporoztak a kastély ablakaira. A tó vízszintje megemelkedett, a virágágyások sáros patakmedrekké változtak - Hagrid dísztökei pedig kisebbfajta kunyhó nagyságúra nőttek. Az egyetlen ember, akinek nem szegte kedvét a rossz idő, Oliver Wood volt: ő változatlan lelkesedéssel tartotta meg a kviddicsedzéseket.

Harry néhány nappal mindenszentek előtt, egy viharos szombat délelőttön szintén edzésen volt, így Lucy, Ron és Hermione a klubhelyiségben mulatták az időt. Bár, a „mulatták" kicsit erős kifejezésnek tűnt, ugyanis mindhárman leckét írtak: ráadásul a legkevésbé rokonszenves tanáruk, Piton számára. Hermione, mint mindig, hamar készen volt, azonban Lucy és Ron rendesen megszenvedtek vele.

- Mégis mi a fenének kell ez nekem? - fakadt ki Ron, és dühösen az asztalra csapta a pennáját.

- Nem tudom, de attól még meg kell írni - túrt bele gondterhelten a hajába Lucy. - És én nem fogom megadni Pitonnak azt az örömet, hogy lealázzon azért, mert nem írtam meg neki a hülye leckét.

- Hermione, nem akarsz segíteni? - nézett reménykedve a lányra Ron.

- Nem fogom megírni helyetted - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Hermione és lapozott egyet a könyvében.

Nem sokkal ezután Lucy egy nagy sóhaj keretében letette a tollát és nyújtózkodott egyet: befejezte ugyanis a házi dolgozatát. Nem ez lett a legszebb munkája, de legalább kész volt. Ron ezzel ellentétben még akkor is ezzel szenvedett, amikor Harry visszatért az edzésről és egy zuhany és átöltözés után lehuppant a mellettük lévő fotelbe.

- Milyen volt az edzés? - kérdezte Lucy.

- Azon kívül, hogy még mindig vakarom magamról a rám száradt sarat? - kérdezett vissza Harry, majd rátért a tárgyra. - Nem a legjobb. Fred és George elmentek kémkedni a mardekárosok edzésére és azt mesélték, hogy a játékosok olyan gyorsan repültek, hogy csak elmosódó zöld foltok látszottak belőlük. A seprűik miatt hatalmas előnyben vannak.

- Kit érdekel, hogy milyen seprűjük van? - legyintett Lucy, noha a szíve mélyén őszintén aggódott az első meccs miatt. - A Griffendél csapatában jobb emberek játszanak.

- Amúgy összefutottam Félig Fejnélküli Nickkel - mesélte Harry, mire Hermione is letette a könyvét és figyelni kezdett. - Épp azon kesergett, hogy nem került be tagnak a Fejvesztett Futamba, mikor Frics elkapott, hogy sáros lábbal mászkáltam a kastélyban. Büntetőmunkára akart küldeni, de Nick kimentett és ekkor elhívott minket a kimúlásnapi partijára, ami Halloween estéjén lesz. Én meg azt mondtam, hogy mindnyájan ott leszünk.

- Kimúlásnapi parti? - lelkendezett Hermione. - Szerintem nem sok élő ember mondhatja el magáról, hogy részt vett valakinek a kimúlásnapi partiján. Nagyon izgalmas lesz!

- Miért ünnepli meg azt a napot, amikor meghalt? - értetlenkedett Ron, aki még mindig a bájitaltan leckéjét próbálta összehozni, ezért kissé mogorva kedvében volt. - Szerintem ez elég nyomasztó program...

- Tessék, itt az enyém - könyörült meg barátján Lucy. - Írj le mindent, amit tudsz, de ne túl feltűnően.

- Hálám örökké üldözni fog - sóhajtott fel megkönnyebbülten Ron, majd hozzáfogott, hogy gyorsan befejezze a dolgozatát.