Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 11: A bölcsek köve

Lucy később maga sem értette, hogyan tudta letenni a vizsgákat - hiszen végig attól rettegett, hogy egyszer csak kinyílik az ajtó és belép rajta Voldemort. A napok azonban teltek-múltak, és Bolyhoska továbbra is kitartóan morgott odafent a harmadik emeleti folyosón.

Harry még nála is rosszabbul viselte, hiszen neki sebhelye is volt, ami az erdei kaland óta szüntelenül kínozta őt. Elmondása szerint folyamatosan a homlokába nyilallt a fájdalom, amitől mindig úgy érezte magát, mintha a feje szét akart volna robbanni. Lucy mindent megpróbált, hogy valahogy enyhítse bátyja fájdalmát, de semmi sem működött; ráadásul, régi, lidérces álmuk is visszatért, amiben most már egy vértől csöpögő csuklyás alak is szerepelt.

Ront és Hermionét látszólag nem izgatta annyira a varázserejű kő sorsa - talán mert nem látták, amit Harry és Lucy látott és égő sebhely sem volt a homlokuk közepén, mint a fiúnak. Voldemorttól ők is nagyon féltek, de nem álmodtak róla, és a tanulás egyébként is annyira lefoglalta őket, hogy nem volt idejük Piton vagy akárki más gonosz tervein töprengeni.

Az utolsó vizsgájuk után a négyes elhatározta, hogy lesétálnak a tóhoz és egy jót pihennek, mielőtt bármi mással foglalkozniuk kellene. Letelepedtek egy fa alá és nevetve figyelték, ahogy Fred, George és Lee Jordan a habok közt lubickoló óriási polip karjait csiklandozzák.

- Isten veled, tanulás - sóhajtotta Ron, és boldogan nyúlt el a pázsiton. - Te is lehetnél egy kicsit vidámabb, Harry. Csak egy hét múlva tudjuk meg, milyen pocsékul sikerültek az írásbelik. Addig nincs miért aggódnunk.

Harry megdörzsölte a homlokát. Lucy aggódva hajolt hozzá.

- Biztos nem kellene szólni valakinek? - kérdezte.

- Nem hiszem, hogy bárki tudna segíteni - mondta letörten Harry. - Ez nem betegség, hanem figyelmeztetés. Azt jelenti, hogy veszély közeleg...

- De még soha nem fájt ennyi ideig egyhuzamban - erősködött Lucy. - Ez nem normális.

- Ez az egész nem normális.

- Nyugi van, srácok - ásított Ron, akit lustává tett a nagy meleg. - Hermionének igaza van: amíg Dumbledore-t látod, nem kell féltened a követ. Különben sincs rá bizonyítékunk, hogy Piton el tudna bánni Bolyhoskával. A múltkori kalandja majdnem a fél lábába került. Egyhamar nem mer újra próbálkozni. Egyébként meg, előbb fog Neville bekerülni a kviddicscsapatba, mint hogy Hagrid elárulja Dumbledore-t.

Harry rábólintott az érvelésre. Lucy ezt elfogadva szintén eldőlt az árnyékos pázsiton és élvezte a kellemes nyári szellőt. Lehunyta a szemét és igyekezett nem gondolni semmi nyugtalanítóra. Harryt eközben az kezdte zavarni, hogy valamit elfelejtett, és erről beszélgetett Hermionéval. A lány igyekezte lecsillapítani, de Harry hangján lehetett hallani, hogy még mindig nyugtalanította valami.

Lucy szeme abban a pillanatban nyílt fel, amikor Harry felpattant.

- Te meg hova mész? - kérdezte álmosan Ron.

- Eszembe jutott valami - hadarta Harry holtra váltan. - Most rögtön el kell mennünk Hagridhoz!

- Miért? - fintorgott Hermione, de azért feltápászkodott. Már felfelé haladtak a füves dombon, mikor Harry válaszolt nekik.

- Nem tartjátok kicsit furcsának, hogy Hagrid leghőbb vágya egy sárkány, erre jön egy idegen, akinek véletlenül egy sárkánytojás van a zsebében? Hányan sétálgatnak sárkánytojással, ha egyszer tiltja a törvény? Feltűnő véletlen, hogy az illető véletlenül épp Hagridba botlott, nem gondoljátok?

- Hogy ez eddig miért nem tűnt fel?! - akadt ki Lucy, amint felfogta bátyja szavait.

- Mire akarsz kilyukadni? - csóválta a fejét Ron, de Harry válaszra se méltatta.