Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 65: Tapmancs visszatér

A második próba egyik legörvendetesebb következménye az volt, hogy végre Ron is sütkérezhetett egy kicsit Harry dicsőségének fényében - hiszen mindenki égett a vágytól, hogy megismerje a tó mélyén lezajlott események részleteit. Lucy észrevette, hogy Ron beszámolója minden újabb ismétléssel fejlődik és színesedik egy kicsit. Az alapváltozat, amely még biztosan a valóságon alapult, megegyezett Hermione és Lucy előadásával (mindenki a lányt faggatta, hogy hogy nem lehetett ő Harry legféltettebb kincse, mire Lucy mindenkinek el kellett mesélnie, hogy Ronnal közösen egyeztek meg), és így hangzott: Dumbledore delejes álmot bocsátott a McGalagony szobájában összegyűlt túszjelöltek szemére, de előbb biztosította őket arról, hogy nem eshet bajuk, s hogy a vízfelszínre érve rögtön magukhoz fognak térni. Egy héttel később Ron már fordulatos emberrablási történetet adott elő ötven állig felfegyverzett, vérszomjas sellőről, akikkel órákig viaskodott, de akik végül leütötték és elhurcolták őt.

- Persze a varázspálca ott volt a talárom ujjában - magyarázta Padma Patilnak, aki most, hogy Ron közfigyelemnek örvendett, egyszerre nagyon szimpatikusnak találta őt, és valahányszor összefutottak a folyosón, beszélgetést kezdeményezett vele. - Elbánhattam volna az egész keszegfarkú bagázzsal, csak nem akartam játékrontó lenni.

- Hogyan? Halálra horkoltad volna őket? - vetette oda Hermione, aki napok óta elég harapós kedvében volt, mert mindenki azzal szekírozta, hogy ő Viktor Krum legféltettebb kincse.

Ronnak elvörösödött a füle, s a továbbiakban visszatért a delejes álom verzióhoz.

A beköszöntő március szárazabb időt hozott, de aki kimerészkedett a parkba, számíthatott rá, hogy arcát és kezét pirosra csípi a dermesztően hideg szél. A posta rendszeresen késett, mert a baglyokat tévútra fújták a viharos erejű széllökések. Az iskolai bagoly; amelyik a roxmortsi hétvége dátumát vitte Siriusnak, úgy érkezett vissza péntek reggel, hogy minden második tolla visszafelé állt, s miután Lucy megszabadította a válaszlevéltől, rögtön szárnyra kapott - nyilván el akarta kerülni, hogy esetleg újabb túrára küldjék ilyen zord időben.

Sirius ezúttal sem eresztette hosszú lére mondanivalóját:

Legyetek szombat délután két órakor a Dervish & Durran melletti kifelé vezető út végén, a kerítésátjárónál. Hozzatok annyi ételt, amennyit csak elbírtok.

- Ettől féltem - motyogta Lucy.

- Csak nem jött vissza Roxmortsba? - hüledezett Ron.

- De igen, úgy tűnik - felelte Hermione.

- Ez nem lehet igaz... - szólt komoran Harry. - Ha elkapják...

- A múltkor se kapták el - felelte vállvonogatva Ron. - És most nem is nyüzsögnek a dementorok a faluban.

Lucy összehajtotta a levelet, és próbálta elhessegetni rossz érzéseit. Nagyon vágyott rá, hogy találkozzon Siriusszal és Harry arcára ugyanez volt írva. Már a szokásosnál sokkal derűsebb hangulatban indultak el az alagsori tanterem felé az utolsó délutáni órára, a dupla bájitaltanra.

Malfoy, Crak és Monstro a terem ajtaja előtt álldogáltak Pansy Parkinson mardekáros lánycsapata társaságában. Valamit nézegettek, amit Lucy nem láthatott, és roppant jókedvűnek tűntek. Mikor Harry, Lucy, Ron és Hermione a csapat közelébe értek, Pansy kidugta rókaképét Monstro széles háta mögül.

- Itt vannak, itt vannak! - vihogta izgatottan, s a mardekáros csapat kinyílt az érkezők felé. Lucy egy képes magazint pillantott meg Pansy kezében - a Szombati Boszorkányt. Az újság címlapját díszítő mozgófénykép egy ondolált hajú boszorkányt ábrázolt, aki fogait villogtatva mosolygott, és pálcájával egy tortára mutatott.