Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 46: Bagolyposta

- Harry! Lucy!

Hermione Harry talárja ujját rángatta, s közben az órájára meredt.

- Pontosan tíz perc múlva a gyengélkedőn kell lennünk. Azután Dumbledore bezárja az ajtót...

- Jól van. - Lucy még utoljára végighordozta tekintetét az éjszakai égen, azután bólintott. - Induljunk.

Beosontak a toronyba vezető ajtón, és sietve elindultak a meredek csigalépcsőn. A lépcső aljába érve beszélgetés hangjaira lettek figyelmesek. Gyorsan a falhoz lapultak, és lélegzet-visszafojtva hegyezték a fülüket. A hangokból ítélve Caramel és Piton épp azon a folyosón siettek végig, amelyikre a csigalépcső vezetett.

- ...remélem, Dumbledore nem fog akadékoskodni - mondta Piton. - Itt helyben végrehajtják Blacken a csókot?

- Amint Macnair megérkezik a dementorokkal. El se tudja képzelni, milyen kínos volt számomra ez a Black-ügy. De hál' Istennek holnap végre értesíthetem a Reggeli Prófétát, hogy kézre kerítettük... Magának is nyilatkoznia kellene... És gondolom a két ifjú Potter is szívesen beszámol majd a Prófétának a maga életmentő akciójáról - persze csak miután kiheverték az elmezavarukat.

Harry és Lucy a fogukat csikorgatták. Mikor Caramel és Piton elhaladtak mellettük, Lucy egy pillanatig látta a bájitaltantanár önelégült arcát.

A két férfi egyre távolodott. Mikor elhalt lépteik zaja, Harry, Lucy és Hermione rohanni kezdtek az ellenkező irányba. Leszaladtak egy másik lépcsőn, aztán egy harmadikon, futva elindultak egy újabb folyosón - s akkor hirtelen kacarászás ütötte meg a fülüket.

- Ez Hóborc! - suttogta Harry, és megragadta Lucy és Hermione csuklóját. - Gyertek!

Azzal bevonszolta a lányokat a legközelebbi osztályterembe. És valóban: alighogy becsukták maguk mögött az ajtót, a folyosón felharsant Hóborc hangja. A kopogószellem hujjogott és hahotázott széles jókedvében.

Hermione az ajtóra tapasztotta a fülét.

- Szörnyű alak - suttogta. - Azért van így feldobva, mert tudja, hogy a dementorok el akarják intézni Siriust. - Az órájára pillantott. - Már csak három percünk van!

Vártak, amíg Hóborc hallótávolságon kívülre ért, majd kisurrantak a folyosóra, és újból futásnak eredtek.

- Hermione - zihálta Lucy. - Mi lesz... ha nem érünk vissza... idejében... és Dumbledore... bezárja az ajtót?

- Azt még elgondolni is szörnyű! - Hermione futás közben újból az órájára nézett. - Egy perc!

Megérkeztek arra a folyosóra, ahonnan a gyengélkedő ajtaja nyílt.

- Jól van - bólintott Hermione. - Hallom Dumbledore hangját. Gyerünk tovább!

Lábujjhegyen elindultak a folyosón. Kisvártatva kinyílt a kórterem ajtaja, és megjelent Dumbledore háta.

- Bezárlak titeket a kórterembe - szólt az igazgató. - A pontos idő huszonhárom óra ötvenöt perc. Három fordítás elég lesz, Hermione. Sok szerencsét.

Dumbledore kihátrált az ajtón, és becsukta maga után. Azután elővette a pálcáját, hogy elvégezze az ajtózáró varázslatot. Harry, Lucy és Hermione rémülten rohanni kezdtek felé. Dumbledore meghallotta lépteiket, és felpillantott. Szája széles mosolyra húzódott hosszú ezüstös bajusza alatt.

- Nos? - kérdezte halkan.

- Sikerült! - zihálta Lucy. - Sirius elrepült Csikócsőr hátán...