Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 30: A dementor

Másnap reggel Tom fogatlan vigyorával és egy bögre teával ébresztette Lucyt és Ginnyt. A két lány egykettőre felöltözött, s Lucy éppen az ódzkodó Árészt noszogatta, hogy repüljön be a kalitkájába, amikor beviharzott az ajtón Ron és Harry. Ginny Harry érkezésére fülig vörösödött és gyorsan kiszaladt a szobából. Ron eközben menet közben rángatta magára a pulóverét, és igencsak feldúltnak tűnt.

- Minél előbb kiérünk a pályaudvarra, annál jobb - zihálta. - Ott végre megszabadulhatok Percytől. Most azt találta ki, hogy én öntöttem le teával Penelope Clearwater fényképét. - Ron elfintorodott. - A képe most elbújt a keret mögé, mert szégyelli, hogy felázott az orra...

Harry és Lucy egymásra néztek. Egy pillantással megbeszélték, hogy ideje beavatniuk Ront az előző nap hallottakba.

- El kell mondanunk valamit - fogott bele Harry, de nem folytathatta, mert ekkor Fred és George rontott be a szobába. Ront keresték - gratulálni akartak neki, hogy megint sikerült felbosszantania Percyt.

Végül együtt mentek le a bárba, ahol akkor már négyen ültek a reggelizőasztal mellett. Mr Weasley gondterhelt arccal olvasta a Reggeli Próféta első oldalát, Mrs Weasley, Hermione és Ginny viszont annál vidámabbak voltak. Mrs Weasley egy szerelmi bájitalról mesélt a lányoknak, amit egyszer fiatal korában főzött.

- Mit akartatok mondani...? - fordult Harryhez Ron, amikor leültek.

- Hagyjuk, majd később... - morogta Lucy, miután Percy is csatlakozott hozzájuk.

Reggeli után elkezdődött a szokásos indulás előtti kapkodás, így Harrynek és Lucynak már nem volt alkalma beszélni Ronnal vagy Hermionével. Sorban lecipelték a ládákat a Foltozott Üst szűk lépcsőjén, feltornyozták őket a bejárat mellett, a halom tetején pedig elhelyeztek három kalitkát, az egyikben Hedvig, a másodikban Árész, a harmadikban pedig Percy kuvikja, Hermész kuksolt. A ládák mellett fonott kosár állt, amiből dühös fújtatás szűrődött ki.

- Jól van, ne mérgelődj, Csámpás! - gügyögött be Hermione a vesszőfonat résein. - Ha felszálltunk a vonatra, rögtön kiengedlek.

- Még csak az kéne! - fortyant fel Ron. - És mi lesz szegény Makesszal?

A mellkasára mutatott, ahol egy jókora púp jelezte Makesz tartózkodási helyét.

Mr Weasley, aki az utcán várta a minisztériumi autók érkezését, most bedugta a fejét az ajtón.

- Itt vannak a kocsik - jelentette. - Harry, Lucy, gyertek ki.

Mr Weasley odakísérte a testvérpárt a bejárattól néhány lépésnyire parkoló két régimódi, sötétzöld autó közül a közelebbihez. A kocsik volánjánál egy-egy szúrós tekintetű, smaragdzöld bársonyöltönyt viselő sofőr ült.

Mr Weasley szüntelenül a zsúfolt utcát fürkészte.

- Szálljatok be! - szólt.

Harry és Lucy bemásztak a kocsi hátsó ülésére, ahol kisvártatva csatlakozott hozzájuk Hermione, Ron és - Ron és Lucy őszinte sajnálatára - Percy.

Az utazás a King's Cross pályaudvarra jobbára eseménytelenül zajlott. A minisztérium kocsijai hétköznapi járműveknek tűntek, bár Lucy észrevette, hogy olyan szűk helyeken is átférnek, ahol erre egy egyszerű mugli autónak esélye se lett volna. Körülbelül félúton járhattak, amikor Harry hirtelen belenyúlt a zsebébe és elővett egy gyűrűt. Annak tetején egyetlen ezüstből készült liliom díszelgett. Mivel nem voltak egyedül, Lucy csak gyorsan felhúzta a gyűrűt az ujjára, de aztán meghatódva átölelte testvérét, aki pirulva figyelte a körülöttük ülő emberek vigyorát.