Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 28: Egyiptomban

Ez a nyár nem indult olyan rosszul, mint a tavalyi. Lucyban az tartotta a lelket az első héten, hogy Harry megadta a telefonszámot, amivel elvileg el tudták érni őt bagoly nélkül is. Mivel az Odúban nem volt ilyen eszköz, Lucy és Ron egyik nap elmentek Mr Weasley-vel Londonba, hogy keressenek egy mugli telefonfülkét, ahonnan talán felhívhatják Harryt. Mivel azonban egyikőjük sem látott soha ilyen készüléket, elég nehezen igazodtak ki rajta.

Beütötték a számot, amit Harry megadott (mivel Ron szinte azonnal elhagyta a cetlijét, Lucyéról nézték), majd Ron a saját és Lucy füléhez emelte azt a furcsa alakú részt, amibe elvileg beszélni kellett. A készülék csipogó hangot hallatott, majd egyszer csak megszólalt egy hang.

- Tessék, Vernon Dursley beszél.

- HALLÓ? HALLÓ? HALL ENGEM? - kiabált bele Ron a telefonba. - HARRY POTTERREL SZERETNÉK BESZÉLNI!

- Ron, szerintem ne kiabálj - vette ki a fiú kezéből a telefont Lucy. - Főleg ne Vernon Dursleyvel.

- KI BESZÉL? - bömbölte valahonnan távolról Vernon bácsi. - KI MAGA?

- Lucy Potter - felelte normál hangerőn Lucy. - Harry testvére vagyok; már találkoztunk egyszer. Oda tudná adni neki, Vernon bácsi?

Ezután körülbelül egy egyperces néma csönd következett. Lucy, Ron és Mr Weasley tanácstalanul néztek össze. Már azt gyanították, hogy elromlott a telefon, mikor hirtelen felharsant Vernon bácsi üvöltése.

- ITT NEM LAKIK SEMMIFÉLE HARRY POTTER! FOGALMAM SINCS, MIRŐL BESZÉL! SOHA TÖBBET NE TELEFONÁLJON IDE! HAGYJA BÉKÉN A CSALÁDOMAT!

Ezután a bácsi lecsaphatta a telefont, mert az egy kattanás után elnémult. Lucy értetlenül nézett Ronra és Mr Weasleyre.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte habozva.

- Nem hiszem - próbálta megnyugtatni Ron. - Csak ez az ember annyira el akarja vágni tőlünk Harryt, amennyire csak tudja.

Ezután Mr Weasley visszavitte a gyerekeket az Odúba, majd elment dolgozni. Lucy küldött egy levelet Árésszal Hermionénak, hogy elmesélje, mi történt, és hogy lebeszélje a telefonálásról.

Így indult meg zuhanórepülésben Lucy hangulata a nyár további részében. Nagyon sokat gondolkodott azon, hogy írjon-e Harrynek a bagolypostával, de Mrs Weasley mindig lebeszélte róla. Azzal érvelt, hogy nem kellene még nagyobb bajba keverni Harryt. De Lucy ismét érezni kezdte a magányt, amit csak a bátyja távolléte válthatott ki belőle. Az sem segített ezen, hogy Ginny még többet beszélt Harryről (bár ezt inkább csak Lucynak), mint tavaly - azok után, hogy a fiú megmentette az életét, a lány még inkább rajongani kezdett érte. Sőt, néha még Lucy közelében is zavarba jött, ami azért okozott kínos pillanatokat, mert egy szobában laktak.

Néhány héttel később Mr Weasley olyan hírrel érkezett haza, amitől az az este egy hatalmas partivá változott. A férfi zilált hajjal, csillogó szemekkel és egy hivatalos értesítéssel esett be az ajtón.

- Nyertem! - kiabálta és a mit sem sejtő Mrs Weasley arcára egy nagy cuppanós puszit adott. - Képzeljétek, nyertem!

- Mit nyertél, apa? - érdeklődött Fred, miközben bekapott egy falat sült csirkét.

- Hétszáz galleont! - felelte kitörő örömmel Mr Weasley, mire Fred félrenyelt és fuldokolni kezdett. Míg George veregetni kezdte a hátát, Lucy, Ron, Percy és Ginny Mr Weasley köré gyűltek; mindannyian szájtátva bámultak a férfira.

- A Reggeli Próféta Nagy Galleon nyereménysorsolásán - lóbálta meg a kezében tartott lapot Mr Weasley - én nyertem a fődíjat! Hétszáz galleont! El tudjátok ezt hinni?