Valaki (JiKook) /BEFEJEZETT/

1.

Hazaértem az iskolából.
Gimnáziumba járok, művészetibe. Nem szeretek odajárni, azaz, sehová nem szeretek járni, itthon bezárkózom a szobámba, és csak szükséges esetekkor jövök ki onnét, viszont imádok táncolni, így kötöttem ki az egyik legnépszerűbb iskolában.
Vicces, hogy több, mint három éve Seoulban élünk, mégsem ismerek senkit.
Vagyis, ha ismeretségnek számít a szembeszomszéd idős asszony, illetve a mellette lévő házikóban az osztálytársam és családja, akkor de, vannak ismerőseim.
Igaz, sosem beszéltem velük, de mégis, talán én tudom róluk a legtöbbet.

Szokásomhoz híven felrongyoltam a szobámba, és örültem, hogy nincs itthon senki. Nincs kedvem apám állandó nyaggatásaihoz illetve azt hallgatni ahogy nevelő anyám arról fecseg ismeretleneknek telefonon, hogy én mennyire egy romlott gyerek vagyok.
Apám nem úgy nyaggat, mint a többi gyereket szokás, hogy tanulj már meg hasonlók, hanem, hogy ne tanuljak már, és menjek el egy buliba vagy bárhová, ahová a korosztályom manapság menni szokott, de mondanom se kell, nem megyek.
Minek menjek buliba? Hogy azt a tökéletes táncot, az egyetlen dolgot amit szeretek lássam ahogy embertelenné formálják és meggyalázzák? Undorító.

Leültem az ablakba, és a félig-meddig leeresztett redőnyön kifelé nézegettem. Konkrétan a szemben lévő házakat nézegettem, hátha van valami mozgás. Az idős asszony, Mrs. Min valószínű alszik, ha csak nem változtatott az egy éve tartó napirendjén.
Hazaért.
Elégedetten néztem, ahogy kihámozza testét a pulóverekből és átöltözik egy rövidnadrágba és egy lenge pólóba. Ő volt Go Eun.

Az iskolánk penge diákja. A legjobb női táncos. De szerencsére a két osztály külön volt, fiúk és lányok, így nem kellett őket nézegetnem. Nem azért mert nem kedveltem, szimplán idegen volt nekem az, hogy még ők is engem minősítsenek, azaz ő meg a kutyái.

Táncolni kezdett, nem húzta el a függönyöket. Mondjuk miért is tenné? Egy év alatt még egyszer sem fordult meg a fejében, hogy a szomszéd srác, Jeon Jung Kook őt nézegeti unalmas perceiben, azaz egésznap.
Nem volt kivel beszélnem, ezért az embereket elemeztem ki csontig. Tudtam mikor mit tesz, tudtam mikor kel, mikor reggelizik és, hogy kivel beszél telefonon.
Mondhatni, ő volt a barátom. Együtt írtunk leckét, már ha abszurd módon is, de az elv megvolt, egyszerre tettük, húsz méter távolságból, az ő tudta nélkül, de együtt írtuk.

Gömbölyded csípője ütemesen ringott a zenére. Nem tudtam mit táncol, sejtelmem sem volt, de tetszett a zene, holott nem is hallottam, de ahogy lábai finoman érintették fehér szőnyegét, egy gyönyörű, vad zene lehetett az.

Nem tetszik a lány. Sosem tetszett. Pedig láttam már buli előtti sminkben, láttam smink nélkül, láttam minden arcát, mégsem volt bennem soha az a tudat, hogy tetszene.
A férfiak előbb keltették fel az érdeklődésem..de nem tetszett egy sem.

-Fiam.- nyitott be szobámba apám, mindenféle bejelentés vagy kopogás nélkül, épp elég váratlanul ahhoz, hogy leessek az ablakból.- El kéne menned vásárolni, ma elutazunk, valamit enned kell.

Kissé értetlenül nézett, hogy honnan és miért vágódtam le, de nem szólt semmit. Tartott eléggé furának ahhoz, hogy ezért ne szóljon, nyilván emiatt járok pszichológushoz.
Őszintén szólva szeretek odajárni, tudom, ez betegesen hangzik, de valójában nagyon is jól esik, hogy meghallgat anélkül, mindent tőlem, hogy kettyósnak tartana, vagy hülyén nézne rám.
Ha lejegyez magának valamit, általában meg is mutatja, ugyanis egyszer megvádoltam, hogy valószínű azt irogatja milyen nyomorék egy gyerekkel hozta össze a sors, de tényleg nem ilyeneket ír, csak kiragad szavakat, hogy a legközelebbi alkalommal is legyen fogalma arról, miről is volt szó, de persze fejben szerintem egy idiótának tart, mégis velem együtt gondolkodik ha úgy van. Ő az egytlen beszélgető partnerem.

-Inkább nem eszek, csak van valami műzli.- néztem rá a földről hanyagul.

-Nem, nincs, kérlek menj le boltba, enned kell, akkor is ha utálsz az emberek között lenni!- a végén szinte már kiabált velem.

Bólintva tudomásul vettem, majd kitessékeltem a szobámból.
Tudom, hogy elege van belőlem, de kinek ne lenne egy ilyen emberből, aki szöges ellentéte bármely normális fiatalnak. Tudja ő is, hogyha bárki Valakiről beszél, akkor nem egy ismeretlen személyről beszélnek, hanem rólam, mivel nekem nevem nincs.  De még sosem ütött meg. Mondjuk, ha megütne, az a maradék érzés ami van bennem is széjjelfoszlana és nem maradna más csak egy test, lélek és érzések nélkül.

Feltornáztam magam a földről és visszamásztam az ablakba, hogy figyelni tudjam Go Eun-t, de már nem táncolt, és nem is volt a szobájában.
Így csak bámultam kifelé és vártam, hogy Mrs. Min felébredjen, vagy Eunah visszsmenjen a szobájába.

Végignéztem magamon. Nem voltam más külsőre mint a többiek. Nem volt rossz izomzatom, nem volt rossz testfelépítésem, és veszett ronda sem vagyok. Csak szimplán nem vagyok jó az emberi kapcsolattartás terén. Miért is kéne közel engednem valakit magamhoz azért, hogy aztán elmenjen és űrt hagyjon maga után? Hogy megbántson?
Hülye lennék a saját vesztembe rohanni. Mondhatni emiatt az életfelfogás miatt vagyok az iskola nyomoréka, pedig fejben mindenkit eltemetek, de nem, nem mondom ki hangosan, hiszen azzal is kötődnék hozzájuk, és ha egy idő után már nem piszkálnának, hiába beteges, de hiányozna..

Megláttam, hogy az asszony lefelé rongyol a bejárat felé, így szemeimet odavezettem a bejárathoz ahol egy velem egykorú, vagyhát hasonló korú srác állt.
A nappaliba mentek. A fiú tökéletes alakkal jelent meg ismét a látóteremben a nappaliban, miutá  kivetkőzte magát a hatalmas kabátból. Jól néz ki.
Szőke haj, sárga pulcsi, kék farmernadrággal..a szöges ellentétem kinézetileg.
Mondjuk rám hasonlítani tulajdonságokban nem lehet, így a kérdés sem vetül fel, hogy esetleg vele lehetne beszélgetni, vagy hasonlók.

Mindegy, remélem még marad egy darabig, hogy jobban ki ismerhessem.

________
Annyeong!
Meghoztam az új könyvem első részét!
Remélem megfog benneteket, és a történettel maradtok! Esküszöm izgalmas lesz, és olyanra írom, amilyeneket én szeretek olvasni. Remélem tetszeni fog.
Jellezétek kommentben srácok!
Hwaiting!!❤