Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 1.fejezet

-Fiam, most már komolyan gyere ide és kezdj el pakolni! Azt hittem várod hogy visszamehess a kollégiumba,- zökkentett ki édesanyám a zene és az olvasás édes világából. Tudom, hogy augusztus 31. van és azt is tudom hogy ma vissza kell mennem.. De valahogy egyáltalán nem vonz Debrecen, se az iskola se semmi. Inkább ülnék még pár hetet itthon, bele temetve magam pár könyvbe és Camila Cabello hangját hallgatva. Veszek egy nagy levegőt és előveszem a bőröndömet. Kicsit talán már örül is, hogy újra lát, hisz június óta nem találkoztunk. Kinyitom a szekrényemet és összedobálok néhány ruhát, majd elteszem az egészségügyi holmikat is, aztán jönnek a törölközők, az alsógatyák, fogkefe, fogkrém, stb...

- Kész vagyok, mondom anyának harsány hangon. - 1 óra múlva indulunk, addig nézd meg hogy mindent elpakoltál e, - jelenti be anyám a szokásos határozott hangján. Rengeteget beszéltem nyáron az osztálytársaimmal a neten, viszont élőben egyszer sem sikerült találkoznunk, mindenki élte a saját kis életét. Gőzöm sincs, hogy hogy mondjam el a barátaimnak azt hogy ki is vagyok igazán.. Hiszen nekem is több hét kellett hogy ténylegesen rá tudjak jönni.

Délután 5-kor már a kollégiumi szobámban ültem. A szobatársam Erik még nem volt ott, aminek kicsit örültem is. Nem azt mondom, hogy nem kedvelem, de nem volt a legjobb a kapcsolatunk már tavaly sem. Anya irt egy sms-t mikor hazaértek. Idén nem volt könnyes a búcsú, elvégre ez már a második évem itt Debrecenben. El sem hiszem hogy tizedikes lettem.

Este 8-kor kaptam értesítést arról hogy Erik csak 2 hét múlva költözik vissza, mert beteg. Nagyon meg voltam lepve, hiszen tavaly Erik egyszer sem hiányzott. Annyira azonban nem zavart hogy lesz 2 hetem egyedül. Másnap reggel 6:15-kor megszólal az a hang, amit jó volt 2 és fél hónapig nem hallani, az ébresztő. Kiveszek egy kék, mintás inget a szekrényemből, hozzá egy fekete szakadt farmert, majd próbálom belőni az iszonyú, belőhetetlen hajam. Felkapom a cipőmet és levágtatok reggelizni. Ott volt az összes kollégista évfolyamtársam, mindenkinek köszöntem majd leültem egyedül kajálni. Valahogy nem volt kedvem másokhoz. Örülök hogy csak a kolin osztozok ezekkel az emberekkel, szörnyü lenne ha a sulin is kéne. Miután megreggeliztem visszamentem a szobámba, bedobtam egy füzetet és egy tollat a táskámba ,majd elindultam a suliba. Szemet szúróan sütött a nap már a reggeli órákban is, ezért felraktam a napszemüvegemet is és lassan sétáltam az iskola felé. Az idő csodálatos volt, szinte öröm volt levegőt venni. Az iskola kb 20 percre volt a kollégiumtól, nagyon hamar odaértem.

Mikor belépek az iskolába senkit nem látok a folyosókon. Nem értettem hogy miért, aztán elővettem a telefonomat. Úr Isten.. Már 17 perce becsengettek, vágtattam a másodikra, ahol az osztálytermünk volt. Az első emeleten azonban belerohanok egy srácba. Sikerült annyira neki mennem, hogy mindketten a földre estünk, még a napszemüvegem is kirepült a kezemből.

- Jaj, kérlek ne haragudj.. Az én hibám volt.. - Ugyan semmi baj, mondja az idegen srác. Tuti hogy nem ebbe az iskolába járt tavaly mert ha máshonnan nem, arcról megismerném. Ez csak azt jelentheti hogy kilencedikes a gyerek. - Esetleg segithetek neked valamiben? Ha jól sejtem új lehetsz itt. - Öhm igen.. Új lennék, épp az osztályfőnökömet várom.. Azt mondta hogy pár perc és jön. - Rendben van akkor, remélem jól érzed majd magad nálunk, mondtam majd siettem föl a másodikra. Láttam, hogy a termünk ajtaja még nincs bezárva ami azt jelenti hogy ofő még nincs benn. Azt a.., hogy nekem mekkora szerencsém van. Belépek a terembe és mindenkinek köszönök, majd leülök hátra, mivel Eszter már foglalt nekem helyet. - Na de Áron.. Késni az első napon?, - mondta Eszter gúnyos hangon. - Elkalandoztam az utcán.. Nem is néztem az időt majd csak mikor beértem a suliba.. - Jól van na, tudod hogy csak vicceltem, mondta Eszter némi sajnálatot zsúfolva a hangjába. Zsófi és Tomi is hátra fordulnak, hogy csatlakozzanak a beszélgetéshez, azonban ekkor belép Éva néni egy ismerősnek tünő idegennel..

- Hát, boldog új évet kedveskéim. Remélem készen álltok a tanulásra. Hoztam nektek egy új kis barátot, remélem jól fogja érezni magát köztünk. Kérlek foglalj helyet Balázs, mondja ofő majd elindul hátra. A szomszédos padban talál helyet, senki nem ült ott ezért ő foglalja el. Rám néz és látom a szemeiben hogy megismer, majd egy apró mosoly kerekedik az arcára. Eszter odafordul és a fülembe súgja: Balázs nagyon helyes igaz? Túlságosan is az.. Mondom érzelmes hangon, mire Eszti rám néz, majd elnevetjük magunkat.