Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Balázs ~ 12.fejezet

Mára vége a sulinak. Azt hittem hogy a hetedik óra mateknak soha nem lesz vége. Kínszenvedés a nap utolsó 45 percét másodfokú egyenletek boncolásával tölteni.Áron nagyon szomorú amiért elfelejtette az 1 hónapos fordulónkat és semmivel nem tudom jobb kedvre deríteni. Remélem a hétvégi wellnessezés jobb kedvre fogja deríteni. Kicsit zavarban van szegény, de szeretném ha végre az anyám is megismerné. Szeretném végre ha kicsit távol lennénk az iskolától de főleg Krisztiántól. Iskola után megvárom Áront aki ismét hatalmas vigyorral az arcán közeledik felém. - Na minek örülünk ennyire? - kérdezem csipkelődve , majd adok egy puszit a homlokára. - Képzeld manó, hibátlan lett a német dogám , annyira örülök. Elragadott a hév ezért én is nagyon örültem Áron sikerének de aztán eszembe jutott hogy Krisztián a német tanár. - Várod a hétvégét? - kezdem el terelni a szót, nem véletlenül. - Igazából kicsit félek anyukád reakciójától.. Nem akarok szégyent hozni rád.. - mondja Áron olyan érzékeny hangon, hogy azt hittem elsírja magát. Közel léptem hozzá és szorosan átöleltem. - Te vagy az egyetlen aki miatt soha nem szégyenkeznék! - mondom neki határozottan, amit szemmel láthatóan komolyan is vett.

Elérkezett az este, Áron megérkezett hozzánk a kis bőröndjével, már csak annyi hiányzott, hogy bemutassam anyunak. Nagyon izgult szegény de végig fogtam a kezét. És hogy őszinte legyek egy nagyon kicsit én is izgultam. Vettem egy nagy levegőt és besétáltunk a nappaliba ahol anya épp pakolgatott.Anya, - mondom kissé félénk hangon. Ő itt Áron.. A barátom. Olyan erősen szorítottam a kezét mint még soha. Mintha megszűnt volna a világ körülöttünk és csak 3-an léteztünk volna abban a percben. Először anyára néztem, majd Áronra. Tudott Áronról ahogy azt is tudta hogy egyszer eljön ez a pillanat. - Nagyon örvendek - töri meg Áron a kínos csöndet. - Örülök hogy végre megismerhetlek Áron - mondja anyám egy álszent mosollyal az arcán. Nem tudtam hogy kedveli e Áront vagy sem, de nem is érdekelt. A lényeg hogy eltölthetünk egy közös hétvégét közösen. 1-2 óra múlva elindulunk végre, Eger az úticél. A kocsiban kínos csönd honol, anyám mereven bámulja az utat, Áron pedig zenét hallgat, valamint kifelé bámul az ablakon. Kezemet az övére teszem mire felém fordul és egy kisebb mosolyt csal az arcára. Mikor megérkezünk a wellness központba, kikérjük a szoba kulcsainkat és fölmegyünk kipakolni. Örömmel látom hogy Áronnal külön szobánk lesz, amit remélhetőleg majd jól ki is fogunk használni. - Anya, mi elmegyünk fürödni, rendben? - kérdezem anyámat, aki le sem szar hanem inkább a cigijét szívja. Áronnal lemegyünk, keresünk egy kisebb, eldugottabb medencét majd beleülünk a jó forró vízbe.- Minden rendben van veled? Alig szólsz valamit.. - kérdezem szomorúan Áront. - Neem, minden oké.. Ne haragudj én csak.. Fáradt vagyok.. - mondja Áron, ideges hangon. Tudtam hogy hazudik, hallom a hangján és nem is nézett a szemembe. - Ha fáradt vagy akkor menj föl, én is megyek nemsoká utánad.. - mondom szomorúan, mire odajön és ad egy puszit a homlokomra. Nagyjából fél óra múlva fölmegyek és csak azt veszem észre ahogy Áron az ágyunkon sír. Nagyon megijedtem, azonnal oda rohantam hozzá. - Áron, életem mi a baj? - kérdezem aggódva, közben a könnyeit törölgetem. - Nem tudom Balázs, szerintem az anyukád nem kedvel engem.. - mondja zokogva. Hatalmas harag lobbant lángra bennem, Áron fejét simogattam, de közben hatalmas harag tombolt bennem. Nem akartam hogy rosszul érezze magát. Miután megnyugtattam, elkezdtem finoman csókolgatni a nyakát. Ünnepelni jöttünk, nem azért hogy anyám miatt szomorkodjunk vagy hogy mindent elrontson . Csókolgattam az egész nyakát és haladtam egyre lefelé a testén. Én nagyon élveztem, és Áron gyengécske nyögéseit hallva szerintem ő is. Miután kitomboltuk magunkat jobban megfigyeltem Áron testét. Sebeket véltem felfedezni a gerincén és a combján is. - Azok hogy kerülte oda? - kérdezem idegesen. A legutóbbi együttlétünknél nem voltak rajtad. Áron.. Mit nem mondasz el? - Csak.. Elestem a biciklivel ne aggódj, már nem fáj - mondja ismét ideges hangon. Semmit nem feleltem, csak kiszálltam az ágyból, felvettem az alsóm és a köntösöm, valamint megfogtam anyám cigisdobozát. Soha életemben nem cigiztem, de egyszerűen nem tudtam máshoz nyúlni. Kimentem a teraszra és rágyújtottam. Vártam hogy Áron nyugtató keze majd kidobja a kezemből , de nem érkezett meg. A második szál után sem, a harmadik után sem. A hetedik után pedig már azt mondtam, hogy úgy is mindegy.