Balázs ~ 2.fejezet

740 44 14
                                    

Huh.. Már 15 perce itt állok és még mindig semmi.. Nem hiszem el, hogy egyes embereknél a "2 perc és jövök" kifejezés lassan átmegy 20 percbe.. Pedig ez az első nap az új iskolában és anya megígérte hogy elvisz. Hát hihetetlen egy nő az biztos.. Az apám halála után minden pénzére szert tett és nem igazán tudja kezelni.. Kíváncsi vagyok meddig lesz meg egyáltalán mit ennünk.. Ha anyámon áll akkor csődbe viszi a családot.- Anya könyörgöm mostmár gyere. 15 perc van 8-ig. Legalább szóltál volna hogy nem tudsz időben elkészülni, akkor mentem volna egyedül. - Nem nem, az én kicsi fiam nem megy sehova egyedül, - mondja anyám a fürdőszobából, ahonnan csak úgy árad a cigaretta füst. Nem hiszem el hogy cigizik.. Míg élt az apám addig soha nem szívott el egyetlen szálat sem. De azt azóta sem értem miért mindig a fürdőszobában szívja.. Mintha agyon ütném érte ha a konyhában vagy a nappaliban tenné.

Mikor végre kiszállunk az autóból, megpillantom az iskolát és egy kicsit össze szűkült a gyomrom. Tizedikes lettem, tavaly sőt egészen kilencedikes korom végéig Pesten laktunk és az ország egyik legjobb iskolájába járhattam. Azonban mindez megváltozott apa halálával.. És ide kellett költöznünk.. A legjobban a Kossuth gimnázium tetszett.. Nem tudom miért de valami megfogott benne. Természetesen osztályba fogok esni, mivel külön 3 éves képzés nincs. Kicsit izgulok, hogy milyenek lesznek a tanáraim és az osztálytársaim. Remélem nem csak egy új ember leszek akiről jó lesz majd pletykálni, hanem tényleg sikerül beilleszkednem. A portán útba igazítanak, de az első emeleten inkább megállok mivel meglátom a tanárit. Szeretnék pár szót váltani az osztályfőnökkel mielőtt bele vetem magam egy 25 idegen emberrel teli terembe.

- Jó reggelt kívánok, az én nevem Bolvári Balázs és új vagyok itt, - szólítok le egy 40-es éveiben járó hölgyet, aki gondolom hogy nagy valószínűséggel az egyik tanárom lesz. -Jó reggelt, persze hogy segítek, ki az osztályfőnököd? - kérdezi a nő meglepően kedves hangon. Hát azt sajnos nem tudom.., felelem halkan. Annyit viszont tudok hogy a 10/A osztály osztályfőnöke. -Rendben van, azt hiszem tudom hogy ki a te embered, mondja a nő mosolyogva. Nagyjából 2 perc elteltével egy nagyon alacsony hölgy lépett ki a tanáriból, szerintem az 50-es éveiben járhat, az arcán már ott csücsült néhány ránc, és egy apró szemüveg is ott lapult az orrán.

- Jó reggelt kívánok, a nevem Vas Éva, az én osztályomba fogsz járni idéntől, - mondja az új osztályfőnököm, majd kezet fogunk. -Te biztosan Balázs vagy, mondja egy erőltetett mosollyal az arcán. - Igen, én lennék, mondom határozottságot színlelve a hangomban. - Van még pár nyomtatni való papír amit meg kell csinálnom. Tudnál addig várni egy kicsit? - Persze, feleltem, majd elkezdtem sétálni a folyosón. Néhány perc múlva már csak azt veszem észre hogy a földön fekszek. Hát ez szuper, már az első nap nekem jön egy idióta. A srác nem volt túl magas, barna hullámos haja volt és sötétkék szeme, szinte már fekete. Totál másnaposan nézett ki, szakadt farmert és egy kék ,mintás inget viselt. Hebegve elnézést kért, mire csak annyit feleltem hogy semmi baj. Eléggé trehány lehet, ha már az első nap 17 percet késik. Megpróbált segíteni nekem, amit nem is értek, mivel nekem is van kezem, lábam, szemem és szám tehát el tudom intézni a saját magam ügyét. De azért természetesen megköszöntem. Néhány perc múlva megjelenik az osztályfőnök és elindultunk a másodikra. Nem igazán kérdezett semmit, amiből arra következtettem hogy majd az osztálytársaim előtt akar kifaggatni. A terem ajtaja nyitva, bentről kiszűrődnek a "hatalmas" beszélgetések, melyek zömében a nyári kalandokról szólnak. Belépünk, ofő köszönti az osztályt majd rólam is szól pár szót. Nem tudom mi van ezekkel a diákokkal de, hogy pont hátul hagynak üres padot? Hát nekem mindegy, a lényeg hogy találtam ott helyet magamnak ahol ülni szerettem volna. Mikor hátra érek és leülök megpillantok egy ismerős arcot. A srác aki nekem jött, ő is ebbe az osztályba jár. Odapillantok és egy kisebb mosolyt csalok az arcomra. A srác mellett ülő lány oda súgott valamit neki, hát én mondom ez szuper. 5 perce vagyok ebben a teremben és máris elkezdtek pletykálni. Néhány percig beszélt még ofő, aztán tudtam hogy rám kerül a sor. - Balázs, mondanál magadról pár szót kérlek?, - kérdezi Éva néni kíváncsi hangon. - Persze.. Veszek egy nagy levegőt és felállok. - Sziasztok a nevem Bolvári Balázs, 16 éves vagyok és pár hete költöztünk Debrecenbe. Eddig Pesten éltünk de.. Egy tragédia miatt elkellett költöznünk. Szeretek röpizni és kosarazni, szabadidőmben leginkább edző terembe járok. A tanulással soha nem voltak problémáim. A kedvenc tantárgyaim az angol és a tesi. Felnőtt koromban szeretnék az angollal foglalkozni de azt sem bánnám ha a sport is az életem részét képezné. Miután befejeztem a kis mondókámat, észrevettem hogy mindenki csöndben van, ezek szerint tetszhetett nekik a monológom. Az első tanítási nap nem volt valami nagy szám, volt 4 osztályfőnöki óra aztán mehetünk haza. Beszélgettem pár osztálytársammal, egész kedvesek voltak. Zsófi, Tomi és Eszter is nagyon rendesnek tűntek . A srác aki nekem jött egész nap felém se dugta az orrát. Még a nevét sem tudom. Lehet nem kedvel a reggeli kis baleset után. De igazából nem is baj. Tanítás után a titkárságon leadtam még néhány papírt aztán lenn a portán várom anyát hogy jöjjön értem. Mikor már eltelt 15 perc, ki szeretnék menni a parkolóba, de mikor kinyitom az ajtót ismét belefutok valakibe. Ez most komoly? Kétszer ugyanazon a napon? Miután rá néztem, megláttam hogy ez ugyanaz a srác, az osztálytársam. - Kérlek ne haragudj.., mondja ismét hevében. - Milyen vicces hogy ma már másodjára futunk egymásba, nemde? A srác nem igazán nézett rám, láttam hogy végig a földet pásztázza. - Amúgy, töröm meg a kínos csendet, - a nevem Balázs, de ezt már tudod. Megmondanád te is a tiedet? ,kérdezem kellő komolysággal. - A nevem Áron.. Nemes Áron, nagyon örülök.., mondja, majd besiet az iskolába. Fura egy srác az egyszer biztos. Anyukám közben írt egy sms-t hogy megérkezett, ezért sietve otthagytam az iskola épületét.


Nemes Áron, a fiú aki félt önmagátólDonde viven las historias. Descúbrelo ahora