Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Balázs ~ 10.fejezet

Nem igazán értem miért találták ki az őszi szünetet. Szerintem tökre felesleges. Én ugyan úgy felkelek minden reggel, csak annyi különbséggel, hogy nem megyek iskolába. Halálra unom magam, Áronnal sem tudok találkozni, a többiekhez pedig nem igazán van kedvem. Talán ha elmegyek az edzőterembe ott sikerül elütnöm az időt.

Az idő még most is enyhén őszies, felkapom az egyik kedvenc szakadt farmerem, hozzá egy fehér izom pólót, belövöm a hajam, felveszem a Vans cipőmet és egy világos barna bőrdzsekit. Felkapom az edző cuccom és már el is indulok.

Út közben megcsörren a telefonom, reménykedtem hogy Áron fog hívni, de csak Anna volt az. Nem akartam bunkó lenni ezért fölvettem. - Haló, szia Balázs, - mondja Anna a szokásos lágy hangján.- Szia Anna.. Mi újság, - kérdezem érdeklődést színlelve. - Tudod, nagyon sokat gondolok rád.. És nem tudom te hogy vagy vele de szerintem a kapcsolatunk kezd újra helyre állni.Nem igazán tudtam, hogy mit feleljek, nem akarok senkit sem megbántani.. - Figyelj Anna, ezt majd megbeszéljük, rendben? Most épp úton vagyok valahová és sietek.. Mielőtt mondhatott volna bármit is, kinyomtam a telefont. Bevallom volt egy kisebb lelkiismeret furdalásom de mire az edzőteremhez értem, valamelyest elmúlt.

Amikor belépek a terembe, senki nem volt ott, amin meg is lepődtem hiszen szombat van. Ilyenkor lenne csak igazán alkalmuk az embereknek edzeni nem? Gyorsan átöltöztem és már el is kezdtem dolgozni. Az elmúlt hetekre gondoltam, arra hogy eddig miken mentünk keresztül. Egyre csak pakoltam a súlyokat, fogalmam sem volt arról hogy mennyinél járok. Majd csak akkor kezdtem el érezni hogy baj van, amikor megemeltem. Legalább 50 kilót nyomhattam, de a kezem feladta. Túl sok volt. Éreztem ahogy cserben hagy az erőm és az összes súly rám fog bukni.

Ekkor hirtelen valaki segített visszarakni a súlyokat az állványra. - Nem sok ez egy kicsit neked? - szólal meg az ismeretlen hangú férfi. Felültem és végig mértem. Húszas éveiben járhat, kissé borostás, fekete hajú és démonian zöldek a szemei. - Köszönöm a segítséget.. - motyogtam magam elé. Azt hittem elbírom, de nem lett túl jó vége. - A nevem Krisztián, - mutatkozott be a férfi. - Az enyém pedig Balázs, majd kezet fogtunk. - Gyakran jársz ide? Mert még soha nem láttalak - mondja kedves és kíváncsi hangon.- Igazából egy ideje hanyagolom az edzést, nem jut rá elég idő.. Ott az iskola meg minden.. - motyogtam.

Kissé zavarba jöttem. Nem szoktam meg hogy megmentik az életem, aztán a megmentőm megpróbál megismerni. Hírtelen megszólal a telefonom és örömmel látom hogy Áron keres. -Ne haragudj , de ezt muszáj fölvennem. Ezzel kirohantam a teremből. Húsz percig beszéltünk Áronnal, elmondta hogy épp kutyát sétáltat és hogy ő is szét unja a fejét. Én nem avattam be a mai kis incidensembe, nem akartam hogy aggódjon. Amikor elbúcsúztunk azt mondta, hogy szeret. Annyira boldog voltam, hogy legszívesebben körbe táncoltam volna az egész konditermet.

Mikor visszamentem, Krisztián már nem volt ott, ami nem is baj hiszen totál kellemetlenül éreztem magam a társaságában. Az egész szünetet az edző teremben és Áronnal csevegve töltöttem. Vasárnap este öröm volt lefeküdni, annyira vártam, hogy másnap iskolába mehessek.

Reggel elmentem Áron elé a kolihoz. Vittem neki egy szál vörös rózsát. Meglepődtem magamon, hiszen utáltam a nyáladzást, de azt akartam hogy örüljön. Mikor meglátott majd fellökött annyira örült nekem és egy szoros ölelést is kaptam. - Hiányzott már ez a bomba test igaz? - kérdezem perverz mosollyal az arcomon, mire Áron a szokásos " szét ne durranjon már az egód" nézésével nézett rám. - Nagyon tetszik a rózsa, de nem nyálas ez egy kicsit? - kérdezi furcsa arckifejezéssel. Megálltam és kérdőn néztem rá, mire elnevette magát. - Csak viccelek te hülye, - mondta nevetve, majd hozzám bújt.

Minden tökéletes volt. Nagy nehezen túléltük az első óra tesit, majd elindultunk a második nyelvi óránkra. Nekem francia volt, Áronnak pedig német, tehát nem lehettünk együtt ezen az órán.

Miután végeztünk, Áron hatalmas mosollyal közeledett felém.- Képzeld Bazsi új némettanárunk van - mondja vidáman, és mintha egy másik bolygón járna. - Igen? És milyen - kérdezem kíváncsian. - Hát szerintem nem rég jöhetett ki az egyetemről, magas, fekete hajú és zöld szeme van. Iszonyat kedves és nagyon jó a német kiejtése. Hirtelen egy fura érzés keletkezett bennem.

- Áron.. Hogy hívják ezt a férfit? - kérdezem ijedten. - Szabó Krisztián, miért? Azt hittem, hogy ott nyílik meg a föld alattam. Hatalmas félelmet kezdtem el érezni, olyat mint még eddig soha. - Áron.. Ott kell hagynod azt a csoportot. Válts nyelvet.. Kérlek.- Te miről beszélsz Balázs? Végre kaptunk egy jó fej tanárt akivel talán megtudunk tanulni németül, ne butáskodj már! - kapja fel a vizet.

- Rendben van, de ígérd meg hogy ha valami nem stimmel, azonnal szólsz. - Van valami amiről nem tudok?- kérdezi szomorúan. Magamhoz húzom és megölelem. - Ne aggódj nincs semmi, - s ezzel egy gyenge csókot lehelek a homlokára. 

Luca közeledett felém, aki szemmel láthatóan nincs valami jól. - Luca, valami gond van? - kérdezem feszülten. - Nem tetszik nekem az új német tanár.. Valami nem stimmel vele. 

Eddig is rossz előérzetem volt Krisztiánnal kapcsolatban, de most már még rosszabbul érzem magam. Nem akarom, hogy a fiúnak akit mindennél jobban szeretek valami baja essen. Elhatároztam, hogy beszélni fogok Krisztiánnal.