Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 9.fejezet

                                                                              (Vasárnap délután)

Amikor beesek a koliba, rögtön Erikkel találom szemben magam. Éreztem, hogy ezt nagyon nem úszom meg. Erik közelebb jön és azt hittem behúz egyet de nem tette. De látszott rajta hogy nagyon vissza kellett fognia magát.- Tudod te, hogy mekkora egy felelőtlen idióta vagy? - vágja hozzám a durván. Mégis hogy képzeled azt, hogy egy szó nélkül elmész és nem jössz vissza éjszakára?! A nevelő ki van rád, szerencséd hogy megvédtelek! De ez nem lesz mindig így remélem felfogtad! A szemei szinte izzottak a dühtől. Azt hiszem soha nem sikerült még ennyire felhúznom őt. Gyötör is a lelkiismeret furdalás elég rendesen, de a harag amit Balázs iránt érzek még nagyobb. Nem értem hogy tehette ezt velem. És én neki adtam magam.. Teljesen a bűvkörébe vont. Bárcsak ne is ismerném. - Megtudhatom hol a fenében aludtál? - szakít ki hirtelen a gondolataimból Erik.- Az egyik osztálytársamnál, de egyáltalán ne tartozik rád! Nem vagy az apám! És ekkor jött el az a pillanat amikor Erik feje felrobbant és darabjai beterítették a kolesz szobát. - Soha többet nem falazok neked, ez volt az utolsó! Szemtelen lófasz! - Eddig se kért rá senki! - vetem oda neki flegmán. Aznap Erik egész nap nem szólt hozzám, sőt rám sem nézett. De kit érdekel? Ne atyáskodjon már. Másnap a suliban Balázs megkóstolta a jobb kezemet, a tesi öltözőben, remélem nem fájt neki nagyon, noha azt érdemelné. Angol órán majd felrobbantam az idegtől amiért éreztem a lábát az enyém mellett, és amikor éreztem hogy vér vörösre pirulok el is kaptam onnan a lábam. Ami viszont este fogadott az osztály csoportban.. Na akkor tört ki belőlem a zokogás. Mint méreg marta szét a szívem minden apró porcikáját az a fotó. Kimentem a mosdóba megengedtem a csapot és csak sírtam. Nem bírtam tovább. Elővettem a telefonom és írni kezdtem: " Bolvári Balázs te vagy a leggonoszabb ember akit ismerek. Teljesen összetörted a szívem pedig az én szerelmem tiszta volt. Én tisztán és teljes szívemből szerettelek, de te mindent tönkretettél. Soha többet nem akarlak látni. Gyűlöllek" , majd rányomtam a küldésre, de nem nagyon akarta elküldeni ezért idegességemben földhöz vágtam a telóm. Aztán olyan gondolatok támadtak bennem amikre gondolni se mertem. Eddig. Nem akarom megadni a kegyelemdöfést, de nem bírok mást tenni. Szörnyű ez a kín, véget akarok vetni neki. Feladom. Elővettem a zsebkésemet és elkezdtem vagdosni a bal kezemet. Elvághattam a fő eret mivel szörnyen ömleni kezdett a vér. Azután már csak egy szédülésre emlékszek és Erik ijedt sikoltására.

                                                                                 * Néhány óra múlva *

Lassan kinyitom a szemeimet, Eriket pillantom meg, mellette pedig Esztert és Zsófit. A terem másik végéből pedig mintha anyukám nyugtató és kedves hangját hallanám.- Magához tért! - szólal meg Erik vidáman. - Mi.. Mi történt? - kérdezem kimerülten. Aztán megláttam az összevarrott kezemet és minden összeállt. - Áron te mi a fenét csináltál? - förmed rám Eszter. A sírba akarsz tenni? Annyira hülye vagy! - vágja a képembe. - Nos én akkor megyek, - jelenti ki Erik. Majd szóljatok hogy mik a fejlemények. - Erik várj, én... - be sem fejezhettem a mondatot, Erik már itt sem volt. A szüleim szörnyen letoltak az ér vágás miatt. Még 1 napra bent kell maradnom a kórházban megfigyelésre. Anyukám maradt velem, de mivel nagyon haragszik rám ezért egész végig alig szól hozzám.A délutáni órákban anya bejelenti hogy van egy látogatóm. Reménykedtem hogy Erik lesz mert szerettem volna bocsánatot kérni, de nem ő volt az. Hanem Mr. Balfasz, aki miatt az egész történt. - Halihó.. Bejöhetek? - kérdezi félénken.- Már bent vagy.. Szóval tök mindegy. - Áron miért csináltad? Mire volt ez jó? - sugárzott a fájdalom a hangjából.- Nem tök mindegy neked mit csinálok? Ott van a barátnőd törődj vele! Most is csak szánalomból vagy itt, nem azért mert érdekellek! Hagyj engem békén Balázs utálla... - nem tudtam befejezni a mondatomat mert hirtelen Balázs ajkait éreztem az enyéimen. A kezeim le voltak kötve tehát semmit nem tudtam tenni. És néhány másodperc múlva már totál el voltam gyengülve. Haragudtam rá, ellöktem volna magamtól de nem tudtam. A végére már a férfiasságom is megadta magát. Csak reménykedtem hogy benyit anya vagy valaki. De senki ne jött. Balázs megállt végre. - Tudom hogy haragszol rám, de kérlek értsd meg hogy ő már nem a barátnőm.- Tudod kinek mondd. Azért csókolgattad a moziban mi? Ahj könyörgöm Balázs húzz már el innen. Nincs kedvem hozzád. Menj vár a barátnőd.A hülye nem mozdult. Csak ült és fogta a kezem. Órák teltek el de egy szót sem szóltam hozzá. Este 6 körül mennie kellett.- Két nap múlva már iskolában leszel, és én ott leszek melletted - mondja szelíd hangon majd egy csókot lehel az ajkamra. Pár perccel később Eszter ront be hozzám. - Áron.. - mondja ijedten.- Mi az Eszti mi történt? - kérdezem feszülten.- Nem tudom hogy direkt e vagy sem.. De az egész iskolának elküldted az üzenetet amit szerintem Balázsnak céloztál.Nem hittem a füleimnek. Ez nem lehet igaz. Ez csak valami rossz tréfa igaz? - A csoportban már te vagy a téma és Balázs.. Balázs nem ír semmit, de minden üzenetet megnéz. Ha az osztály tudja akkor valszeg az egész iskola tudni fogja ha még nem tudja. Olyan gyomor ideg dúlt bennem. Gondolkodni se bírtam, eluralkodott rajtam a félelem. Nem tudhatják meg titkom. Biztos akkor küldte el mindenkinek amikor földhöz vágtam a telóm. A következő nap Balázs be sem jött meglátogatni. Tudtam hogy most ő is haragudni fog rám. Szerda következett és már mehetek iskolába. Hatalmas félelem uralkodott el rajtam, féltem a "buzi" és hasonló megbélyegzésektől. Amikor átléptem a küszöböt egyenesen a szekrények felé vettem az irányt. Furcsa volt hogy egy cédula sincs oda ragasztva. Talán túl korán jöttem? Hirtelen valaki érintését érzem a vállamon. Tudtam hogy ki az ezért megfordultam. - Azt hittem megharagudtál az sms miatt.. - mondom halkan.- Hát, nem haragszom mivel tudom hogy nem gondoltad komolyan. - Mi?! Te azt hiszed hogy nem tudlak nem szeretni? - vágom oda neki flegmán.- Igen, pontosan ezt hiszem. - kapom vissza a perverz választ.Legszívesebben behúztam volna neki egyet de elkapta a kezem. - Gyenge vagy, mindig is az voltál - mondja Balázs magabiztosan. Teljesen elgyengít az érintése. Gyűlölöm hogy egyetlen érintésével képes levenni a lábamról. - Balázs könyörgöm engedj el! Nem akarom már ezt! Hagyj egyedül! Nem kérek többet belőled. - Az egész iskola megtudta a titkodat Áron. Piszkálni fognak és megakarlak védeni.Egy részem örült, hogy Balázs így szeretne vigyázni rám de túlságosan haragudtam rá. - Nem kérek a segítségedből! Védd a barátnődet! Engem hagyj békén. Ezzel faképnél hagytam és elindultam a biosz terem felé. A folyosón hallom ahogy összesúgnak a hátam mögött de nem bír érdekelni. Ahogy haladok előre, Annával találom szembe magam.

Állj csak meg egy pillanatra - kap utánam Anna. - Mint azt te is tudod, az üzeneted bejárta már az egész iskolát. Nem tudom mit csinált veled Balázs de szeretném ha leszállnál róla. Már épp azon vagyunk hogy újra összejöjjünk és nem ajánlom hogy bekavarj. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, legszívesebben pofán csaptam volna azt a  ribancot .De kit érdekel már Balázs.. Egész nap kerültem őt, szóba sem álltam vele. Ahányszor a kezemre néztem eszembe jutott hogy kiért is tettem, akkor még jobban dúlt bennem a harag.

                                                                       *Néhány hét múlva*

Már majdnem eltelt 1 hónap, Anna és Balázs már nagyon jól haladnak. Balázs már nem piszkál annyit, Luca is visszaült az iskola padba noha azóta sem derült ki ki volt a megerőszakolója. Engem sem piszkálnak a biszexség miatt, Erikkel is javult a kapcsolatom. Az életem kezd végre helyre rázódni.Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap végén, az állomáson állok bambán és Camila Cabello - Never be the same című zenéjét hallgatom amikor hírtelen a vállamra teszi valaki a kezét. Az érintéséből rögtön rájöttem h ki az. Lassan megfordultam és levettem a fülest. - Mielőtt bármit mondanál, - kezdi Balázs - csak szeretném ha tudnád, hogy a dolgok nem változtak. És szörnyű lesz 9 napot nélküled tölteni. Alig várom hogy újra láthassalak. Legyen szép a szüneted! - mondja szomorúan. Már épp elsétálna amikor utána nyúlok és elkapom a kezét. Nem akartam, hogy elbízza magát ezért csak egy szoros ölelést kapott. Úgy öleltem mint még soha, és a könnyem is kicsordult. Miután elsétált tudtam, hogy ezek a megbocsájtás könnyei. Bármennyire szeretnék haragudni rá, nem tudom tovább utálni. Szeretem őt.