Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 5.fejezet

Nem hiszem el hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Én komolyan nem akartam ráesni Balázsra.. És Erik végignézte az egészet.. Ezt nem fogom tudni megmagyarázni neki. Miközben lassan sétálok vissza a szobába egész végig azon gondolkodom hogy mit mondjak majd neki.. Mikor belépek a szobánkba Erik az ágyán ült és a telefonját nyomkodta. Próbáltam úgy csinálni mintha semmi nem történt volna, de 2 percbe sem telt és Erik már mögöttem állt.

- Elmondanád hogy ez mégis mi volt az előbb? - von kérdőre. - Semmi nem volt.. Ő csak az új osztálytársam, és felhoztam megmutatni neki a szobánkat.. Az amit láttál az.. Tudom hogy félreérthető de hidd el semmi nem történt. Még csak most látom hogy Erik nagyon sokat változott a tavalyi évhez képest. Ki van vasalva az eredetileg göndör haja, vékonyabb lett és már nincs rajta szinte semennyi pattanás. Égszínkék szeme is mintha sokkal jobban csillogna. - Hát jó, ha te mondod, - feleli Erik semmitmondóan. 

- De azért remélem hogy ebből nem tervezel rendszert csinálni. Nem igazán szeretem hogy idegeneket hozol fel ide, főleg ha nem vagyok itt. El is felejtettem hogy Erik mindig is felelősségteljesebb srác volt nálam. Tavaly is mindig ő volt aki megpróbált a szentbeszédjeivel kihúzni a slamasztikából. - Most komolyan azt hiszed  hogy ebből rendszert csinálok?! - mordulok rá Erikre. Látom a nyáron nem igazán sikerült változtatnod a stílusodon - vetem oda neki hirtelen. Semmit nem felelt, csak a telefonját bámulta majd visszafeküdt az ágyába.

Aznap nem is beszéltünk többet, másnap reggel azonban ismét a fülsértő zenéit búgatta. De csakúgy mint tavaly, most is megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. Kicsit ideges voltam a mai nap miatt, féltem hogy Balázs máshogy fog nézni rám. Nagy nehezen ráveszem magam hogy elinduljak, az utcán ezúttal a szokásosnál is lassabb tempóban csoszogok. Amikor befordulok az utcába, amelyikben a sulim is van hirtelen Balázst látom meg amint egy számomra idegen lányt ölelget. Mikor közeledek feléjük elforditom a fejem, nehogy észre vegyenek. Mit is mondjak, kicsit nagyon fájt ezt látni, és bár nehezen, de megálltam és nem néztem vissza.

Az iskolában lent az aulában ültem le, mert kint már kezd egyre hidegebb lenni. Az angol füzetemet olvasgattam míg vártam Esztit, de az istenért sem akart jönni. Néhány perc múlva Balázs jelent meg előttem. - Helló , jó reggelt - mondja a szokásos álmos hangján. - Mi olyan jó benne? - vetem oda neki. - Hüha de morgós kedvében van valaki,- majd hirtelen kikapja a kezemből a füzetem és elszalad vele. Én pedig kapásból utána rohantam. Az alagsorba futott, ott is be a mosdóba. Mikor belépek jól becsapom magam után az ajtót. 

- Hé, ez komolyan nem vicces. Add vissza a füzetemet, tanulnom kell. Balázs hirtelen elindul felém, én pedig hátrálni kezdek. Egészen a falhoz érek, ő pedig olyan közel jön amilyen közel csak tud. Én csak elforditom a fejem és becsukom a szemeimet. - Na mi az, hirtelen már nem is kell a füzeted? - kérdezi enyhe flegmasággal. - Jobb lenne ha nem kötekednél velem, inkább menj és szorongasd a barátnődet. - Nem értem, hogy miről beszélsz. 

Erőt veszek magamon, és megpróbálom elnyomni magamtól Balázst de nem sikerül. Sokkal erősebb nálam. Kezeivel lefog és a szemembe néz. - Válaszolj egy kérdésemre. De csak akkor engedlek el ha őszintén beszélsz. Bólintottam. - Bejövök neked? Dúltak bennem az érzések, a düh a harag, a gyöngédség... De a szeretet is. Nem válaszoltam, csak komoly fejjel bámultam rá kb 2 percen keresztül. Egyszer csak elkezd felém hajolni és nagyon lassan és óvatosan összeértek az ajkaink. Erőt vettem magamon és ellöktem magamtól. 

- Te mégis mi a fenét csinálsz? - kérdezem felháborodva. Kurvára nem érzek semmit sem irántad, úgyhogy hagyj békén, szállj le rólam. És azt amit az előbb csináltad soha ne merd megismételni. Ezzel fogom magam és kirohantam a mosdóból. A szivem minimum 110 kilométer per órával vert, annyira jól esett ez az apró kis csók szerüség. De szörnyen fájt is hogy ezt kellett tennem vele, noha szivem szerint órákig is képes lennék csókolózni azzal a szexistennel. 

Eszter nem jött suliba, pár perc múlva Balázs is bejön, leteszi a füzetemet és leül. Csak némán ültünk egymás mellett, míg el nem kezdődött az óra. Mikor Encsi néni belép, egy ismeretlen diákot is hoz magával. - Jó reggelt kedveskéim, bemutatom nektek Luca Müllert, aki Németországból érkezett és idén csere diák lesz nálunk. Balázs hirtelen felállt, és megölelte a csajszit. Pár másodperc múlva leesett, hogy ő az a csaj akit Bolvári reggel ölelgetett.. Hát ez a tanév ennél már nem is lehetne jobb.