Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 23.fejezet

Szinte tapintani lehet a feszültséget. Amikor Eszter elhivott kávézni soha nem gondoltam, hogy Máté is ott lesz. Nekem nem tetszik ez a beképzelt pávagyerek, aki mindössze 2 napja van itt és máris a feje tetejére állitott mindent. 

Éppen a sorunkra várunk, senki nem szól egy szót sem, Eszter a földet bámulja, Máté a telefonját nyomkodja, s közben elégedetten vigyorog. Mint aki épp most vette el 5 lány szüzességét az interneten keresztül. 

Amikor végre ránk kerül a sor, én a szokásostól eltérően egy Oreos jegeskávét rendelek, Eszter a Miami Sunset shake mellett voksol, Máté pedig 5 perc után nagy nehezen kinyögi, hogy ugyan azt kéri mint én. Közben rákacsint a pultos csajra, aki ettől majd kicsattan örömében.

Miután leadtuk rendeléseinket, leültünk a helyünkre és várakoztunk. Eszter végre megemberelte magát és elkezdtek Mátéval beszélgetni, mire a fiú nagyon is meglepődött. Szerintem titokban elkönyvelte Esztert egy veszett ügynek.

Rengetegen vannak a kávézóban, igy ameddig az italokra várunk kiugrok a mosdóba, hogy azért kicsit kettesben is lehessenek, elvégre ez egy randi féleség, nem is tudom hogy egyáltalán mit keresek itt.  Miután belépek a mosdóba, 2 perc sem telik el és Máté lép be. Megpróbáltam elengedni, de meg sem mozdult.Kérdőn néztem rá, mire ő fapofával nézett vissza. - Hát, pedig én csak kedves akartam lenni, azért próbáltalak előre engedni. De ha nem, akkor nekem így is jó - ezzel benyitok egy fülkébe, de mielőtt bezárhatnám, Máté megfogja és nem engedi, hogy becsukódhasson. - Szeretnél valamit? - kérdezem a lehető legkevesebb gyűlölettel a hangomban. - Tegnap a suliban nem igazán tetszett ahogy beszéltél velem - kezdte határozottnak színlelt hangján. - Az meglehet - kezdem a mondandómat enyhén flegma hangon - nem tetszhet mindenkinek mindig minden. De azért remélem nem tiportam bele a lelkecskédbe - és ezt a lehető legironikusabb hangon mondtam - majd erőszakkal kicsaptam az ajtót, amit eddig izmos karjával erősen tartott. Ekkor megéreztem hatalmas forró kezét a vállamon. Különös érzés volt. Legutóbb akkor öntött el így ez a a különleges érzés mikor Balázs csinálta ugyanezt. Lassan megfordultam és csak reménykedni mertem, hogy nem tűnt el a határozottságot színlelő maszkom. 

Lehet hogy elpirultam, nem látom a saját arcomat, de magamat ismerve van rá esélyem. Máté ekkor a falnak szorít majd olyan közel hajol amilyen közel csak tud. - Lehet, hogy nem tetszhet mindenkinek mindig minden, de velem nem fogsz úgy beszélni mint egy sarokbéli jött-menttel. Érted amit mondok? - kérdezi enyhe durvasággal. Miközben beszél, nem is arra koncentrálok amit mond, hanem arra, hogy mennyire jó a dinnye illatú rágója amit rágcsál. - Tudod, azt hittem hogy a dinnye rágógumi csak az oviban volt menő - mondom nevető hangon. Totál elvörösödött és megemelte a jobb kezét, mint aki egy brutális bemosást tervez. Vártam a fejleményeket, az arcomról nem tűnt el az önelégült álmosoly. - Na mi az, nem fogsz megütni? Nem vagy hozzá elég tökös? - kérdezem ismét gúnyos hangon. A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy orromból megindult a vér patak.

 Nyílván átléptem a határt, amit nem lett volna szabad. Maga az ütés nem fáj, habár még soha nem törték be az orrom. Máté ezek után mérgesen elviharzik. Néhány perc alatt lemostam magamról a vért, majd raktam egy hideg vizes zsepit a homlokomra, aztán csatlakoztam Eszterékhez. - Áron?! Mi történt veled?? - kérdezi Eszter idegesen. Mátéra néztem, közben ő a földet pásztázza. - Ne aggódj Eszti, csak elcsúsztam a mosdóban és bevágtam az orrom. De semmi baj, nyugi túlélem. Megérkeztek az italaink, amit én sietve megírtam, ugyanis nem akartam több időt Máté közelében tölteni. Elbúcsúztam Esztertől, Mátéra rá sem néztem, most pedig az utcán sétálok a kollégium felé.

 Mielőtt beléphettem volna, hatalmas meglepetés ért. Balázst pillantottam meg a távolban. - Te még nem vagy Pesten...? - kérdezem elfolytott szomorú hangon. - Ma este már ott leszek.. De nem bírnék úgy elmenni, hogy nem búcsúzok el tőled.. - mondja ő is lassan már sírva. Még mindig fáj hogy itt hagy.. De nem mehet el úgy, hogy nem kap egy ölelést. Közelebb lépünk egymáshoz majd szorosan magához ölel. Mintha minden megszűnt volna újra néhány másodpercre. Megpróbál megcsókolni, de nem hagyom neki. - Nézd Balázs.. Én szeretlek, de ezt ne.. Nem akarom hogy az utolsó csókunk arra emlékeztessen, hogy ki tudja mikor látlak újra.. Nagyon örültem a veled töltött pár hónapnak.. De vége.. És ezt te intézted így.. Láttam az arcán a fájdalmat. Az őrületbe kergetem a sok hülyeségemmel.. Lassan odébb lépek, de kezét a vállamra teszi. Borzongat a hideg. Nagyon jól tudom, mi következik ez után. Balázs elém áll, majd magához húz. Az ajkaink vészesen közeledtek egymáshoz. Kivántam, akartam, mindennél jobban vágytam rá, de utáltam is magam, hisz tudtam: Ez lesz az utolsó. Semmit sem változott. A csókja ugyanolyan mint régen, pezsdit és perzsel, de egyszerre lágy és kivánatos. Miután befejeztük még egyszer szorosan megöleltük egymást. Azt hiszem most már képes leszek tovább lépni. Mielőtt végleg lelépett volna, nekem adta a kedvenc sálját, amiről tudta, hogy én is mennyire nagyon szeretem. 

Boldogan sétáltam be a koliba, ahol Máté került hirtelen elém. - Mi a fenét akarsz? - kérdezem haragosan. - Nem is újságoltad, hogy buzi vagy - mondja nevetve - végig néztem az egész kis akciótokat. Ha nem akarod, hogy az egész iskola megtudja, akkor add meg nekem a tiszteletet öcsi. - Azt mondasz el amit akarsz és annak akinek akarod. És nem vagyok buzi - mondom tök higgadtan, noha belül szétvet az ideg. - Most pedig ha nem haragszol, - ezzel kikerülve őt, belépek a folyosónkra és elindulok a szobám felé, s közben azon gondolkodom, hogy öljem meg úgy Mátét, hogy ne vágjanak sittre.