Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Áron ~ 13.fejezet

Nehéz elmondani, hogy mi is van most bennem. Ma értünk haza a wellnessezésből, most pedig ismét a kollégiumi szobámban fekszek és a plafont bámulom. A holnapi német dolgozatra kéne tanulnom, de egyszerűen nincs erőm megmozdulni. November vége van már, 3 hét múlva itt a téli szünet. Lassan már eltelt egy teljes fél tanév. Bármit megtennék, hogy megmentsem a Balázzsal egyre rosszabbodó kapcsolatunkat. Ha így haladok elfogom veszíteni. A gondolataimból Erik zökkentett ki, aki ismét hangosan szerette volna bömböltetni a zenéit, mire én bólintottam. Amúgy is mennem kell, mert találkozót beszéltem meg Eszterrel és nem mondhatom le.

Késő van már, 8 is elmúlt. Az időn egyre jobban érződik, hogy jön a tél mindent elsöprő, vérfagyasztó ereje.Esztivel a szokásos helyünkön az Egyszer Voltban találkoztunk. - És mi újság van veled? - kérdezi Eszti miközben nagyokat kortyol a dupla csokis forrócsokijába.- Úgy érzem Balázzsal veszélybe került a kapcsolatunk.. Én rontom el az egészet a sok hülyeségemmel.- Ha majd szétmentek, összejöhetek vele? - kérdezi furakodva Eszti mire kérdőn és csúnyán nézek rá.

- Tudod hogy csak vicceltem te buta. Soha nem jönnék össze azzal akit szeretsz.- Nem tudom Eszter, nem tudom hogy mi van velem, de egyszerűen mindent elrontok.- Hidd el Áron minden rendben lesz és én bármiben a segítségedre leszek. Megölelném Esztert aztán vissza ballagnék a kolihoz.

Másnap hétfő lenne, és a szokásosnál is hamarabb bemennék a suliba. Miközben pakolom a szekrényemet eszembe jut, hogy semmit sem tanultam a német dolgozatra. Nem puskáztam még németen sőt nagyon másból sem, de nem akarok csalódást okozni a tanárnak.. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben sétálok a tesi terem felé. Balázzsal találom szemben magam. Elhatároztam hogy most nem a depressziós, szomorú énemet fogja látni. - Jó reggelt Bazsim - mondanám és megölelném. Cigi füstöt véltem felfedezni a dzsekijén. - Balázs te megint cigiztél ? - kérdezem mérgesen. - Jaj nyugodj már meg Áron, csak 2 szálat szívtam el. Segít megnyugodni. Feszültnek tűnt, de inkább nem kezdtem el faggatni.- Megyünk tesire? - kérdezem halkacskán. - Mehetünk - válaszolja flegmán. Megérdemlem hogy így beszéljen velem, de kicsit azért fáj is.

A tesi hamar eltelt, Balázs egész órán hozzám sem szólt. Következett a második óra és a gyomrom rögtön összerezzent amikor leültem. Becsengő után belép a tanár, kiosztja a dolgozatokat, ismerteti a feladatokat majd leül és csak bámul maga elé. Nagyokat nyelek, de nem merek puskázni. Lassan fölállok és nehezen kicsoszogok a tanári asztalhoz. - Tanár úr.. Én.. Nem tudtam tanulni a dolgozatra.. De nem szeretnék egyest kapni. Krisztián mosolyogna majd odahajolna hozzám: Gyere be a tanáriba a nyolcadik óra után és megbeszéljük mi legyen. Bólintottam, majd a helyemre vánszorogtam.

Balázs egész nap hanyagol, én pedig nem akarom zavarni, megértem hogy haragszik rám. Véget ért a nyolcadik óra is, odamegyek a tanári elé és várok Krisztiánra. Egyszer csak meglátom ahogy felém int, én pedig bementem. - Köszönöm a lehetőséget, hogy kijavíthatom azt a jegyet.. - mondom szégyenkezve Krisznek. Ő csak mosolyog rám majd felhúzza a pólóm.

- Mutasd a gerincedet.. Felszisszentem amikor hideg kezeivel hozzá ért, de bíztam benne hogy tudja mit csinál. - Már nem fáj.. - mondtam csendesen. - Ne haragudj érte, túl durva voltam veled.. - mondja Krisz fájdalmas hangon. - Semmi baj - felelem félénken. - Mit kell tennem, hogy javíthassak..? - Csak csókolj meg - mondja Krisz erőteljes hangon.

Balázs nem tud róla, hogy egyszer segítettem órák után Krisznek könyveket pakolni, ő pedig elmondta nekem hogy túlságosan kedvel. Aztán neki adtam a testem a szertárban, ahol annyira durva volt velem hogy 2 doboznyi könyv is rám borult, tönkre téve a hátam de még a combom egy kisebb részét is. Krisztián nagyon jól ért ahhoz, hogy a csúcsra juttasson, gondolom már elég tapasztalt benne. A bűntudat felemészti a testem, de annyira kívánom Krisztiánt hogy egyszerűen ölni tudnék a csókjáért.

Megfog a derekamnál, majd felültet az asztalra. Hatalmas kezével megfogja az állam és megcsókol. Nem olyan a csókja mint a Balázsé, ebben nincs annyi érzelem de mégis annyi szenvedély lapul benne. Csókolgatja a nyakam, a hajamban turkál és közben a nadrágomban matat. A testemet egy bizsergető érzés járja át, leírhatatlanul és kimondhatatlanul élvezem.

Hírtelen egy erős ütést érzek a fejemen majd arra emlékszek hogy Krisztián arca volt az utolsó amit láttam. Amikor felébredek egy számomra idegen házban ébredek. Nagyon megijedtem és fogtam a fejem hogy mégis hol a fenében lehetek. A testem minden egyes porcikája fáj, és fáradtnak érzem magam. Nem találom a telefonom, sem semmilyen érték tárgyamat.

- Hol vagyok? - kezdtem el ijedten kiabálni. - Egy olyan helyen ahonnan soha nem fogsz megszökni - szólal meg az ismerős hang. Anna lép be a szobába, ami inkább volt cella mint szoba. Krisztián állt mellette. Nem értettem hogy mégis mi a fene folyik itt, de hírtelen Lucát pillantom meg a szoba sarkában lévő ágyon feküdni.

- Anna mi a fene folyik itt? Hogy kerültem ide és miért? - kérdezem idegesen. - Krisztián hozott ide, az unokatestvérem. Nem hittem a fülemnek. Tehát Anna és Krisz végig össze játszottak . - Luca miért van itt? - kérdezem idegesen. - A kicsike rájött Eszter barátnődnek hála, hogy én erőszakoltam meg azon a bulin. - mondja haraggal a hangjában.

- Eszternek hála?? És vele mit csináltatok? - kérdezem remegő hangon. - Neki más sorsot szántunk, mondja Anna ördögi hangon.

Nem tudtam hol vagyok és hogy miért érdemeltem ezt, de annyit tudok hogy bármi áron megszökök és felnyomom ezt a kettőt a rendőrségen.