Nemes Áron, a fiú aki félt önmagától

Máté ~ 22.fejezet

Mindig is imádtam utazni. Már megszoktam, hogy a szüleim a munkájuk miatt rengeteget utaznak, engem pedig soha nem akartak otthon hagyni, szóval nekik hála már láttam kb az egész világot. Azonban most úgy tünik, a szüleim belefáradtak a sok utazásba, ezért kerestek egy-egy nyugisabb melót maguknak, és letelepedtünk itt Debrecenben. Soha nem jártam még itt, de amennyit eddig láttam belőle, nagyon fasza hely. Jól fogok itt szórakozni.

Az első nap a suliban pont olyan volt, mint amilyenre terveztem. Végig mentem a folyosón, a csajok nyála pedig csak úgy beteritette a folyosót. Nem tehetek róla, hogy ilyen isten adta jó pofával vagyok megáldva. El sem merem képzelni mi lett volna, ha még a pólómat is felhúzom nekik. Az osztálytársaim egész jó fejek, a tanárok normálisak ami egész ritka. 

Most az a tervem, hogy felszedek valakit. Számtalan csajom volt már, volt normális is, de azért néhány veszett picsa is akadt közöttük. Ebben a suliban azonban viszonylag elfogadhatók a csajok. Nagyon kiváncsi vagyok ki akad legelőször a hálómba, hisz nekem lehetetlen ellenállni. 

Ma kedd reggel van, most már felderitettem a sulit, ideje ismerkedni. A kedvenc kék ingem van rajtam, a felső két gombot persze nem gomboltam be, hisz szeretem felkelteni magamra a figyelmet. Hozzá egy feszülős fekete szakadt nacit választottam, mert a feketére mindenki bukik. Ha nem figyel fel rám legalább 5 csaj, többet nem is jövök be a suliba. 

Ahogy a folyosón sétálok, közben a tökéletesen belőtt hajamat vizsgálgatom a telefonom képernyőjében, elvégre mindig van min finomitani nemde? Ekkor azt veszem észre, hogy egy nyomorék belém rohan. - Nézz már a lábad elé bazdmeg. A gyerek biztos, hogy fiatalabb nálam. Egész stilusosan öltözködik, de persze nekem a nyomomba sem érhet. - Jól van sajnálom, de attól még nem kellene bazdmegozni bazdmeg. -mondja totál kipirult fejjel. Próbálja játszani a nagy fiút de nem megy neki. - Biztos te vagy az új gyerek, akiről Eszter mesélt. Ahogy leirt azt hittem tökre normális vagy, de most, hogy saját szemeimmel is láttalak, te is csak egy tipikusan elrajzott fuckboy vagy, aki azt hiszi minden körülött forog. De súgok valamit. Ez a Kossuth. Itt embereld meg magad, legyél normális vagy húzz el a francba. Gondoltam csak szólok. Na csao, - ezekkel a szavakkal lelépett a srác. Soha nem láttam még ilyen indulattal beszélni valakit. Fogalmam sincs, miket hordott össze, csak annyi maradt meg, hogy van valami Eszter nevü csaj, aki felfigyelt rám. 

Követtem a pattogó, kipirult képü gyereket, mert gondolom ha ilyen jól ismeri ezt az Esztert akkor valószinüleg osztálytársak. Mivel én egy roppant magabiztos srác vagyok, beálltam a terem közepére, ahol mindenki bekussolt és csak rám figyeltek. Mintha én lennék az uralkodó LoL. 

- Ne haragudjatok srácok, nem akarok zavarni, csak Esztert keresem. - mondom magabiztossággal teli hangon. Ekkor egy rövid barna hajú lány állt föl és úgy nézett rám mintha valami Istenség jelent meg volna előtte. Arcra nem rossz, az alakja is formás, akár még jól is elsülhet a dolog. - Helló, te ismersz engem? - kérdezi lesokkolva a lány. - Hallottam rólad - mondom némi perverzséggel a hangomban. Lenne kedved suli után meginni valamit? - vetem be a szokásos csábitó bájomat. Szegény lány köpni, nyelni nem tudott. Hát igen, ezt váltom ki a lányokból. Ez egy jó tulajdonságom, azt hiszem. És imádom kihasználni. - I..igen, nagyon szivesen megiszok veled valamit - nyögi ki végül. Már lassan féltem, hogy nemet mond. Nekem nem szoktak nemet mondani. - Akkor jó lesz órák után? - kérdezem lelkesen. - Az aulában találkozunk - mondta örömteli hangon, majd elköszöntünk. 

Órák után, míg Eszterre vártam, a srácon járt az eszem aki ma nekem jött. Hatalmas önbizalom kellett ahhoz, hogy egy totál idegen srácnak, kapásból beszóljon. Móresra kéne tanitanom azt a gyereket. 

Miután Eszterrel elindultunk, hatalmas csend honolt kettőnk közt. Egyszerüen nem mert hozzám szólni, vagy nem tudom. De lassan kezdett kinossá válni a helyzet. Ha nem talál ki valamit, akkor nem hiszem, hogy annyira menni fog ez igy kettőnk között. 

Nem hiszem el, kit sodort arra a szél. Pont azt a kis gyereket akinek laposra kéne verni a száját. -Hallod Eszter. Ki ez a gyerek? - kérdezem kissé feszülten. - Ő az osztálytársam Áron, nagyon jó barátom.. Miért? - Áh, értem. Szóval Áron.. Tudod mit? Hívd el őt is. Legalább ismerkedek - mondom büszkén. De közben csak az a célom, hogy móresra tanítsam. Majd megmutatom én, hol a helye.